Mi van, ha eltörik?

Ha megáll a mókuskerék? A szabadság unalma jön-e el, vagy az új cselekvések lehetősége? Ha dadogni kezd, majd elakad a rutin? Nem kell bemenni a munkahelyre többé, nem kell éjjel és nappal azzal foglalkozni, ami az utolsó fél évszázadban lekötött. Ha – magyarán – nyugdíjaztak. Mi legyen velünk?

Pétert eredményes pályafutás után búcsúztatják. Felesége azt reméli: szép ősz jön, utazgatnak, bepótolják, amire eddig nem jutott idő. Ám Péter mást tervez. Összes pénzük befektetésével borgazda lenne. De a feleségének nem szólt.

Péter nemcsak autonóm férfi, de önző is. Nejéről így beszél: nagy házat akart, adtam neki. Gyereket akart, csináltam neki. Ne álljon most az utamba! Tartsunk szünetet a házasságban, „én már estére haza sem megyek”. A mókuskerék elakadt, a rózsalánc elszakadt.

Mi a teendő, ha hetven körül ráébredünk, ez nem valódi szövetség, csak a hűvös, skandináv kontaktusnélküliségben tűnik annak? Amikor nem elég az együtt töltött fél évszázad sem, mert a sínek helyén vakvágányok kínálják magukat, s nem köt össze már sem asztal, sem ágy.

A tehetős dán polgár a lányához menekül kosztra-kvártélyra, akinek megszületésébe alig is egyezett bele. A hirtelen magányos feleség szabóollóval darabolja fel a férj Hugo Boss öltönyeit s mindazt, ami elszabható. A barátok, amit lehet zsákmányolni a romokon, azt megkísérlik a magukévá tenni (nőt, férfit). Minden problémát megoldhatna a szexus, ám ez csak a szerelmi levelezőkben van így, és némely obskúrus magazinban. A probléma elemzéshez legközelebb a klasszikus Bergman jutott, hozzátenni a maiak nemigen tudnak.

Kevesebb gépies szentimentalizmus, felszínes kritika, több, átfogóbb irónia kívántatott volna a színésznőből lett rendezőtől.

(Az Újrakezdők című dán filmet Hella Joof rendezte közepesre.) / Bölcs István