A szabadság ára

Be kell indítani a gazdaságot, nem várhatjuk meg, amíg a vírus eltűnik – ez Guiseppe Conte olasz miniszterelnök indoklása arra, hogy noha az országban a múlt hét végén még mindig négyezer körül járt a napi megbetegedések száma, mégis elkezdték fokozatosan feloldani a korlátozásokat. Ha takaréklángon is, de beindult az olasz gazdaság. Húsvét után többek közt a könyvesboltok nyíltak meg, május 4-től pedig a kijárási korlátozásokat is elkezdik feloldani.

Ausztria ennél nagyobbat lépett. Az osztrákok a járványgörbék szerint ugyan bőven túl vannak a tetőzésen, lapzártánkkor még háromszáz körül járt a napi megbetegedések száma. Mégsem tervezik április után is fenntartani a kijárási korlátozásokat, május közepén pedig a szállodák is kinyithatnak. Még az sem kizárt, hogy ugyanekkor újraindul a tanítás is.

De mit lép Magyarország, ahol – a miniszterelnök szavaival élve – még nem látszik az alagút vége?

„Nézem, mi jött be az osztrákoknak és mi nem – mondta Orbán Viktor a szokásos péntek reggeli rádiós beszédében. – Van egy nagyméretű laboratóriumunk, Ausztria, ahol minden korábban jelentkezik.” Vagyis valószínűleg ezt lépi: megyünk majd, kis kivárással, az osztrákok után, ha bebizonyosodik, hogy nem kockáztattak nagyot az enyhítésekkel.

A számokat nézve persze érthető az egzisztenciális pánik és az ebből fakadó igény a mielőbbi újrakezdésre. Olaszországban hatszázalékos recesszióra számítanak szakértők a korlátozó intézkedések miatt, Ausztriában tíz nap alatt, március 15. és 25. között, 160 ezren váltak munkanélkülivé. A Magyar Nemzeti Bank előrejelzése szerint Magyarországon 20–40 ezer ember veszítheti el tartósabban a munkáját. A Kopint-Tárki friss gazdasági előrejelzése pedig ötszázalékos visszaesést jósol, de nem tartják kizártnak a tíz százalékot sem.

Duda Ernő virológusprofesszor azonban figyelmeztet: orvosi szempontból semmi sem indokolja, hogy a gyógyszeres kezelés vagy az oltás tömeges elterjedése előtt enyhítsenek a szabályokon. Addig ugyanis nem mondható el, hogy vége a járványnak. Az ismert képlettel érvel: a járvány exponenciá-lisan terjed, vagyis egy ember kettőt fertőz meg, aztán a kettő négyet, és így tovább. Duda szerint olyan ez, mint az atomreaktor, amely kezd leolvadni, és bármelyik pillanatban bekövetkezhet a robbanás.

– Persze az is igaz, hogy az elmúlt hetekben az emberek megtanultak vigyázni magukra, rögzültek a járvány idejére érvényes együttélés szabályai – árnyalja a képet a professzor. – Így aztán rettenetes nagy veszélyét nem látom annak, hogy kicsit elkezdődhessen a gazdaság beindítása. Főleg olyan helyeken, ahol tudják tartani egymástól a megfelelő távolságot a dolgozók. Például egy összeszerelő-műhelyben, ahol hat-nyolc méterre állnak egymástól.

És van még egy kiskapu. Duda hangsúlyozza: a biztonságos beindítás kulcsa az állandó tesztelés. Kínában is már-már kényszeresen tesztelnek, amióta újraindult az élet. Ráadásul egy új kutatás szerint a tömeges mintavétel is jóval egyszerűbben megvalósítható, mint azt eddig gondolták.

Glattfelder Tamás közgazdász, Török Ákos informatikus és Vilmos Péter, a Szegedi Biológiai Kutatóközpont Genetikai Intézetének tudományos főmunkatársa arra az eredményre jutott, hogy az egészségügyi laboratóriumokban egyébként régóta használt úgynevezett polimeráz-láncreakció módszerrel lehetne csoportosan is tesztelni a lakosságot. Ez azt jelentené, hogy 15, vagy akár több ember mintáját használnák egy csőben.

– Ez teljesen járható út – mondja Duda Ernő is. – Becslésem szerint a valós fertőzöttek száma Magyarországon nem éri el a tízezret, vagyis a legtöbb tizenötös minta valószínűleg negatív lenne. Ha mégis pozitívat mutatna valamelyik, akkor azt a tizenöt embert újra lehet tesztelni.

Ez sokkal gyorsabb és olcsóbb, mint a hagyományos módszer. A professzor úgy számol: pár óra alatt akár 1500 ember tesztjét elvégezhetnék így. És Magyarországon van elegendő laboratórium is ahhoz, hogy ez könnyedén megvalósítható legyen. Így újraindítható lehet a gazdaság is, akár már másnap.

– Persze az sem mindegy, hogy hogyan veszik a mintát. Ha orrból, és durvábban a szokásosnál, amit persze az orvosoknak is meg kell tanítani, mert nem mindenhol tudják, akkor már a lappangási időszakban is kiszűrhetnék a tünetmentes fertőzötteket. Őket el lehetne különíteni két vagy akár három hétre, az igazoltan egészségesek meg mehetnének dolgozni.

Vagy hamarosan akár moziba, esetleg a határon túlra is. Sajnos úgy tűnik, ezeket már csak új, meglehetősen kényelmetlen feltételekkel. Barabási-Albert László hálózatkutató egyik írása erről nem épp biztató jövőkép:

„A vírus állandóan a nyomunkban fog ólálkodni – írja. – Sután fogsz majd kezet, ha egyáltalán, és nem öleled át a rég látott barátod. Ha veszel egy mély lélegzetet vagy elköhinted magad, azonnal teszt után rohansz a klinikára. Ha pozitív vagy, kétségbeesetten próbálod felidézni a barátaidat és munkatársaidat, akikkel az elmúlt napokban találkoztál, hogy szólhass nekik: teszteljék magukat.” Szerinte a vírussal való együttélés azt is jelentheti, hogy az országhatárokat csak úgy léphetjük át, ha kezünkben van egy friss, negatív koronavírusteszt.

Duda Ernő szerint is ez egy lehetséges forgatókönyv. A mai technológia mellett már letölthető az okostelefonra olyan QR-kód, amellyel akár moziban is igazolható, hogy negatív lett az illető tesztje.

Annyi biztosnak látszik, hogy meg kell tanulnunk együtt élni vele, mert a vírus nem tűnik el, itt marad velünk, amíg tömegessé nem válik az oltások vagy gyógyszerek előállítása. Fertőznek tovább azok, akik újonnan kapták el, és előbb-utóbb azok is, akik már átestek a fertőzésen, mert úgy tűnik, ők sem lesznek tartósan védettek.

– Erről még nincsenek tudományos adatok, de szerintem, és hamarosan más kutatók is erre jutnak, a COVID-19 is úgy működik, mint általában a koronavírusok: azoknál, akik enyhe tünetekkel vagy tünetek nélkül túlestek a betegségen, csak néhány hónapos védettség alakul ki, míg súlyosabb lefolyás után hosszabb időre nyer immunitást a beteg – fejti ki véleményét Duda Ernő. – Mint a nátha esetében, az enyhe lefolyású betegséget az immunrendszer „nem veszi komolyan”, azaz nem alakul ki tartósabb védettség.

A járvány eddig is újraszabta mindennapjaink kereteit, a vírussal való együttélés pedig láthatóan további lemondásokat kíván. Kínában, ahol egy ideje alakulóban van a digitális diktatúra, a járványkezelés már sokat nem rontott a helyzeten. Ott ugyanis az első intézkedések közé tartozott, hogy a nyilvános helyekre betérők adatait feljegyezték, mozgásukat követték azért, hogy ha kiderül a fertőzöttség, gyorsan és hatékonyan feltérképezhessék, merre járt és kikkel találkozott a beteg a lappangási idő alatt. Dél-Koreában nyomkövető karperecet tesznek azokra, akik megszegik a karantén szabályait, és már Európában is arról beszélnek a politikai vezetők, hogy szükség lehet olyan alkalmazásra, amely megfigyeli az emberek mozgását.

Nem állunk túl jól a vírus elleni harcban: úgy tűnik, nagy árat fizetünk azért, hogy korábban sosem látott korlátozásokkal, de visszakapjuk a szabadságunk maradékait. / Herskovits Eszter