A szervek és szerverek kapcsolata

Nemrég a Yandex informatikai cég felvásárolta a Tinkoff online bankot, a Sberbank pedig bejelentette legújabb technológiai termékcsomagját. A Yandex döntéseibe egyre nagyobb beleszólást követel magának az orosz kormány – ennek a cégnek a neve bukkant fel egyébként azokban az amerikai vizsgálati dokumentumokban is, amelyek a 2016-os amerikai elnökválasztási kampányba történt orosz beavatkozással kapcsolatos digitális bizonyítékokat tartalmazták –, a Sberbank esetében pedig minden kétséget kizáróan érvényesül is a hivatalos internetes politikához való alkalmazkodás. Ennek az állami tulajdonú banknak a nemzetközi megítélése korántsem mondható felhőtlennek, az amerikai kormány szankciókat is kivetett rá.

Az online tér uralására tett erőfeszítések egyértelműen a hatalom mindenre kiterjedő ellenőrzését vetítik előre. A jelentősebb hírportálok megszerzése, valamint az internetes keresőoptimalizálás politikai befolyásolása révén a Kreml még jobban megakadályozhatja a kritikus hangok terjedését az interneten. Idén csak júniusig mintegy 85 ezer webhely került Oroszországban karanténba.

A közösségi platformokra nehezedő, sok éve kezdődött nyomásgyakorlás persze nem mindig éri el azonnal a célját. Az orosz–ukrán fegyveres konfliktus kirobbanása után, 2014 áprilisában Pavel Durov, a „Kapcsolatban” jelentésű VKontaktye (VK) orosz közösségi médiaplatform alapítója nyilvánosságra hozott egy levelet, amelyben az orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat követelte a VK-tól a Viktor Janukovics oroszbarát ukrán elnök bukásához vezető Euromajdan tüntetésekben résztvevő VK-felhasználók személyes adatainak átadását.

Pavel Durov sokáig távolságot tudott tartani a politikától, és regnálása alatt több, a VK cenzúrázására tett kísérletet sikerült elhárítania. Többször kérték, hogy tiltson le az ellenzékhez köthető csoportokat, illetve az ukrán ügyek miatt szót emelő, kormányellenes tüntetésekhez kapcsolódó közösségeket, de ezeknek a kéréseknek nem tett eleget, miként az általa nyilvánosságra hozott levélben foglaltaknak sem. Ezután azonban folyamatos fenyegetések érték, és egy idő után távozott Oroszországból.

Végül áldozatul esett a szélmalomharcnak, végérvényesen elvesztette befolyását a legnépszerűbb orosz közösségi weboldal felett: a VK Aliser Uszmanov üzbég születésű orosz fémipari és infotechnológiai oligarcha – Putyin szoros szövetségese –, valamint Igor Szecsin Rosznyefty-vezér irányítása alá került. Uszmanov online terjeszkedését illusztrálja, hogy korábban 10 százalékos Facebook-részesedéssel is bírt, később pedig résztulajdont szerzett a kínai Xiaomiban.

Az internet cenzúrája érezhetően egyre fontosabb Moszkva számára, már csak azért is, mert az elmúlt tíz évben óriási változáson ment keresztül a hírfogyasztás. Míg 2009-ben csak 20 százalék körül volt a rendszeres internethasználók aránya, addig tavaly ez már 70 százalékot tett ki. Az elektronikus sajtó térnyerése és a kritikus hangok megjelenése olyan helyzetet teremtett, amely mellett aligha mehet el szó nélkül Putyin és stábja.

A Kreml kezdeményezésére ennek jegyében tavaly fogadták el azt a törvényt, amely „az internet szuverenitásáról” szól – illetve valójában éppen ellenkezőleg, lehetőséget ad a hatóságoknak arra, hogy korlátozzák az államnak nem tetsző oldalak és tartalmak elérhetőségét. A hivatalos magyarázat szerint ez a külföldi – főként amerikai – kibernetikai támadások elleni intézkedéseket könnyíti meg, vagyis az internetező népet szolgálja, de szakértők a kínai típusú cenzúra másolását látják a lépésben. A törvény értelmében az orosz internetszolgáltatóknak olyan, úgynevezett mélyreható adatcsomag-elemző eszközöket kell telepíteniük a hálózati végpontokon, amelyek képesek felismerni az adatforgalom forrását, és kiszűrik a nemkívánatos tartalmakat. Mivel így az internetes forgalom a jövőben államilag ellenőrzött pontokon halad át, az orosz internet kevésbé függ majd a külföldi szerverektől, vagyis tényleg csak az jut el az állampolgárokhoz, amit a kormány jónak lát.

Szintén aggodalomra ad okot a fogyasztóvédelmi törvény tavalyi módosítása. Amely lényegében arra kötelezi a gyártókat, hogy előre telepítsék az országban értékesíteni kívánt elektronikai eszközökre az orosz nyelvű alkalmazásokat. Az indoklás szerint a változtatások az orosz vásárlók kényelme, valamint a hazai szoftverfejlesztők népszerűsítése miatt történtek. A kormányzatot bíráló körökben azonban azt állítják: mindez csupán arra szolgál, hogy bizonyos felügyeleti alkalmazásokat és forgalom-visszafejtő tanúsítványokat telepítsenek a készülékekre, a szigorúbb állami kontroll részeként.

Az orosz hatóságok nemcsak pénzbüntetéssel és korlátozó jellegű előírásokkal lépnek fel a kritikus tartalmakkal szemben, hanem sok esetben büntetőjogi eljárásokat is indítanak olyan cselekményekért, amelyeknek a büntethetősége minden kétséget kizáróan politikai megítélés kérdése. Tavaly mintegy kétszáz ember ellen indult eljárás, ebből 38 esetben börtönbüntetéssel zárultak az ügyek. Az orosz elnök személyét érintő tiszteletlenség miatt 44 személynek kellett bíróság elé állnia.

A közelmúltban elfogadott törvények jó része leszűkíti a nyilvános vita terét, különös tekintettel azokra a témákra, amelyeket a kormány megosztónak vagy magára nézve veszélyesnek tart. Ilyenek például a melegek, a leszbikusok, illetve a szexuális irányultság szempontjából más, kisebbségi csoportokhoz tartozók jogai, továbbá a politikai szabadságjogok kérdése vagy a koronavírus-világjárvány témaköre. Ezzel kapcsolatban megjegyzendő: több nemzetközi egyezmény – amelyeknek Moszkva a részese – lehetővé teszi az államok számára, hogy korlátozzanak bizonyos szabadságjogokat a törvényes nemzetbiztonsági célok védelme érdekében, ám ezeket a korlátozásokat egyértelmű jogi kritériumok alapján kell meghatározni.

A Putyin-vezetésnek tavaly már sikerült átmenetileg lecsatlakoztatnia Oroszország teljes online hálózatát a globális internetről. A sikeres teszt lényegében az orosz internet (a RuNet) közbelépését jelentette. A RuNet a globális kiszolgáló rendszerek feladatait lenne hivatott ellátni. A leválasztás következményeként csak olyan tartalmak terjeszthetők az ország internetezőinek körében, amelyeket a kormányzat megfelelő minőségűnek tart. A globális internetes infrastruktúra szűrésével Moszkva két legyet üthet egy csapásra: egyrészt saját szuverén internetes eszközeire támaszkodva technikai értelemben függetlenítheti az ország online hálózatát a globális internetnek való kitettségtől – ami esetleges kibernetikai támadások ellen nyújt védelmet –, másrészt végképp elszigetelheti a kritikus sajtót az állampolgárai elől.

A Human Rights Watch nemzetközi jogvédő szervezet megfogalmazása szerint Oroszországban olyan mértékben terjesztették ki az internetes infrastruktúra fölötti ellenőrzési jogköröket, hogy az súlyosan aláássa az orosz nép véleménynyilvánítási és tájékozódási szabadságának az online térben való érvényesülését. / Szurok Dávid