Megpecsételt sorsok
A kormány lelkesen üdvözölte a nemzetközi PISA-teszt 2018-as eredményeit, amelyekből azt olvassa ki, hogy lám, bevált az oktatási rendszer központosítása, eredménnyel járt valamennyi, szakértők által eddig kárhoztatott kormányzati törekvés: minden mérési területen javult valamelyest a 15 éves magyar diákok teljesítménye. Maruzsa Zoltán köznevelésért felelős államtitkár már azt is megelőlegezte, hogy csak a fancsali ellenérdekeltek interpretálják majd úgy a számokat, hogy a magyar diákok negyede alulteljesít az OECD-államok tanulóihoz képest. Igen ám, de hát valóban ez a helyzet: a magyar diákok negyede alulteljesít, s ahogy azt Nahalka István oktatáskutató Ónody-Molnár Dóra kérdésére válaszolva kijelentette: „Maradtunk azon a borzalmas szinten, ahol voltunk.” A folyamat tényleg rettenetes: miközben a kormány a statisztikailag alig érzékelhető javulásnak örvend, addig szinte nincs olyan mérési adat, amely ne azt mutatná, hogy az európai rangsor hátsó sorában, a legutolsók között kullogunk. Ha az eredményeket távlatosan nézzük, világosan látszik, hogy azokból visszatükröződnek az oktatásban évtizedek óta jelen lévő problémáink a pedagógusképzéstől kezdve az extrém mértékben szelektáló iskolarendszerig. A baj az, hogy mivel a kormány most megerősítve látja magát, nyilvánvalóan nem változtat a rendszeren, és semmilyen hajlandóságot nem mutat majd arra, hogy a tényeken alapuló közpolitika formálásával érdemben javítson a magyar diákok teljesítményén. Ezzel megpecsételi a sorsukat.
