Dobd fel a disznódat!

A mozgalom akkor terjedt el a világban, amikor kiderültek Harvey Weinstein, a nagy hatalmú hollywoodi filmmogul évtizedeken át elkövetett ocsmányságai. Rá jobban illik a mozgalom francia mottója: „Balance Ton Porc” – dobd fel a disznódat... A 23 évre ítélt Weinstein világraszóló szexbotrányainak kitálalása óta már száz felett jár a szexuális vétségért eltávolított vagy lemondott amerikai művészek, politikusok, pénzemberek, egyetemi tanárok száma. Többségük máig tagadja a vádakat, mások bocsánatot kértek. A lebukottak, megvádoltak listája egyre hosszabb, és rengeteg közöttük az addig tisztelt, híres név. Köztük a közszolgálati tévé műsorvezetője, a Republikánus Párt Tanácsának elnöke, a Metropolitan Opera, valamint a New York Balett igazgatója.

Amikor a Los Angeles Times beszámolt James Toback filmrendező szexügyeiről, még csaknem négyszáz nő jelentkezett, azzal, hogy „me too”, ők is azok közé tartoznak, akikkel Toback az elmúlt negyven évben erőszakoskodott. Charles Dutoit, a világhírű, ma 82 éves svájci karmester „csak” négy nő vádjait tagadja. Kollégáját, James Levine-t, aki negyven évig állt a Metropolitan élén, az intézmény elbocsátotta, mert kiderült, hogy a meleg muzsikus évtizedeken át zaklatott fiatal férfiakat. Ez persze régen ismert volt a szakmában, ám ha nincs Me Too, Levin máig a Met élén állhatna. Egyébként ő is tagadott és perelt, sikertelenül.

Az ugyancsak meleg színész, Kevin Spacey a vádakra, hogy régebben brutálisan megerőszakolt egy leitatott fiút, bocsánatot kért, és visszavonult azzal, hogy kezelteti magát. Placido Domingo (78) is bűnbánó volt. Okkal, hiszen nemcsak erkölcstelen magatartást írtak rovására a vádlói, hanem azt is: ha a nő nem állt a rendelkezésére, lemondhatott szerepről, karrierről. A világ talán leghíresebb énekesét az intézmény vizsgálata bűnösnek találta, és leváltották a Los Angeles Opera éléről. Több más vezető zenei intézmény is lemondta Domingo fellépéseit, de távolról sem mindenki. A Salzburgi Ünnepi Játékok igazgatója szerint huszonöt éve ismerik Domingót, ott nem volt rá ilyen panasz.

Vannak, akik szerint az opera, a színház, a film világa elválaszthatatlan a szexualitástól, és éppen ebben a légkörben nehéz eldönteni, hol a határ a „rámenős közeledés” és az erőszak között. Mindenesetre az amerikai operaházakban most workshopokon ismertetik, mi számít zaklatásnak, erőszaknak. Több ház ráadásul tanácsadókat szerződtetett, akik a rendezést vizsgálják: nem adnak-e szexuális töltetű jelenetek lehetőséget arra, hogy az egyik művész fizikailag vagy lelkileg zaklassa partnerét.

Egyébként a „szenzációk” ellenére az amerikai operavilágban – ellentétben a társadalom más területeivel – végül kevesen csatlakoztak névvel a Me Too-hoz. Féltik a karrierjüket, vagy azt mondják: mindaz, ami mostanság kiderül, mindig is jól ismert volt a szakmában.

Nagy és vegyes a mozgalom visszhangja Franciaországban. Két nő is megvádolta Gérald Darmanint, a kormány 35 éves költségvetésügyi miniszterét, hogy még polgármester korában erőszakot tett az egyiken, szexet kért szociális lakásért a másiktól.

A Balance Ton Porc legerősebb hangja az országban Adéle Haenel, a kétszeres César-díjas színésznő. Azzal vádolta meg Christophe Ruggia rendezőt, hogy 12 éves korától kezdve zaklatta őt. Egy fotósnő azzal jelentkezett, hogy Roman Polanski 45 évvel ezelőtt, 18 éves korában, megerőszakolta. A rendező tagad, bár korábban bebizonyosodott, hogy egy 13 éves lánnyal szexelt Amerikában. A francia hatóságoknál egyébként egyre több szexuális bűncselekményt jelentenek, tavaly már csaknem hatvanezret. Becslések szerint a tényleges eseteknek csupán az egyharmadát jelentik be, és csak az ügyek kis részében indul eljárás.

Németországban is nem kevés leleplezéshez vezetett a Me Too, elsősorban ugyancsak a színház, a film, a tévé világában. A kulturális ügyekért felelős államminiszter támogatásával Themis néven testületet hoztak létre, amelyhez lélektani és jogi támogatásért fordulhatnak a nemi erőszak, zaklatás áldozatai.

Kínában még nem sokat hallani a Me Too-ról a nyilvánosságban. A szex kérdése általában tabu, az iskolában legfeljebb a biológiaórán eshet szó ilyesmiről. Az országban 2010 és 2017 között hozott kerek 50 millió bírósági ítéletből mindössze 34-nek volt tárgya a nemi erőszak, a rendőrségen általában lebeszélik az áldozatokat, hogy feljelentést tegyenek. Mindenesetre a képzett városi értelmiség köreiben ismerik a mozgalmat, és vannak sikereik is: több egyetemi tanárnak, televíziós személyiségnek kellett mások mellett lemondania, a közösségi portálokon egyre több gyanúsított neve forog. Miközben az ország vezetése egyáltalán nem lelkesedik a feminizmusért, különösen, ha annak új hulláma éppen Amerikából jön. Szükségtelennek ítélik, azzal védekezve: tanulási lehetőségeikben a kínai nők már egyenlők a férfiakkal, és ők adják a foglalkoztatottak 44 százalékát, valamint még Amerikában sincs annyi női milliárdos, mint a Kínai Népköztársaságban.

A japán nők 70 százaléka életében legalább egy alkalommal él meg szexuális zaklatást. Jellemző, hogy a tokiói metrón csúcsidőszakokban általában külön kocsi áll a nők rendelkezésére, akik félnek a zsúfoltságban a férfiaktól. A feljelentés ritka, mert a per lefolytatása hosszú, bonyolult folyamat, és a bejelentőknek, ha nevük nyilvánosságra kerül, általában megvetéssel kell számolniuk.

A kép teljességéhez: a mozgalom ártatlanokat is sújthat, méltatlanul, kis vétségért is tönkretehet értékes embereket – vélik nem kevesen. Catherine Deneuve, a francia film máig álló csillaga vagy száz ismert közszereplővel együtt nyílt levélben állt ki e kérdésben. Az erőszak büntetendő, de ha valaki ügyetlenül vagy túl hevesen próbál közeledni, és ezért nyilvánosan pellengérre állítják, az méltatlan, és a szabadság korlátozása – írták.

Néhai idősebb Bush amerikai elnökről több ifjú hölgy is elmondta: bizony simogatni szokta a feneküket. Bush szóvivőjének válasza: „Igaz, de az elnök ezt mindig kedvesen, atyáskodva tette...” Szolid fickónak látszik Mike Pence, Trump alelnöke is. Ő viszont nem atyáskodik, hanem fél. A feleségén kívül nem ül le nővel kettesben étteremben, mert félreérthetik – vallotta be. Trumpék vetélytársára visszatérve: a The New York Times végigkérdezte Biden apparátusának egykori munkatársait, ám Tara Reade említett vádjáról addig soha senki nem hallott. A nő azt állítja, annak idején elmondta a történteket a barátnőjének, és jelentette az ügyet a szenátus illetékeseinek. „Keressék meg akkor a bejelentést az országos levéltárban – nem fogják megtalálni” – válaszolt Biden. / Heltai András