Ki a viccesebb?
Igazából nincs semmi meglepő abban, hogy az öt évadot megért, nagy sikerű Fekete tükör (Black Mirror) című disztópikus sorozat atyja, Charlie Brooker vicces áldokumentummal rukkolt elő szilveszterkor. Egyrészt azért nem, mert 2006-tól kezdve majd tíz éven át elemezte a közéleti és politikai eseményeket a magyar nézők számára kevésbé ismert tévéshow-jában, a Screenwipe-ban. És hát hogy is mondjam, ezeket sem a kiegyensúlyozott, higgadt hang, hanem a szarkasztikus csipkelődés jellemezte. Majd az egész évet kibeszélő decemberi különkiadásokat legyártotta a Netflixnek. Másrészt azért nem meglepő, mert a Fekete tükör várva várt hatodik évadának csúszását (?), elmaradását (?) azzal indokolta, hogy a valóság mostanság (legalábbis a 2020-as évben) sokkal disztópikusabb annál, mint amit egy tévés kitalálhat. Ehhez pedig a Screenwipe éles, dumaszínházas humora passzol jobban, az őrületet ugyanis csak az irónia képes kezelni. Ez lett hát az újabb, immár nem fekete, hanem görbe tükör.
A 2020: Legyen már vége! tehát áldokumentumba csomagolt évértékelő a stand-up modorában. A szakértőket színészek alakítják, ám ezenkívül minden úgy alakul, ahogy a hasonló műfajú filmekben megszokhattuk: gyors vágások, híradókból átvett bejátszások, grafikai elemek és illusztris interjúalanyok, akik épp csak annyit mondanak egyszerre, amennyi könnyedén felfogható. Csak itt minden egy kicsit a feje tetejére áll. Persze nem jobban, mint a valóság. A szakértők között a Samuel L. Jackson alakította újságíró viszonylag a legnormálisabb, aki a maga éles stílusával szól be majdhogynem mindenkinek. Kimondottan humoros a brit történészt alakító Hugh Grant, akinek eredetileg az lenne a dolga, hogy az aktuális eseményeket beillessze a történelmi folyamatokba, mélységet és értelmet csempésszen a káoszba, ám ez elég nehezen jön össze. Annál is inkább, mert nagyvonalúan keveri (némi whiskey elhörpölgetése mellett) a valóságot a filmekkel.
Lisa Kudrow a Trump-korszak jellegzetes fehér házi szóvivőjét hozza, aki ha úgy alakul a helyzet, azt is letagadja, amit pár perccel korábban mondott. De ugyanígy nagy hangsúlyt kap egy kissé infantilis virológus, az ízig-vérig fehér háziasszony, aki belegabalyodott az összeesküvés-elméletekbe, a lehető legátlagosabb brit tévénéző, egy óriási high-tech cég multimilliárdosa, a fiatal generációt képviselő vlogger és maga a brit királynő is. Ők kommentelik, illusztrálják, magyarázzák és bonyolítják a 2020-as év eseményeit az ausztrál bozóttüzektől, a Megxiten (a hercegi pár eltávolodása a brit királyi családtól) át Trumpig, és megint csak Trumpig (persze a túlkoros Biden is kap szépen).
Az elnökkel kapcsolatban egyébként az a néző érzése, hogy igazából ő is kitalált figura, akinek a legjobb szövegeket hozta össze az írócsapat. Vagy ami még rosszabb: olyasvalaki, akinek egyperces performanszait szinte képtelenség lepipálni az íróasztal mögül, mert egyszerűen nincs olyan poén, amely felérne vele. (Mára ez a humor egészen abszurd, véresen groteszk színezetet öltött.) Ebben már csak az a tragikus, hogy ő birizgálja az egyik legnagyobb katonai arzenál indítógombjait is. Az elmozdítására tett év eleji kísérletről – fogalmaz a dühös újságíró Samuel L. Jackson érces dikciójában – majdnem a harmadik világháború kirobbantásával próbálta elterelni a figyelmet. Az iráni tábornok, Szulejmáni megölésénél már csak a Trump-féle indoklás hajmeresztőbb.
Az viszont érződik, hogy a komolyabb eseményeknél (George Floyd értelmetlen halála és az utána kirobbant tüntetések) már meg-megakad a humorroller. Nem könnyű kifigurázni a kifigurázhatatlant. Ám ettől még az összefoglaló könnyedén megnevetteti azokat, akik nem követtek más amerikai vagy brit show-műsorokat, és bizonyos poénokat, megközelítéseket most hallanak először. Az erőltetett részeket nem számítva (a királynő majd minden megszólalása) az évértékelő van olyan szórakoztató, mint Kövér László bármelyik megnyilatkozása. / Papp Sándor Zsigmond
(2020: Legyen már vége!, 70 perc, Netflix)
