Színésznő a politika szélén
Hedy Lamarrnál komplikáltabb sorsú nő kevés szaladgált a huszadik században. Osztrák-magyar zsidó családban született, első férje dúsgazdag fegyvergyáros, jobboldali elköteleződésekkel. Ő maga kezdő színésznőként meztelenül fürdőzik a botránykővé vált Extázis című filmben, s mimikájával érzékeltet egy orgazmust. Nem győzi aztán hírnevét reparálni a Theater an der Wien színpadán, számos szolid szerepben.
Hozzámegy a Halálkufárnak nevezett Fritz Mandlhoz, ennek révén bekerül a jobboldal bizalmas köreibe. Jó memóriájú fültanúja lesz a tárgyalásoknak. Megismeri Ausztria nemzeti politikusait, akik előtt sikerrel henceg a férj a szép feleséggel, akit legszívesebben mégis lakat alatt tartana. Aztán – amint azt mondani szokták – lábon lövi magát: amikor az Extázis olasz filmdíjat nyer, meghívott fontos embereknek levetítteti a filmet palotájában. Őrjöngve jön rá: hibázott. Elrendeli az összes kópia felvásárlását és megsemmisítését.
A házasságnak annyi. Jön az Anschluss, a színésznő megy. Menekül. Londonban összeakad a Metro-Goldwyn-Mayer sztárcsináló főnökével. Nagy karrier kezdődik. A művésznő partnere Charles Boyer, Spencer Tracy, Clark Gable. Pályatársa: Marlene Dietrich és Greta Garbo. (Ennél feljebb már nemigen van.)
Hat férje volt, mozgalmas élete és meglepő technikai érzéke, kreatív fantáziája. A fegyvergyártók megbeszélésein felszedett ismeretek nyomán rájött egy torpedóvezérlési módra, amelynek segítségével a korlátlan tengeralattjáró-háború megnyerhető lett. Volna. Ha az amerikai flottának nem derogált volna kipróbálni. (Az USA találmányi hivatala a szabadalmat elfogadta.) Ez a „szórt spektrumú technológia” mai mobiltelefonjainkban is szolgál.
Érdekes történet. Kár, hogy megformálására kevesebb figyelem, tehetség, erő jutott.
(Marie Benedict: Hedy Lamarr, az egyetlen nő. Kiadta a Libri.) / Erdélyi S. Gábor
