Semjén és Mézga Géza
Imával kezdődött múlt kedden az idei Bálványosi Szabadegyetem. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes és Németh Zsolt egykori táboralapító, jelenleg a parlament külügyi bizottságának elnöke a közönséggel együtt fohászkodott a nagy feladatra készülve: „perdöntő” választási év nyitányának szánták ezt az erdélyi kampányhetet.
Az ima alatt a szomszédos színházi sátorban a Mézga család főcímdala harsant fel: „Néha légy bolond egy kicsikét, elrepül úgy a szürke gond, derül az ég.” A színházi műhely a lehető legváltozatosabb eszközökkel próbálta felhívni magára a figyelmet egész héten, függetlenül attól, éppen miről szóltak a környező sátrak politikai vitái. A megnyitó idejére gyerekdalok jutottak. Sokáig szólt a váratlan és kéretlen ének. Semjén Zsolt makacsul lehajtotta a fejét, Németh viszont ki-kipillantott oldalra az imából, segítséget keresve, mint akit mégsem hagyott el teljesen a realitásérzéke. Vidnyánszky Attila sátrából pedig bömbölt a folytatás: „Ne is figyelj oda, mit mond egy főokos.”
E bevezető etűd majdnem mindent előrevetített abból, amire a hét folyamán számítani lehetett. Azt is, hogyan működik a tusványosi abszurd: gátlástalanul és nevetségesen.
Szerdán a Szász Jenő-féle Nemzetkutató Intézet közzétette a „magyar társadalom körében” végzett felmérését, amely szerint Orbán Viktor jobban képviseli a magyar nemzetet, mint Kossuth Lajos vagy Széchenyi István. Csütörtökön és pénteken ezt már a közönség soraiban ülők saját véleményként vagy személyes felismerésként ismételgették.
Balog Zoltán beszélgetőtársa a BBC World Service újságírójaként és a Bálványosi Szabadegyetem egyik alapítójaként felkonferált David Campanale újságíró a miniszter helyeslő mosolya mellett példabeszéddel szórakoztatta a nagyérdeműt. Egy amerikai milliárdos, akinek nem az angol az anyanyelve, pénzjutalom ellenében európai meghívottjait egy cápákkal teli medencébe küldte. Egy, csak egy ember volt, aki a kihívást vállalta: egy magyar, aki megküzdött a vérszomjas ragadozókkal, de az erkölcstelen jutalmat nem fogadta el. A példázat a reformáció ötszáz éves évfordulójának tiszteletére szervezett kerekasztalon hangzott el. Az emberi erőforrások minisztere elégedetten nevetgélt rajta. Aznap és később, a „Soros-tervet” ismertető miniszterelnöki beszéd során is téma volt, hogy tényleg, miféle gazemberségekre képes ez a milliárdos, akiről tudjuk, ki.
A megnyitón a jól hangolt kormányzati kampánykórus nyitányát lehetett figyelemmel követni, amelynek legfontosabb szólama a kettős magyar állampolgárok mozgósítása volt a jövő évi választásokra. Ez a téma számtalanszor visszatért az itt töltött napok alatt, miképp Magyarország külpolitikai kapcsolatainak megerősítése (Trumppal, Lengyelországgal és tán Romániával is), valamint a Brüsszellel szembeni pozíciók javítása is.
A Trump-adminisztrációval kialakítandó viszonynak több beszélgetést is szenteltek. A magyar kormánynak most kiemelten fontos az amerikai–magyar együttműködés, hangsúlyozták, meg hogy Budapesten értik, az Egyesült Államok vezetője Lengyelországban látja „Európa lelkét”, de közép-európai szövetségesként Magyarország is figyelmet kér. Donald Trump – mondta Németh Zsolt – „megszólította” Közép-Európát, az amerikai elnök pedig azt a „rendes kisgazda programot képviseli, amit a Fidesz már hosszú ideje: Isten, haza, család. Rövid szünet után, kissé bátortalanul hozzátette: meg a szabadság.
A magyar külpolitikai törekvésekről és az amerikai együttműködés lehetőségeiről szóló beszélgetés résztvevője volt Christopher P. Ball tiszteletbeli konzul, aki egyetértően bólogatott Németh Zsolt szavaira a közönséggel folytatott beszélgetés kezdetéig.
A 168 Óra kérdéseire azonban határozott válaszokat adott. Figyelembe véve, hogy Magyarország a magyar–amerikai viszony megerősítésén dolgozik, és tudván, hogy Donald Trump már találkozott a romániai államfővel, Klaus Iohannisszal, mikorra várható a Trump–Orbán-tárgyalás? – kérdeztük. Meg azt is, hogyan befolyásolják a CEU-t érintő magyar kormányzati intézkedések, illetve a sajtószabadság helyzete a magyar–amerikai viszonyt. Miként értékeli a tiszteletbeli konzul, hogy Orbán Viktor épp Tusnádfürdőn nevezte a putyini Oroszországot és az Erdoğan által vezetett Törökországot „mintaállamnak”?
Semmilyen információja nincs arról, mikor jöhet léte az Orbán–Trump-találkozó – ismerte el Christopher P. Ball, és nevetve köszönte meg a „könnyű” kérdéseket. A CEU ügyét elhibázottnak nevezte, mert – mint fogalmazott – az emberi jogi ügyek vagy a Magyarországgal kapcsolatban általában felmerülő problémák nem érték el az amerikai közvéleményt, a Közép-európai Egyetem elleni lépések híre viszont annál inkább. Ami a török és orosz „mintaállamot” illeti: érthető – mondta a tiszteletbeli konzul –, hogy Orbán Viktor figyelme az erős államfők felé fordult, de ez a két példa semmiképp sem nevezhető követendőnek.
Németh Zsolt megjegyzések nélkül hallgatta a választ, viszont amíg Christopher P. Ball beszélt, megivott fél liter ásványvizet.
Az amerikai–lengyel–magyar viszony előkerült a Közép-Európa jövőjéről rendezett beszélgetésen is. Ezen Schiffer Andrást mint a Tusványoson megjelenő ellenzéki fehér hollót köszöntötték. Állítólag többeket is hívtak, de senki sem vállalkozott a részvételre, ami a távollévő ellenzéki politikusok kárára megeresztett viccek, gúnyolódások, vádak hallatán (Lendvai Ildikótól Demszky Gáborig nagyon sokan terítékre kerültek) nem tűnik meglepőnek. Schiffer azt mondta: dacból jött el, mert az ellenzékiek Magyarországon „hisztiztek” a jelenléte ellen.
Míg Németh Zsolt azt ismételgette, hogy „el kell mélyíteni a lengyel–magyar kapcsolatokat”, Schiffer arra figyelmeztetett, reméli, nem a bíróságok bedarálása jelenti a magyar–lengyel platform alapját. Ugyancsak ő hangsúlyozta: Magyarország számára most akár Románia is „mintaállam” lehetne. Ezzel érintette az idei Bálványosi Szabadegyetem külpolitikai programjának egyik legkényesebb pontját. Újra és újra visszatértek ugyanis arra a résztvevők, hogy Klaus Iohannis miért nem vesz részt ezen a rendezvényen – holott a korábbi években Traian Băsescu többször idelátogatott. Iohannis érkezésére látszólag volt esély, hiszen néhány nappal korábban látogatott Székelyföldre. Az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke azonban elismerte, hogy a román–magyar kapcsolatok 2012 óta „tetszhalott” állapotban vannak, és ezen javítani kell. Az áttörés most sem következett be.
Míg a külpolitikai beszélgetések reménykedőnek és útkeresőnek tűntek, a magyar–magyar viszonyt érintő kampányrendezvényeket a pártfegyelem és egyfajta kétségbeesés jellemezte. Pénteken a Kárpát-medencei magyar–magyar kapcsolatokról szóló beszélgetésen Semjén Zsolt ült az asztalfőn. Ismétlés a tudás anyja: újra elmondta, ami két nappal korábban, a megnyitón elhangzott, hogy kilencmilliárd forintról kilencvenmilliárdra nőtt a határon túliak számára biztosított támogatás összege. „Ha rajtam múlik, lehet ez még több is” – tette hozzá elszántan. Azt is közölte, hogy idén novemberre eléri a határon túl élő magyar állampolgárok száma az egymilliót. Ez pedig azt jelenti, hogy egyre növekszik a szavazati joggal rendelkezők száma. Nem túl erős taktikai érzékkel ekkor megint felharsant a színházi sátorból egy kiáltás: „Várjuk azokat, akik szeretik a meséket, várja a nézőit Jancsi apród!”
A Semjén Zsolt körül üldögélő Kárpát-medencei magyar politikusok azonban nem pattantak fel azonnal az asztaltól, hanem sorra kifejezték köszönetüket. „Sosem felejtem el megköszönni a támogatást a magyar kormánynak.” „Köszönjük a lehetőséget a magyar kormánynak, hogy megkaptuk az állampolgárságot és a szavazati jogot.” „Itt szeretném megköszönni a magyar kormánysikereket.” Záporoztak a hálás mondatok, amelyeket Semjén Zsolt acélos keménységgel, de szerény mosollyal, finom bólintásokkal nyugtázott.
Az összhangot csak az erdélyi magyar szervezetek törték meg. Az RMDSZ jelenlévő (például melegjogi kérdésekben) elhajló képviselője, Tánczos Barna a kolozsvári (Kelemen Hunor–Porcsalmi Bálint-féle) vezetést kárhoztatta, és jelezte: velük ellentétben ő a Fidesz elkötelezett híve, megbízható partnere. Szilágyi Zsolt, a Fidesz által támogatott, de a román parlamentbe be nem jutott Erdélyi Magyar Néppárt képviselőjeként emlékeztetett: szervezete nélkülözhetetlen a választási regisztrációs kampányban. Hogy ezt nyomatékosítsa, gyorsan át is adott egy választási plakátot Semjén Zsoltnak.
A választási regisztrációs kampány több rendezvényen is szóba jött, de a külön ennek a kérdéskörnek szentelt csütörtöki kerekasztalon derült ki, milyen jelentős a bizonytalanság és milyen mélyek a nézetkülönbségek a kormányzat képviselői között is. Pálffy Ilona a Nemzeti Választási Iroda elnökeként elmondta, sajnos nem született jogszabálymódosítás, pedig az erre vonatkozó javaslatokat már 2014-ben átadták „a politikának”. Külön kitért a külföldön élő magyar állampolgárokat érintő kérdésekre, kritikákra. Nem történhet meg például – mondta –, hogy valaki elhunytak nevében szavazzon, mert „elég sokan jelzik a halottakat”. Továbbá „az emberek, ugye, általában nem élnek vissza halottaikkal”. A megnyugtató szavakat követő beszélgetésből kiderült: még mindig problémát jelent a tájékoztatás, az adminisztráció, a választók nem tudják kitölteni az adatlapokat és nem veszik át a regisztrációs levélcsomagokat. Megesik például, hogy valaki Orbán Viktor levelével jelentkezik az urnáknál.
Most tehát a „tájékoztatási”, illetve mozgósítási verseny folyik a jövő évi választások érdekében, ebből kiveszik a részüket a kisebbségi magyar politikai pártok, a külképviselet és az egyház is. A vidéken élőket (ahol az egyház a kiemelt kapcsolattartó) könnyebb, míg a nagyvárosokban élőket nehezebb elérni – hangzott el.
Az egyházak, pontosabban a protestáns (a református és az unitárius) egyházak kiemelt szerepet kaptak a tábor programjában. Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke szerint errefelé nem lehet polgármester az, aki a heidelbergi kátét fel nem mondja. Balog Zoltán tovább emelte a tétet, ő arra emlékeztetett, hogy Kálvin nem demokráciát, hanem teokráciát akart, önmagát pedig „pártfegyelmi szempontból” megbízhatatlannak nevezte, és azt is elmondta (a liberális politika kritikájaként), hogy a valódi főnök „fennebb” és „mélyebben” van. Arról a rendkívüli mértékű támogatásról, amit a magyar kormány a református egyháznak nyújt, nem esett szó, de egyértelművé vált: az itteni református és unitárius egyházak biztos szövetségesei az Orbán-kabinetnek.
A Balog Zoltán által vezetett beszélgetések nagy érdeklődés mellett, száz-százhúsz ember jelenlétében zajlottak, igaz, reformáció feliratú egyenpólós lányok terelték a résztvevőket a helyükre. Ezzel szemben a magyar Digitális Jólét Program „nándorfehérvári győzelmét” bejelentő Deutsch Tamás tizenkét ember előtt beszélt, a kettős állampolgárságról szóló szavazás ügyeit ha húszan hallgatták végig. A Harrach Péterrel eszmét cserélő Kósa Lajosra sem voltak túl sokan kíváncsiak, pedig olyan mondatok szabadultak el, hogy például a Népszabadság az 1956-os forradalom vérbe fojtásából született, és azért nem változtat a kormány a választási törvényen, hogy ne kelljen „szakmányban járni” a Velencei Bizottsághoz.
A magyar (és a román) sajtót az Orbán-beszéd alatt földre rántott, megrángatott, az Orbán-hívek által szidalmazott lány esete járta be, de konfliktusok az eseménysorozat korábbi napjain is voltak. Fő szabály szerint a fórumokon vitára, kérdésre alig volt mód. Ha pedig volt kérdésre lehetőség, gyakran nem akadt vállalkozó kedvű személy: a jelen lévő sajtó hallgatott. A Kósa–Harrach-beszélgetésen aztán a közönség kormánypárti tagjai lehülyéztek és elhallgattatással fenyegettek egy kormánykritikus kérdezőt. A magyar médiahelyzetről rendezett beszélgetésen egyetlen, nem kormánypárti médium képviselője volt jelen: az indexes Dull Szabolcs. Őt a Magyar Idők nevében beszélő Gajdics Ottó arra figyelmeztette, „a kocsmában pofon jár”, ha letagadja, hogy újságíróként a kormányt akarja megbuktatni. A rendkívül feszült, gyakran trágár vita (Dull végig higgadtan állta) visszatérő eleme volt az egész Tusványos alatt sokszor ismételt figyelmeztetés: az ellenzék „agresszív” támadásokra, provokációkra készül.
A szerény létszámú közönség előtt beszélő fideszes politikusok, a hálájukat elegendő alázattal kifejezni nem tudó kisebbségi megbízottak, a választási mozgósítás szervezetlensége és erőtlensége miatt szorongó bürokraták hete volt az idei Tusványos. A szombati Orbán-beszéd idejére már a színházi sátor is elnémult. Nem harsant fel, mint az első nap, hogy „papa, mama, gyerekek, csupa szív, szeretet”, és sajnos az sem, hogy „mégse legyen soha kedélyed lőporos”. n
