Perbe fogják Gyurgyák Jánost

– Szó sincs arról, hogy az Akadémia politikai félelemből utasította volna vissza a kormánykritikus Hegymenet című kötet megjelentetését, továbbá nem is hátrált meg a kiadástól – válaszolta a 168 Óra kérdésére a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára. Török Ádám szerint már csak azért sem tagadhatták meg a támogatást, mert a tanulmány szerkesztői a „szokásos csatornán” nem is kértek pénzt a könyv megjelentetéséhez. A gyakorlat szerint ugyanis a tudományos intézményben működő Könyv- és Folyóirat-kiadó Bizottság ítéli oda a támogatásokat, és elsősorban azokat a műveket segítik, amelyek megfelelnek a tudományos feltételeknek.

Azt persze Török professzor sem tagadja, hogy szóban felvetődött a támogatás lehetősége, és akkor annyit meg is ígért: „Utánanézek a lehetőségeknek, de nem biztos, hogy sikerül.” A főtitkár azt nem részletezte, hogy milyen módon próbált támogatást szerezni a kötet megjelentetéséhez, de jelezte, hogy Rudas Tamásnak, a Társadalomtudományi Kutatóközpont vezetőjének segítségére számított. Végül pénzt nem sikerült szerezni, erről tájékoztatta a szerkesztőket.

Török Ádám úgy gondolja, hogy a Hegymenet tanulmányai csak részben felelnek meg a tudományos dolgozatok kritériumainak, a könyv harmadát kiváló munkának tartja, egy másik harmada viszont szerinte nem tartalmaz új megállapítást. Példaként említette, hogy Magyarország balkanizálódásáról már korábban is sok közgazdász beszélt. A harmadik részbe azokat a dolgozatokat sorolja a főtitkár, amelyek érdekesek és olvasmányosak ugyan, de nem tartalmaznak hivatkozásokat, lábjegyzeteket.

Török Ádám szerint a politikai félelem emlegetésével Gyurgyák János súlyosan megrágalmazta az Akadémiát, személy szerint őt is, ezért jogi elégtételt fog követelni az Osiris Kiadó vezetőjétől, az ügyvédi megbízást már ki is adta. A jelek szerint a vitás ügy jogi rendezése el is kezdődhetett, mert információink szerint Gyurgyák János már kapott is erről jelzést.

– Fel vagyok háborodva – mondja a 168 Órának Gyurgyák János, aki az Osiris Kiadó vezetőjeként végül is megjelentette az ország állapotát elemző, kritikus hangvételű kötetet. Állítása szerint őt csak azután kérték a szerkesztők a segítségnyújtásra, miután az Akadémia hivatalnokai jelezték, hogy a korábbi ígéretek ellenére nem adják ki a Hegymenetet, és nem is támogatják a megjelentetését. Ezt a helyzetet nehéz nem kihátrálásként értelmezni, hisz szakmai kockázata nem volt a tanulmányok megjelentetésének, a szerzők ugyanis kivétel nélkül a hazai tudományos élet vezető szereplői, kutatók, akadémikusok, s a kötetet nemritkán felsőfokban méltatók szintén elismert kutatók és akadémikusok.

– Köszönet helyett, hogy megmentettem egy vitán felül álló kiváló kötetet, perrel fenyegetnek. Volt már ilyen Magyarországon, de az még a harmincas években történt, s a perbefogottat úgy hívták Kovács Imre. Nagy megtiszteltetés lesz hozzá csatlakozni!

Gyurgyák szerint az Akadémia egyes tisztségviselői (akiket egyébként a könyv bemutatóján név szerint nem is említett) egyszerűen „hivatalnokként” viselkedtek, amikor a „hivatali út” betartását kérték számon. Ahelyett hogy elismernék hibájukat, azt, hogy kihátráltak a Hegymenet című könyv kiadása elől, hamis állításokkal, csúsztatásokkal traktálják a közvéleményt. Felhívta a figyelmet arra, hogy a szerzők is az Akadémiától és nem a kiadótól kapták a megbízást, ezért nem tudja másként értelmezni az eseményeket, mint hogy a Hegymenet a jelek szerint kiverte a biztosítékot, s egyes hivatalnokok a keserű igazság kimondása és a felelősség felvállalása helyett most inkább őt próbálják meg rossz színben feltüntetni. Ezt a gyakorlatot Gyurgyák János elképesztőnek nevezte, s hozzátette: ha jogi útra terelődik a vita, akkor áll elébe. A legszomorúbbnak azt tartja, hogy a könyv lényegi mondandójának, kritikus megállapításainak megvitatása helyett magát a kötetet „botrányosítják”. Ennél is kiábrándítóbbnak nevezte az Osiris Kiadó vezetője, hogy az egész magyar tudományos könyvkiadás jelenlegi lassú, de biztos haldoklása közben az Akadémia nem segíteni akarja a néhány, még megmaradt tudományos kiadót, mint amilyen az Osiris is, hanem perrel fenyegeti azért, amit maga az MTA elmulasztott megtenni.

Az Akadémián belül dolgozó, neve elhallgatását kérő informátorunk szerint szó sincs itt bonyolult politikai játszmáról, egyszerű személyi konfliktus áll a háttérben. Ugyanis két évvel ezelőtt a pénz felett diszponáló Társadalomtudományi Kutatóközpont főigazgatója az ELTE Társadalomtudományi Kar korábbi dékánja, Rudas Tamás lett, akit annak ellenére neveztek ki, hogy az intézményen belüli szakmai, emberi támogatottsága nem érte el a rivális jelöltét, Jakab Andrásét, aki jelenleg is a kutatóközpont jogtudományi igazgatója. Kettejük között régóta feszült a viszony. Értesüléseink szerint a Hegymenet megjelenése után másnap Rudas egy bizalmas belső levélben igyekezett megmagyarázni a támogatás elmaradását. A főigazgató egyebek mellett arról tájékoztatta a kutatókat, hogy Jakab már korábban is sok támogatást kapott az MTA-tól, hisz finanszírozták a magyar jog helyzetéről szóló, nemrég megjelent, csaknem ezeroldalas kötetet. Úgy tudjuk, az említett jogi szakkönyvet a sorozat első, a Hegymenetet pedig a második részének tekintette Jakab. Az viszont a legritkábban fordul elő, hogy egy sikeres tanulmány első része után a másodikat már nem finanszírozza a szponzor. Esetünkben mégis pont ez történt.

A Hegymenet 28 szerzője között szerepel Polónyi István egyetemi tanár, akit az Akadémia nevében a hazai oktatáspolitikai kísérletek és kudarcok elemzésére kértek. Ahogy a legtöbb tanulmányszerző, Polónyi is abban a tudatban írta meg dolgozatát, hogy azt az MTA támogatja. Félreértésről szó sem lehetett – közölte lapunkkal az oktatáskutató, aki számára csak a könyv sajtóbemutatóján vált világossá, hogy a Magyar Tudományos Akadémia helyett az Osiris jelenteti meg a művet. Polónyi azonban ezen nem lepődött meg, mert a hatalom döntéseit vizsgáló, kritikus munkákat csak ritkán támogatja az MTA.

Ezt a szemléletet a Török Ádám fémjelezte keményvonalas vezetés maximálisan figyelembe is veszi – állítja névtelen informátorunk. Szerinte ezek a körök azt is zokszó nélkül tudomásul vették, hogy az MTA-nak a Várban lévő épületeit a kormány saját céljaira lenyúlta. Az Akadémia nagy állóvizében azonban – mint forrásunk mondja – a hallgató, megalkuvó gyávák mellett egyre-másra bukkan fel az ellentmondó bátrak egy-egy maroknyi csoportja: az óvatos Lovász Lászlótól az Eötvös csoporton át olyan tudósokig, mint Ferge Zsuzsa, Csányi Vilmos vagy egyes nagynevű filozófusok.

A baloldali elfogultsággal aligha vádolható Chikán Attila akadémikus, aki az első Orbán-kormány gazdasági minisztere volt, a következő szavakkal ajánlja a Hegymenet című könyvet: „Megvan, és itt olvasható a bizonyíték arra, hogy a magyar elit képes szembenézni az ország problémáival, sőt kiutakat is képes megjelölni. (…) Az utóbbi idők leglelkesítőbb olvasmánya lett: a középgeneráció üzenete a magyar fiataloknak arról szól, hogy érdemes itthon maradni. Egy társadalomtudományi hátterű vízió az ország helyzetéről és jövőjéről, amely a közvéleménynek és a döntésnek is hasznos lehet.”

Persze, ha a könyv az asztalfiókban marad, akkor marad a lejtmenet. n