Megadás és hálaadás

Az, hogy Donald Trump ténylegesen feladta a harcot, már néhány nappal korábban kiviláglott abból, hogy jóváhagyásával megkezdhette hivatalos tevékenységét az átadás-átvételért felelős kormányügynökség. Az elnökválasztás vesztese ezzel ugyan még nem szüntette be a pereskedést és az egyéb jogi csatározásokat, de az egyes, korábban vitatott államokban az újraszámlálások is Biden győzelmét erősítették meg, és az illetékes testületek sorra hitelesítették az eredményt.

Trumpnak január 20-án kell átadnia a Fehér Házat, és – mint a Fox News nyilatkozott – azt megelőzően még tanúk százait kívánja felvonultatni annak bizonyítására, hogy csalárd módon ütötték őt el a választási győzelemtől. Mindezzel azonban az amerikaiak túlnyomó többsége már nem törődik, Trump immár kizárólag azoknak a republikánus stratégáknak a problémája, akik ma még aligha tudják pontosan, miként helyezzék rezervátumba a kínos elnököt.

Trump döntései közül vélhetőleg az egyik utolsó az volt, hogy a távozó elnök kegyelemben részesítette Michael Flynn korábbi nemzetbiztonsági tanácsadót. Flynn a Trump-kormányzat első nemzetbiztonsági tanácsadója volt, de a 2016-os választási folyamatba történt orosz beavatkozás gyanúját vizsgáló, Robert Mueller különleges ügyész által vezetett bizottság nyomozása miatt lemondott. A lemondás konkrét oka az volt, hogy a nyomozóknak nem tárta fel a választási kampány idején tartott néhány megbeszélését a Washingtonban akkreditált akkori orosz nagykövettel. Flynnt az igazmondás hiányáért elítélték, de fellebbezett. Ügyvédje arra hivatkozott, hogy a nemzetbiztonsági tanácsadónak a vizsgálatot folytatók hamis állításokkal csapdát állítottak.

Flynn a második olyan személyiség Trump közvetlen környezetéből, akit az elnök teljes körű kegyelemben részesített. Korábban az a Roger Stone kapott elnöki kegyelmet, aki évtizedeken keresztül Trump bizalmas tanácsadója volt, és akit szintén az elnökválasztásba történt orosz beavatkozás kapcsán folytatott nyomozás következményeként ítéltek el.

Amennyire jelképértékű, hogy hattyúdalával Trump saját hatalmi manipulációiban, az oroszokkal való információmutyizásban közreműködő harcostársát menekítette ki az igazságszolgáltatás kezei közül, annyira szimbolikus az is, hogy Joe Biden bejelentette: elnöki beiktatása után két hónapon belül állampolgárságot kapnak az illegális bevándorlók.

A megválasztott elnök hangsúlyozta: már elnöksége kezdetén kötelezettséget vállal az állampolgárság megadására mintegy 11 millió illegális bevándorlónak, és az erről szóló törvénytervezetet átküldi a kongresszusnak. Kifejtette, hogy elnöksége első száz napjának legfontosabb feladata a bevándorlási reform megvalósítása mellett a koronavírus-járvány gazdasági következményeinek enyhítését célzó csomagterv elfogadtatása lesz.

Biden megígérte, hogy jelentős mértékben megnöveli a befogadandó menekültek számát. Trump ezt évente 15 ezer főben maximálta, Biden a kvótát évi 125 ezer főre emelné. Eltörli a Trump-kormányzat azon tiltó rendelkezését is, amelynek értelmében meghatározatlan időre felfüggesztették a beutazást azokból az országokból, melyeket a terrorizmus melegágyának tartottak.

A megválasztott demokrata párti elnök közölte azt is: korrigálni fogja, illetve semmisnek mondja ki azokat a korábbi, Trump által hozott elnöki rendeleteket, amelyek szerinte kártékonyak voltak, és „jelentékenyen befolyásolták a klímaviszonyok romlását”.

Miközben a belpolitikában és a külpolitika legtöbb területén is viszonylag jól tervezhető a közeljövő, és már nagyjából körvonalazódott, milyen helyzet, milyen megoldandó problémasor várja az új elnököt január 21-től az Ovális Irodában található íróasztalán, a világpolitikát illetően van egy terület, amelyen hallatlanul nagy a bizonytalanság. Ez a Közel-Kelet.

Az mindenki előtt eddig is világos volt, de a minap Kairóban kiadott közös közlemény is hivatalossá tette, hogy a palesztin hatóság és az Arab Liga azt reméli: az új washingtoni adminisztráció pozitív szerepet játszik majd a „kétállami megoldás” megvalósításában, vagyis a független palesztin állam megteremtésében.

Az elmúlt években Washington több lépése okozott konfliktust az Egyesült Államok és a Palesztin Hatóság között: Trump 2017-ben elismerte Jeruzsálemet Izrael fővárosának, ahová az amerikai nagykövetséget hivatalosan is áthelyezték Tel-Avivból. A washingtoni adminisztráció leállította a palesztinokat segítő ENSZ-szervezet (UNRWA) támogatását. Az elmúlt hónapokban Izrael a Fehér Ház közvetítésével hivatalos kapcsolatba léphetett konzervatív arab monarchiákkal, cserébe pedig Benjamin Netanjahu elhalasztotta a kiszemelt ciszjordániai területek annektálását.

Miközben Izrael aggodalma az, hogy az új amerikai kormányzat ismét a palesztin kérdést állítja majd a közel-keleti koordinátarendszer középpontjába, Jeruzsálemnek érdekében áll, hogy ráirányítsa a világ – és elsősorban Washington – figyelmét Irán veszélyességére, az iszlám köztársaság térségbeli hatalmi nyomulására. Aligha függetleníthető ettől, hogy a múlt pénteken Teherán mellett fegyveresek agyonlőtték Mohszen Farizade vezető iráni atomtudóst, a Forradalmi Gárda magas rangú emberét, az iráni nukleáris és rakétaprogram feltételezett legfőbb szakértőjét. Iránban azonnal Izraelt vádolták meg a merénylet elkövetésével. Haszan Róhani elnök nyilvánosan fogadkozott, hogy a tudós meggyilkolása nem marad következmények nélkül: „a megfelelő időben” megtorolják azt.

„Egy leszakított virág helyén ezer másik nő” – írta a Twitteren az iráni kormány kommunikációs minisztere. Az iráni atomprogram hivatalos vezetője pedig úgy fogalmazott, hogy „most csak még intenzívebben folytatjuk a Farizade által megkezdett utat”.

Az amerikai védelmi minisztérium már vissza is vezényelte a Közel-Keletre a Nimitz repülőgép-hordozót, ami – nem csak madárjósok szerint – rendszerint elég biztos jele a térségbeli feszültség veszélyes éleződésének. Könnyen előfordulhat, hogy Irán miatt a vártnál izgalmasabb január fogadja majd az elnöki hivatalt elfoglaló Bident.

Az amerikaiakat azonban – és ezt elég jól mutatják a közvélemény-kutatások – most érthető módon leginkább az foglalkoztatja, hogy mikor lesz már vakcina a koronavírusra. / Kárpáti János