Központilag társadalmasítva

Társadalmasítás – bármit jelentsen is ez –, tehetségkutatók, könnyűzenei export is szerepel a kultúrharcvezér Demeter Szilárd könnyűzenével kapcsolatos terveiben. Pénz, paripa megvan hozzá, 25 milliárd forintot kapott az államtól e célra. Egy párhuzamos valóságban mindez akár vonzó ajánlatnak is tűnhetne, de itthon erősen gyanítható, hogy nem az. Hiszen a korábbi példák – színművészeti, kulturális TAO elvétele, és még sorolhatnánk – azt mutatják, hogy a pénzforrások elosztása nem épp ideológiamentes, többnyire annak jut, aki átmegy a politikai szűrőn. De vajon hogyan viszonyul mindehhez a zenésztársadalom? Inkább alábbadnak az elvekből, és beállnak a pénzeső alá? Lehet alakítani központilag, parancsszóra a közízlést? Összeállításunkban kitérünk arra is: a Kádár-rendszerben ez nem sikerült, Kádár egy idő után el is engedte a témát. Wahorn András festőművész és zenész is véleményezi a könnyűzenei stratégiát. Vele készült interjúnkban a Bródy János elleni támadásokról is kifejti a véleményét.