Mobilcsend hétfő reggelig

Rengeteg szülő panaszkodik, hogy a gyerekük nem teszi le az okostelefont, a készülék szinte a kezükhöz nőtt. A felkelés pillanatától kezdve hurcolják magukkal, alig várják, hogy iskolai szünetben elővegyék, edzés után újra kézbe foghassák. Az orvostudomány már azonosította az állandó mobilozás miatti tartáshibát („SMS-nyak”), a gerincbántalmakat és az elalvás előtti képernyőfény által okozott alvászavart. Pszichológusok, szociológusok, generációkutatók vizsgálják azokat a fiatalokat, akik okostelefonokkal nőnek fel – az állandóan a kezük ügyében lévő készülék ugyanis hat a pszichéjükre, kapcsolataikra.

„Miért boldogtalanabbak és felkészületlenebbek a felnőtt életre?” – kérdezi Jean M. Twenge generációkutató az iGeneráció – Akik közösségi médián és okostelefonon nevelkedtek című könyvében, utalva arra, hogy ezeknek a fiataloknak már a középiskola elkezdése előtt volt Instagram-oldaluk, és „nem emlékeznek az internet előtti időkre”. Vagyis minden őket megelőző generációtól különböznek. Őket nevezi a szerző iGenerációnak.

A budapesti Eötvös József Gimnáziumban most különleges kezdeményezés indult útjára. Az ötlet a gyerekektől érkezett, de egy tanár fogékonysága kellett ahhoz, hogy felkarolja és a diákokkal közösen programmá fejlessze.

– Két éve, egy akkori végzős osztályomban éppen az idegrendszer működését tanítottam, így került szóba a mobilfüggőség. Arról már többször beszéltünk órán, hogy a túl intenzív internethasználat milyen hatással van az agyra. Azt a feladatot adtam a diákjaimnak, hogy keressenek cikkeket, kutatásokat a témában, majd írjanak az olvasottak alapján véleményformáló esszét. Arra is kértem őket, hogy a saját mobiljukhoz való viszonyukat is írják bele a dolgozatba. Megbeszéltük, hogy a cikkek szerzőinek egy része démonizálja a mobilhasználatot, míg mások bagatellizálják. Azt kértem, a kutatómunkájuk befejeztével helyezzék el magukat ezen a palettán – kezdi a „mobilcsend” kezdeményezésének történetét Berczelédi Réka, az Eötvös József Gimnázium biológia–kémia szakos tanára.

Különlegesen jó dolgozatok születtek, sok tanulsággal. Közvetlenül azután, hogy Berczelédi Réka a végzősökkel túl volt ezen az órán, a nyolcadikosoknál volt órája. – Beléptem az osztálytermükbe, és az a kép fogadott, hogy mindenki csendesen belesüpped a mobiljába. Ez a kép, közvetlenül azután, hogy épp erről a jelenségről beszélgettünk egy másik osztályban, annyira erős volt, hogy megdöbbentem, és szóba hoztam mindazt, amiről korábban beszélgettem a diákjaimmal. Amikor befejeztem, egy kisfiú úgy reagált, „de durva lenne, ha egy hétvégén nem mobiloznánk” – idézi fel. De a tanárnőt épp ez inspirálta: arra gondolt, mi lenne, ha kipróbálnák.

– Annak illusztrálására, hogy milyen jó ötletnek tartom a mobilcsendet, megmutattam a gyerekeknek egy TEDTalkot, amiben egy szakértő arról beszél, időnként érdemes digitális diétát tartani. E megvonás alatt kiderül, valójában mennyire hiányzik is az életünkből az okostelefonunk – meséli. Ekkor határozták el, hogy brahiból néhányan kipróbálják, milyen egy teljes hétvégén át videojáték, közösségi oldalak, világháló nélkül lenni. Kitalálták, és véghez is vitték: a tanárnővel együtt 51, nyolcadikos–tizenkettedikes diák jelentkezett, hogy teljesítse a kihívást, azaz az első mobilcsendes hétvégét.

A csend péntek éjféltől hétfő reggel az első óra utáni szünetig tartott. A szünetben találkozott a kihívást teljesítő csapat.

– Pacsiztunk, sütiztünk. És akkor elkezdett ömleni a szó a gyerekekből, ki hogyan élte át a mobilcsendet – meséli. De azért Berczelédi Réka egy kis kérdőívvel is készült, hogy a mobilcsendet tartó diákokat kifaggassa a tapasztalatokról. – Mi volt a célja, hogy belevágtál a mobilcsendbe? Mi hiányzott igazán a csend alatt? Éreztél-e különbséget a mobilcsendes és a mobilozós napok között? Tetszett-e a kihívás? Csinálnád-e még egyszer? Mennyi időd szabadult fel? Mit csináltál a felszabadult időben? – ezeket a kérdéseket tette föl. – Mindössze két gyereknek nem sikerült teljesen betartania a mobilmentességet. De mindegyikük sokkal kevesebbet használta az eszközét, mint máskülönben szokta. A legtöbbjüknek az volt a tapasztalata, hogy hatékonyabban ment a tanulás. A legjobban reggelente hiányzott nekik a telefon, mert amikor kinyitják a szemüket, csak egy reflexmozdulat érte nyúlni – meséli. Az is kiderült, hogy a szombat volt a mélypont. A családi ebéd utáni délutáni punnyadásban sokaknak hiányzott a mobilja. Volt olyan diák, aki azt írta: „Jé, tíz perc alatt is lehet német szavakat tanulni.” Nem tudta, mennyire könnyen tud szavakat memorizálni, mert eddig úgy tanult, hogy közben csetelt, facebookozott.

A multitaskingban hosszabb időt vett igénybe a tanulás. Volt olyan diák, aki azt mondta, soha nem szokott úszni, de a mobilcsend alatt elment. A kisebbek, azaz a 13-14 évesek számoltak be a legszívszorítóbb tapasztalatokról. Olyanokat csináltak a kihívás alatt, amiket utoljára kisiskolás korukban, azaz színeztek, rajzoltak, társasoztak. Berczelédi Réka azt mondja, szülőként, tanárként hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy úgyse lennénk képesek egy ilyen kihívást teljesíteni, pedig dehogynem. Annyira jól sikerült az első mobilcsendes hétvége, hogy elhatározták, újra meghirdetik. Ezt már iskolaszinten, azaz nem csak Réka tanítványainak.

Az első kihívás tapasztalataiból kiindulva a holtpont időpontjára, azaz szombat délutánra közös programot szerveztek a kihívásban részt vevők. A Vérmezőn gyűltek össze a mobilcsendet tartó diákok, és piknikeztek, sportoltak, énekeltek. Azóta több ilyen hétvégét is tartottak. Legutóbb egy karácsony előtti hétvégén, amikor szombat délután a mobilcsendes diákok bementek az iskolába, ahol karitatív tevékenységekben vettek részt. Hajléktalanoknak szendvicseket, kórházaknak fényfüzéreket, gyerekkórházakba adventi naptárat, az V. kerületi nyugdíjasoknak sütitálakat, koraszülötteknek polipokat készítettek, a délutánt pedig a Várkonyi Csibészek zenekara zárta, akikkel végigzenélték a délutánt.

– Tanárként hatalmas élmény úgy megélni egy projektet, hogy együtt dolgozunk benne a diákokkal, és alapvetően ők találják ki a részleteket. A tanár teljesen egyenrangú szereplő, ettől igazán jó és nagy erejű a kezdeményezés – mondja Berczelédi Réka

Olyan sikere van a mobilcsendes hétvégének, hogy iskolai szinten gondolkodnak a kezdeményezés továbbfejlesztéséről.

– Az, hogy egy diáktól indult el a mobilcsend ötlete, mutatja, mennyire foglalkoztatja a gyerekeket ez a kérdés. Van reflexiójuk a saját online-offline jelenlétükre – mondja az Eötvös Gimnázium kezdeményezése kapcsán Borbély Dóra pszichológus, aki csaknem tíz éve foglalkozik médiapedagógiával a Televele Médiapedagógiai Műhely Egyesületben. A szakember felhívja a figyelmet, mennyire nehéz ez a helyzet a szülőknek és a tanároknak is, ők ugyanis úgy nőttek fel, hogy nem volt még virtuális tér.

– Sokan úgy érzik, van egy eszköz, amely elrabolja a gyereket, pedig itt nem pusztán az eszközről van szó: az online térre fontos szocializációs közegként kéne tekintenünk. A technológiai forradalom az elmúlt 15-20 évben zajlott le, így ez a szocializációs tér nekünk ismeretlen. Régebben az elsődleges szocializációs tér a család volt, és azt követte az iskola, ma már a család mellett ott az online tér, hiszen a gyerekek ott kapcsolódnak, ott jelenik meg az énreprezentációjuk, onnan tanulnak. Amikor gyerekekkel dolgozom, nem válik szét számukra az online és az offline tér, egyszerre vannak jelen mindkettőben – magyarázza Borbély Dóra, akinek a mobilcsend-kezdeményezés kapcsán két fogalom jut eszébe: a digitális átalakulásé és a kétoldalú szocializációé. – Sok szakértő úgy írta le a helyzetet, hogy a kétezres években született gyerekek digitális bennszülöttek, a szüleik viszont digitális bevándorlók. Vagyis mi akcentussal beszéljük ezt a nyelvet, a gyerekeink viszont teljesen kompetensek ebben a világban. Ezt az elméletet sok kritika érte. Ugyanis hamar kiderült: az, hogy a gyerekek gyorsan elsajátítják az eszközhasználatot, nem jelenti azt, hogy kialakulnak azok a digitális kompetenciák, amelyek a tudatos, értő, reflexív használathoz szükségesek. Ezt takarja a digitális átalakulók fogalma. Lehet, hogy a gyerek ügyes a virtuális térben, de oktatás nélkül nem tudják azt a teret értőn használni – fejti ki, utalva arra, hogyezeknek a kompetenciáknak a fejlődésében az iskola mellett a családnak is óriási szerepe van. – A digitális térben pici kortól kezdve ugyanúgy nevelni kell a gyerekeket, mint az offline világban. Ahogy azt mondjuk, „A piros lámpánál állj meg a járdán!”, ugyanígy a virtuális térben is kellenek ezek a szabályok. Csakhogy mi, felnőttek, lassabban alkalmazkodtunk a digitális változásokhoz, ezért a gyerekeinkkel párhuzamosan tanulnunk kell ezt a világot ahhoz, hogy szabályokat tudjunk alkotni. Ez a kétoldalú szocializáció, mely a felnőtt és a gyerek közti tudáscserén alapszik: a szülők segíthetik gyerekeiket a kiegyensúlyozott, biztonságos médiahasználat kialakításában, a gyerekek pedig a virtuális tér technikai használatában fejleszthetik szüleiket. Mindketten tanulunk. Csak így tudjuk segíteni őket abban, hogy kiegyensúlyozott médiafogyasztási étrendjük legyen – mondja, hozzátéve: azért különleges a mobilcsend ötlete, mert a gyerekekben fogalmazódott meg, hogy határt kell szabni a korlátlan nethasználatnak. Az állandó online jelenlét ugyanis függést okoz: olyan, mintha megállás nélkül egy kalandparkban lennénk. – Ugyanazt a dopamint aktiválja a folyamatos online jelenlét, mint a szerencsejáték vagy a drog – mutat rá. Ezért nagyon fontos kérdés gyermekkorban az önszabályozás kialakítása az online térben csakúgy, mint az offline világban.

– A képernyőidőt már a születéstől fogva szabályozni kell, csak így akadályozható meg, hogy korlátlanul belegabalyodjanak a gyerekek az internetes világba. 12 éves korig kialakítható a kiegyensúlyozott médiaétrend, melynek fontos eleme az, hogy a család életében rendszeres offline szokások (kirándulás, kiállítás, mozi, játszótér stb.), hobbik (sport, zenélés, kézműveskedés) vannak. A digitális nevelési kérdések egy az egyben megfeleltethetők offline nevelési kérdésként is. Ha viszont kialakult a függés, akkor szakember segítségére van szükség – mondja. – A függés pedig jól azonosítható: ha a gyerek már nem engedelmeskedik a képernyő-korlátozásnak, ha az alvás, evés rovására is mobilozik, leépülnek a kapcsolatai a kortársaival is. A függőség komplex jelenség, mely nem pusztán a mobilozásról szól. A háttérben húzódó egyéni, iskolai vagy családi konfliktusokat pszichológus segítségével lehet feltárni. Lehet mögötte önértékelési probléma, családi konfliktus. Az iskolapszichológus, nevelési tanácsadó segíthet ilyenkor, a családterápia is hasznos lehet – hívja fel a figyelmet Borbély Dóra. / Ónody-Molnár Dóra