A biztonságos strandolás ára

A világon másodpercenként pusztul el egy cápa. Kisebb részük a shark culling, azaz a válogatás nélküli mészárlás miatt, amivel a strandoktól akarják távol tartani a ragadozókat, de a legtöbb cápa a halászat miatt pusztul el. Vagy véletlenül fogják be a halakkal, vagy kifejezetten a cápahalászok ejtik el az állatokat. Még mindig előfordul az is, hogy a kifogott cápának levágják az uszonyait, majd az úszásképtelen, szenvedő állatokat egyszerűen visszadobják a tengerbe.

Ausztráliában évente átlagosan tizenöt cápatámadást jegyeznek fel, ebből egy-egy halálos. Queenslandben és Új-Dél-Walesben átlag tizenöt nagy fehér cápa pusztul el mégis a culling miatt, és 185 a halászat következtében. Ausztráliában évente átlagosan 1200 tonna cápát halásznak ki. Az állatvédők szerint évente ötvenmillió cápa pusztul el a hálókba gabalyodva úgy, hogy nem is rájuk halásztak.

A strandoktól különösen kegyetlen módszerekkel próbálják távol tartani a ragadozókat, így akarják megvédeni a fürdőzőket. A legfrekventáltabb strandoknál hálókat feszítenek ki, hogy ne tudjanak betörni cápák a fürdőzők közé, a hálóba belegabalyodó halak viszont megfulladnak. Új-Dél-Walesben és Queenslandben, illetve Dél-Afrikában, vagy a francia területnek számító Réunion szigetén még alkalmazzák a csalival szerelt nagy horgokat is (Ausztrália nyugati partjainál, Új-Zélandon és a Hawaii-szigeteknél már felhagytak ezzel a módszerrel).

A cápatámadások száma egyébként nő, de nem véletlenül: az 1990–2000-es évek évi átlagosan 6,5 cápatámadása Ausztráliában az utóbbi évtizedekben azért emelkedett tizenötre, mert egyre többen használják a strandokat fürdésre, szörfözésre, búvármerülésre. Egyre több olyan óceánpartból lesz strand, amely korábban érintetlen volt. Ám a támadások megnövekedett száma ellenére sincs több halálos áldozat Ausztráliában: az elmúlt húsz évben évente átlagosan egy fordult elő. A nagy fehér cápa egyébként éppen a túlhalászás miatt kényszerül arra, hogy a partokhoz közelebb keressen élelmet, és ezzel veszélyeztesse a fürdőzőket.

Régóta tart a vita arról, hogy a cápák lemészárlása valóban eléri-e a célját, csökkenti-e a támadások számát. A tudósok szerint a helyben élő cápák megtanulják, hol vannak a hálók és a horgok, elkerülik azokat a szakaszokat, ám rengeteg cápa több ezer kilométert vándorol, a csalik pedig vonzzák az éheseket.

Ausztráliában komoly múltja van a cápák lemészárlásának. Sydney-ben már 1937-ben elindult egy cápaellenes program, amelyet a ’90-es években a fajokat leginkább veszélyeztető módszerek között tartottak számon. Dél-Afrikában 1952-től kezdtek el védekezni a cápatámadások ellen, Réunion szigetén viszont csak 2014-ben állítottak fel egy horgokból álló rendszert. Hawaiin 1959 és 1976 között 4668 cápát öltek meg, ebből 554 tigriscápa volt. Ám mivel érdemben nem csökkent a cápatámadások száma, abbahagyták a programot. Új-Zélandon a felállított hálórendszer nem fogott meg fehér cápát, viszont 700 más, részben ártalmatlan faj egyedeit igen, ezért 2012-ben elbontották.

A háló nem válogat, a belegabalyodó és elpusztuló állatok között bőven vannak védett, veszélyeztetett fajok, teknősök, bálnák, delfinek, ráják, dugongok. Számítások szerint 2011-ben az új-dél-walesi hálókban elpusztult egyedek 61 százaléka nem cápa volt. Hatvan év alatt Új-Dél-Walesben a hálókban 15 135 olyan állat pusztult el, amelyet tulajdonképpen nem is akartak távol tartani a strandoktól.

A cápák lemészárlása felborítja az ökoszisztémát, a csúcsragadozók eltűnésével elszaporodnak a zsákmányállatok, ez pedig a tudósok szerint felgyorsítja a tenger elalgásodását és a korallok pusztulását is. A cápák hosszú életűek, lassan nőnek, lassabban lesznek ivarérettek, és a reprodukciójuk, a pusztítás utáni szaporodásuk is lassúbb.

A megoldás egyrészt a cápaellenes hisztéria csökkentése lenne – a cápatámadásokról szóló hírek bejárják a sajtót, és felnagyítják a probléma valódi súlyát. A tudatosabb és felelősségteljesebb fürdőzés is sokat segítene a megelőzésben. Léteznek más megoldások is: például a cápákba érzékelőket ültetnek, ezek jeleznek, ha a strand közelébe érnek, és van idő a partra menekülni.

A dél-afrikai Fokvárosban 2006 óta megfigyelésen alapuló riasztórendszert használnak, de vannak elektronikus elterelők, drónos figyelőrendszerek, illetve telefonos applikációk is. Ezek úgy figyelmeztetnek, ha cápa közelít egy strandhoz, hogy abba egyetlen állat sem pusztul bele. / Dercsényi Dávid