Paradigmaváltást hoz a pandémia

Nem csupán az EU-ra, de az egész világgazdaságra sokkoló hatással van a COVID-járvány. Sőt, ha helyesek a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) előrejelzései, amelyek négy és öt százalék közötti visszaesést becsülnek jövőre csak az uniós GDP-ben, akkor a mostani válság még a 2008-asnál is rosszabb lehet – állítja Lord Robert Skidelsky. A közgazdász szerint az igazi mélyrepülés még előttünk van: ő 2021-re várja a mélypontot.

Az OECD Magyarországra vonatkozó, júniusban nyilvánosságra hozott előrejelzése szerint 8-10 százalékos visszaeséssel kell számolni idén. Az előrejelzés a pandémia második hullámának megérkezése előtt készült, vagyis annak hatását még bele sem építették az így is akár két számjegyű recesszió jóslatába.

A válsághelyzetre az Európai Unió válasza: a következő hét évre szóló, 1074 milliárd eurós költségvetését egy 750 milliárdos mentőcsomaggal egészítené ki, orvoslandó a válság hatásait. Ezt vétózta meg a magyar és a lengyel kormány – mert korábban az uniós vezetők minősített többsége elfogadta, hogy jogállami feltételekhez kössék az EU-s pénzek kifizetését.

„Természetesen mélyíteni fogja a válságot, ha Magyarország és Lengyelország sikerrel vétózza meg a következő hét évre vonatkozó uniós költségvetést – mondta Skidelsky. – A kérdés az, hogy jó ötlet volt-e hozzákötni a jogállami feltételeket a kölcsönökhöz egy gazdasági válság közepén. Talán lesz valamiféle kompromisszum, ami megengedné, hogy elindítsák a koronavírus miatti segélycsomagot, de nem fogadnék rá.”

Orbán Viktor is felkészült arra a lehetőségre, hogy Magyarország nem jut hozzá a segélycsomagból járó többletforrásokhoz. November 20-án jelentette be, hogy az Államadósság Kezelő Központ összesen 2,5 milliárd értékű hitelt vett fel tíz-, illetve harmincéves futamidejű devizakötvények kibocsátásával, ami a régi költségvetés szerint járó pénzzel együtt nagyjából ki tudná váltani a vétóval kieső összegeket.

Orbán Viktor ekkor a Kossuth Rádióban Magyarország pénzügyi stabilitásának bizonyítékaként értékelte a hitelt, és arról is beszélt, hogy a koronavírus-válságnak nincs annyira kitéve az ország, mint a devizaválságnak volt a kétezres évek végén.

„Jól láthatóan ma Magyarország gazdasági megítélése még a nyugati piacokon is olyan stabil, hogy ilyen forrásokhoz tudunk jutni. (…) Ez nem 2008 meg 2009, még itt a szocialista kormány időszaka, amikor térdre estünk a válság első szelétől vagy fuvallatától. Olyan erős lábakon állunk, hogy Magyarország bármilyen nehéz időszakot saját gazdasági megbízhatóságának, erejének köszönhetően nemcsak átvészel, hanem közben fejlődni is tud” - mondta a miniszterelnök.

Ezt a megoldást nem tartja jó ötletnek Skidelsky. „A pénz, amit az európai országok saját hitelből tudnak szerezni, sokkal kevesebb, mint amennyit az EU összesített hitelére kapnának.”

A tudós a nemzetközi gazdasági folyamatokkal párhuzamosan a politikai trendeket is elemezte lapunknak. A jobb- és a baloldali szélsőségek utóbbi években történő erősödéséről, ezen belül is az USA-ban karakteresen baloldalinak számító Bernie Sanders és a novemberben újraválasztott Alexandria Ocasio-Cortez kongresszusi képviselő egyre növekvő népszerűségéről azt mondta: „Fontos, hogy megértsük: hogy habár a jobb- és baloldali populizmus felerősödése egy valós jelenség az elmúlt években, ezeknek különbözőek az okaik. A jobboldalon egy multikulturalizmus és multinacinalizmus elleni lázadást látunk, míg a baloldalon ez a felerősödés válasz azokra az extrém egyenlőtlenségekre, amelyeket a kapitalizmus legutóbbi fázisa hozott létre.”

Skidelsky szerint ezek a szélsőségek már „egymásra találtak” az 1930-as években is, az úgynevezett „financializáció” folyamatának ellenében. Ekkor a pénzügyi szektor éveken át tartó növekedése után bekövetkezett nagy gazdasági világválság során mindkét oldalon erőre kaptak a szélsőséges nézetek.

A jelenlegi válság a lord szerint komoly változást okozhat a világgazdaság megítélésében. „Mindig is voltak a történelemben olyan időszakok, amikor egységesebbek voltak a gazdaságról alkotott nézeteink, abban az értelemben, hogy léteztek uralkodó paradigmák. De ezek mindig szétesnek, amikor megváltozik a világ, és olyan problémák kerülnek a felszínre, amelyeket nem lehet beilleszteni a már létező elméletekbe. Úgy hiszem, manapság is valami ilyesmit tapasztalunk. Az, hogy mi lesz a helyzet, miután leülepedett a por, egy sokkal hosszabb vita tárgya lehet.” / Mohos Máté