Pofon kiütés nélkül

2010 novemberében, a nagy gazdasági válságból való kilábalás kezdeti időszakát és Barack Obama megválasztását követő első félidős választáson az elnök Demokrata Pártjára hatalmas vereséget mértek a republikánusok. A lassú kilábalás, a konfliktusokkal terhelt egészségbiztosítási reform és a kedvezőtlen költségvetési mutatók keltette elégedetlenséget a Tea Party mozgalom ernyője alatt meglovagolva aratott sikert az amerikai jobboldal. Bár a szenátust akkor megtartották a demokraták, a képviselőház elvesztésével jelentősen csökkent a kormányzati érdekérvényesítés tere.

Nyolc év elteltével kezdetben egy ehhez hasonló kimenetellel kalkuláltak a bukmékerek. Trump népszerűségi mutatói még Obama 2010-es, szintén negatív tartományba zuhant támogatottságától is 3-4 százalékponttal elmaradnak. Az elnök számos közvetlen stábtagját vád alá helyezték és elítélték különböző szövetségi bűnügyekben, a 2016-os kampányra gyakorolt orosz befolyásolási kísérletek miatt indított nyomozás továbbra is tart. A Republikánus Párt sincs sokkal jobb állapotban, népszerűségük csaknem 10 százalékponttal lemaradva a demokratákétól, számos képviselőjük keveredett kampányfinanszírozási vagy egyéb etikai botrányba, amely a politikailag vesztüket érző honatyák lemondási és visszavonulási hullámával együtt igazi exodushangulatot eredményezett.

Trump azonban nem válság idején lépett hivatalba. Az erősödő gazdaságot számos kormányzati intézkedéssel még tovább pörgette, ennek kedvező hatásai a választók zömének érezhető javulást eredményezett anyagilag. Ám a gazdagoknak és nagyvállalatoknak kedvező intézkedések eddig egyelőre nem csorgott le az alacsonyabb jövedelmű alkalmazotti rétegekhez, a keletkezett többletet a bérekbe való beépítés helyett többnyire benyelték a vállalatok. Költségvetési szempontból a következő kongresszus súlyos problémával szembesülhet az adócsökkentés okozta nagymértékű bevételkiesés miatt. A büdzsé hamarosan újra eléri a törvényileg szabályozott adósságplafont, és csak a kiadások megvágása árán tudja majd elfogadni a kongresszus és az adminisztráció.

További bizonytalanságot okoz Trump viharos kereskedelempolitikája, amely a vámháborúk beindításával szintén többletkiadásokat jelenthet már rövid távon is a költségvetés számára. A jelenlegi rekordalacsony munkanélküliségi ráta mellett aligha lesz húsba vágó, de munkahelyek is jelentős számmal szűnhetnek meg a nyersanyagok importárának növekedése miatt. Ez a gyakran a saját szövetségeseivel szemben is konfrontatív kereskedelempolitika tökéletesen illeszkedik Trump gazdasági nacionalista és populista belpolitikai programjába. Az elnök úton-útfélen hangoztatja, hogy az Egyesült Államok nem engedheti meg magának, hogy bohócot csináljon magából előnytelen kereskedelmi megállapodásokkal. Ezek ugyanis növelik a kereskedelmi deficitet, és versenyképtelenné teszik az ország gazdaságát a globális piacon, legalábbis szerinte. Vele ellentétben a gazdasági elemzők és a piac szereplői más-más szemszögből, de látják, hogy a vámháború ennél jóval jelentősebb károkat okoz. Kellemetlenségek árán ugyan, de Trump ezeket a hatásokat eddig képes volt kezelni.

Míg az adóreformot korszakos sikerként könyvelték el a republikánusok, az Obama-féle egészségbiztosítási reform visszavonásába több alkalommal is beletörött a bicskájuk. Van azonban mivel vigasztalniuk magukat, hiszen Trump számos szövetségi tisztségviselőjét, köztük bírókat és két legfelsőbb bírósági tagot is sikerült megszavazniuk. Utóbbiak évtizedekre az őket jelölők szája íze szerint határozhatják meg az Egyesült Államok törvénykezését. A múlt hónapban megszavazott Brett Kavanaugh jóváhagyása jelentősen felforgatta Washington és az egész ország közvéleményét, miután a magasan képzett jelölttel szemben több évtizedes szexuális zaklatási vádak láttak napvilágot. Ezeket azonban, ha megtörténtek is, a hosszú évek távlatából képtelenség lett volna megerősíteni, így meggyőző bizonyítékok híján a vádakat elvetették, Kavanaugh-t pedig kinevezték. És bár az ügyben a demokraták a saját bázisukat igyekeztek mobilizálni, a jelek szerint a republikánus bázist tüzelték fel a számukra hitelesnek tűnő konzervatív bíró meghurcolásával.

A demokraták gyöngesége ezen a ponton látható igazán. A republikánusoknak – akik mára egyértelműen Trump pártjának mondhatók – számottevően kevesebb szimpatizánsuk van, a harci retorikával és a tartós, egymást erősítő üzenetekkel hatékonyan operálnak. A liberális blokk legfőbb hívószavai viszont továbbra sem mutatnak túl a Trump-antitézis-politikán. Ez persze korábban működött a republikánusoknak Obama ellen, de az előző elnök bázisa jóval nehezebben volt mozgósítható, mint a folyamatosan kampányüzemmódban pörgő Trump-tábor. Az egyre erősebb polarizáció miatt ma a politikai teljesítmény helyett inkább a valóságról alkotott fiktív narratívák versenyeznek, ebben pedig az elnök sokkal erősebb. Bár elutasítottsága számottevő, a támogatói tűzbe mennének érte és pártfogoltjaiért, ezzel pedig sikeresen túszul is ejtette a republikánusokat.

Trump és a jobboldal ugyanakkor nem tudja annyira feltüzelni táborát, hogy győzni tudjanak a jövő héten. A képviselőházban 20–40 hely elvesztése reális, de a szenátusban akár még nőhet is a többségük, amit ebben a helyzetben részsikerként értékelhetnének. És bár a demokraták sem bíztak a szenátus elnyerésében, a képviselőház megkaparintásával politikai felelősség hárul majd rájuk. A törvényhozás bénultságáért pedig azonnal ujjal mutogat majd rájuk a jobboldal, Trumppal az élen, ami 2020-ra még tovább élezheti a megosztottságot. Az elmúlt hetekben kiújult erőszakhullám akár még fokozódhat, bizonyos elemeiben a hazaival is hasonlóságot mutatnak a republikánus panelek üzenetei. Elő-előtűnik Soros György szerepének említése a republikánus pártelit tagjainak részéről is, a bevándorlókkal szembeni xenofób érzületeket így többen Soros személyének bevonása miatt kódolt antiszemitizmussal is összekötik. A pittsburghi zsinagógában a múlt szombaton elkövetett szélsőjobboldali indíttatású mészárlás tizenegy áldozata sokakat ejthet gondolkodóba. Mindeközben Trump és jobboldali támogatói pont az állítólagos demokrata erőszakkal fenyegetnek, erőszakos csürhének minősítve a liberális aktivistákat.

Ezek azok a tényezők, amelyek jelenleg Amerikában, Európa-szerte, legújabban pedig már Dél-Amerikában is katalizálják a populista jobboldal előretörését. Tovább várat magára a baloldali vagy liberális válasz arra a nacionalista és populista jobboldali politikára, amely jelenleg a torját üli a világpolitikában. Globális szinten Emmanuel Macron próbál a legaktívabb antitézisként megjelenni, de odahaza Franciaországban ő is jelentős kihívásokkal küszködik. Amerikában a demokraták sem tudnak egyelőre kitermelni igazán karakteres, tiszta üzenetet közvetítő Trump-kihívókat, ez az elkövetkező két évük egyik fő feladata. / Kaló Máté