Romeltakarító nők

A német szociáldemokrata párt (SPD) korábban a tagság szavazatától tette függővé, hogy újból belép-e a nagykoalícióba, és ezzel lehetővé teszi a kormányalakítást. Most ez megtörtént. Sóhaj. A döntésnek három fontos közvetlen következménye van. Az első, hogy a nagykoalíció melletti döntés meghosszabbította Angela Merkel tizenkét éve tartó kancellárságát, amely egy bizonytalan kimenetelű új választás esetén feltehetően véget ért volna. A döntés második következménye külpolitikai. Az erős, Merkel vezette berlini kormány várhatóan stabilizálja az Európai Unió helyzetét a Donald Trump vezette Egyesült Államok és a Vlagyimir Putyin uralta Oroszország közötti vitában. Végül a döntés átalakította magának az SPD-nek a vezetőségét, amely katasztrofális politikájával az utóbbi években, de különösen a szeptemberi választások utáni vitában a közvélemény-kutatások szerint 17, illetve legutóbb már 15,5 százalékra süllyesztette Németország egykor negyven százalék körüli támogatottsággal bíró, legrégibb demokratikus néppártját.

A szociáldemokrata párt a nagykoalícióban Sigmar Gabriel vezetésével nem tudta megerősíteni helyzetét. Húsz százalék körül tántorgott a támogatottsága. Gabriel 2017 januárjában lemondott a pártelnökségről, és Martin Schulzot, az Európai Parlament elnökét javasolta utódának, valamint az SPD kancellárjelöltjének. Schulzot a pártkongresszus százszázalékos eredménnyel megválasztotta mindkét posztra. Az új elnök kijelentette, hogy soha nem vesz részt olyan kormányban, amelynek Merkel a kancellárja. A választások éjszakáján pedig közölte, hogy pártja kilép a nagykoalícióból, és ellenzékbe vonul. Később mindkét döntését megváltoztatta. Újabb nagykoalíciós tárgyalásokat kezdett a kereszténydemokrata párttal (CDU) és a keresztényszociális unióval (CSU), és bejelentette, hogy számot tart a Merkel vezette nagykoalíciós kormányban a külügyminiszteri tárcára. Ezt a posztot jelenleg párttársa és elődje, Sigmar Gabriel tölti be. Február 9-én aztán Schulz minden párttisztségéről és külügyminiszteri önjelöltségéről is lemondott. A személyi huzavona következtében a párt elnöksége úgy döntött, hogy frissen megválasztott frakcióvezetőjét, Andrea Nahlest teszi meg pártelnöknek. A párt alapszabálya szerint viszont elnököt csak a pártkongresszus választhat. Ez pedig csak áprilisban lesz. Addig ideiglenesen Olaf Scholz hamburgi főpolgármestert bízták meg a pártelnöki feladatokkal. Így az SPD-nek van jelenleg ideiglenes elnöke is és ideiglenes elnökjelöltje is. Sokaknak az a véleményük Németországban, hogy az SPD tagsága szavazásával megmentette saját csődöt mondott vezetőségét, meghosszabbította Merkel kancellárságát, stabilizálta az EU helyzetét, de saját magát nem tudta megállítani a teljes bukás felé vezető úton. Tegyük hozzá, hogy a szociáldemokrata eszme lassú elsorvadása nem német, hanem világjelenség, de ez külön téma.

A nagykoalíció fő ereje, a CDU-CSU is recseg-ropog, s számukra is nagy segítség a szociáldemokrata szavazás végeredménye. Jelentős változás, hogy elvesztette bajor miniszterelnöki posztját Horst Seehofer, a CSU elnöke, mert őt okolják azért, hogy a külön választási kampányt vivő párt rosszul szerepelt a szeptemberi választásokon. A CSU tíz széket vesztett négy évvel azelőtti eredményéhez képest. Seehofer a választási harc során nyíltan támadta Angela Merkelt. Alkotmánybírósági eljárással fenyegette, és liberális politikája miatt saját kancellárjelöltet helyezett kilátásba ellene. Politikájának jelentős szerepe volt abban, hogy a keresztény pártok háború utáni legrosszabb eredményüket érték el. Seehofer maradt ugyan a CSU elnöke, de a bajor miniszterelnöki posztot, illetve az idei tartományi választáson a miniszterelnök-jelöltséget át kellett adnia Markus Södernek. Ő maga Berlinbe költözik, „a CDU fővárosába”, ahol nem valószínű, hogy tárt karokkal fogadják. Belügyminiszter lesz az általa annyira gyűlölt Angela Merkel kormányában.

A nagykoalíciós átrendeződés legnagyobb meglepetését azonban megint Merkel kancellár okozta azzal, hogy megtette a CDU főtitkárának az addigi Saar-vidéki miniszterelnököt, Annegret Kramp-Karrenbauert. Sokan úgy tartják, Merkel őt szánja utódjának a kancellári székben. Ezzel mindenesetre ígéretéhez híven növelte a nők számát a párt vezető testületeiben. Az idősebbek emlékeznek rá, hogy a rendszerváltás idején Helmut Kohl azért vette be kormányába az NDK-s Angela Merkelt, mert szüksége volt egy nőre és valakire a keleti tartományokból. Kohlnak nem volt nagy véleménye róla, a nevét sem jegyezte meg, csak úgy hívta, hogy „a lány odaátról”, és a két, szerinte legjelentéktelenebb tárcát adta neki, a nő- és ifjúságpolitikát, majd a környezetvédelmet. A rossz nyelvek persze ma azt mondják, hogy ez jellemző volt Kohl emberismeretére és szellemi képességeire is.

Frank-Walter Steinmeier államelnök hétfőn az alkotmány előírásának megfelelően a legerősebb párt elnökét, Angela Merkelt bízta meg kormányalakítással. A koalíciós pártok régi és új vezetői azonnal megkezdték kormányalakítási tárgyalásaikat. A miniszterek teljes névsorát lapzártánkig még nem tették közzé. Annyi azért kiszivárgott, hogy az új kormányban alaposan megnő a női miniszterek száma. Jelenleg a három koalíciós pártból kettőt is nő vezet, Angela Merkel és Andrea Nahles. A Süddeutsche Zeitung kommentátora szerint ők takarítják el a választások után keletkezett politikai romokat. Ha baj van, jönnek a romeltakarító nők, németül „Trümmelfrauen” – írja. Emlékeztet rá, hogy így volt ez 1945-ben is, amikor a férfiak vagy meghaltak a háborúban, vagy fogságba estek, s a nőkre várt a feladat, hogy eltakarítsák a porrá bombázott országban a romokat. Ludwig Erhard, a híres német gazdasági miniszter, majd kancellár mondta, hogy ők, a Trümmelfrauen tették le a híres német gazdasági csoda alapjait. Utódaikat ma a jelek szerint kancellárnak vagy miniszter asszonynak hívják. Megváltoztak az idők. / Kasza László