Joghézagban, boldogan

– Húszéves voltam, amikor megismerkedtem a későbbi férjemmel. Egy kisvárosban laktam, bankban dolgoztam. A szüleim folyton azt mondták, Tomi milyen rendes fiú, nehogy elveszítsd. Mindenki el volt tőle ájulva, zenélt, menő volt, én is beleszerettem – meséli a negyvenes, ma már a közigazgatásban dolgozó nő. Mosolygós, közvetlen, nevezzük őt Juditnak. Az Erzsébet téren, a kövön ülünk, kezünkben papírpohárban kávé. Erős az őszi nap, hunyorgunk.

– Apám korán meghalt, mostohaapám sokat vert – meséli. – Öt fiútestvérem van. Anyám soha nem dicsért. A párommal való kapcsolatunk arról szólt, hogy megfelelek-e, jó vagyok-e a barátnő-, később a feleségszerepben. A férjem az apai mintát követte, én meg az anyait. Ez egyfelől az elvárásokról, másfelől a kötelességekről szólt: legyen este vacsora, a nő tartsa rendben az otthont. Azt hittem, boldog vagyok, született három gyerekünk. Felépült a nagy házunk, a Facebookon posztoltam a nyaralásaink képeit. És egyszer csak fülig szerelemes lettem: egy nőbe. Amikor beszélgettem vele, patakokban folyt a könnyem, mert figyelt rám. Akkor döbbentem rá, hogy otthon tizenöt éven át olyan kirakatot rendezgettem, amelyben én nem vagyok sehol. Bevallottam a férjemnek, elmondtam, hogy össze vagyok zavarodva, azt hittem megérti, de nem így lett.

A férje elköltözött Judittól, apósa, anyósa ellene fordult. Nagy hír volt ez a kisvárosban, összesúgtak a háta mögött. Ő kompenzált, mindig mosolygott, soha nem késett a legkisebb gyerekkel az óvodából, önként vállalt mindent, amire az óvónők kérték a szülőket. A nagyobb gyerekek akkor elmúltak már tízévesek.

– Elmondtam nekik, hogy a barátnőmmel nagyon szeretjük egymást, együtt akarunk lenni. Megértették. Így a párom hozzánk költözött. Később a gyerekeim már büszkék is lettek rá, hogy az anyjuk leszbikus. Előfordult, hogy rájuk kellett szólnom, ne meséljék fűnek-fának, ez az én legbelsőbb magánügyem – mondja nevetve.

Azóta Judit szakított régi párjával, és Budapestre költözött. Egy internetes társkeresőn ismerkedett meg új szerelmével, Katával, akivel az első találkozásuk óta összetartoznak és egy éve együtt élnek.

– Katát a gyerekek is imádják, csüngenek rajta – meséli boldogan. Volt férjével is rendeződött a kapcsolata, ő is látja, hogy a gyerekek jól vannak, kiegyensúlyozottak, sikeresek az iskolában.

– Ő is évek óta boldog az új élettársával, kisbabát várnak, így be kellett látnia, hogy nincs oka neheztelni rám. A szomszédok nem tesznek megjegyzést, hogy nővel élek, vele nevelem a gyerekeimet, de kíváncsiak, kérdezősködnek: barátok vagyunk, vagy rokonok? A munkatársaimnak nyugodt szívvel elmondhattam, hogy nő a párom. Szerencsések vagyunk, elfogadó emberek vesznek minket körül.

Juditra a Háttér Társaság segítségével bukkantam. A szervezet 2016-ban kérdőíves felmérést végzett, interjúkat készített a gyermeket nevelő vagy gyermekvállalásra készülő LMBTQI (leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű, queer, interszexuális) emberekkel. Beszéltek pedagógusokkal, iskolaigazgatókkal is.

A kutatók azt tapasztalták, hogy az azonos nemű párok jelentős része nem érzi biztonságosnak, hogy a családjában vagy a munkatársai körében felvállalja szexuális irányultságát. Sokan nem beszélnek arról, kivel élnek párkapcsolatban. Többen beszámoltak arról is, hogy gyermeküket zavarja az iskolai „buzizás” és „köcsögözés”. Volt olyan interjúalany is, aki azt mondta, az egyik iskola elutasította a gyermeke felvételét azért, mert két nő neveli. Ugyanakkor vannak, akik elfogadó közegben dolgoznak, és a családjuk is elfogadó.

A tanulmányban azt írják, az elmúlt tíz évben számos azonos nemű pár vállalt gyermeket Magyarországon. A kutatás szerint a gyermeket nevelő válaszadók 64 százaléka neveli korábbi, heteroszexuális kapcsolatából született gyermekét. A 2010-es adatokhoz képest az azonos nemű párok között a duplájára (18-ról 36 százalékra) nőtt azok aránya, akik gyermeket vállaltak. A válaszadók 27 százaléka mesterséges megtermékenyítés, négy százaléka örökbefogadás, három százaléka béranyaság útján vált szülővé.

Földúton vezetek egy Pest megyei város külterületén. A felkavart porfelhőben kutyák ugranak a drótkerítésre. SMS-t kapok: „Ha ideért, csörgessen meg, mert nem jó a csengő.” Kati és párja, nevezzük őt Gabinak, egy hónapos kislányt nevelnek. Megbeszéltük, hogy a lakásukon találkozunk, mert akkor mindkettejükkel beszélhetek, nem kell egyiküknek a babával otthon maradnia. Csörgetem a számot, Gabi nyitja a kaput. Hosszú kocsibejáró vezet a házig. Kevés a szomszéd, túl vagyunk már a városon. A kanapén fekszik a kislány. Nyugtalan, Gabi a karjába veszi, sétál vele.

– Az interneten ismerkedtünk meg. Kezdetben csak barátkoztunk, három éve költöztünk össze. Én nagyon szerettem volna gyereket – kezd bele a huszonéves Kati, aki korábban patikában dolgozott, most otthon van a kicsivel. – Az örökbefogadást egyelőre elvetettük, mert nagyon hosszú a procedúra, és nem kedvez az azonos nemű pároknak. Ellenőrzik a családi hátteret, és pár hónapos gyereket, csecsemőt csak heteró pároknak adnak. Az azonos neműeknek általában csak többéves gyerkőc juthat.

Többen jelentkeztek, hogy anonimitásukat megőrizve szerepeljenek ebben a cikkben, de olyan meleg párok, amelyek örökbe fogadtak gyereket, nem álltak kötélnek. Nem csoda, Orbán Viktor miniszterelnök kiszivárgott kötcsei beszédében éppen arról értekezett, hogy az azonos nemű párok örökbefogadását illetően „van egy joghézag”, amelyet rendezni kell. Sándor Beának, a Háttér Társaság kutatásvezetőjének elmondása szerint ma Magyarországon közös és egyéni örökbefogadás lehetséges. Előbbit csak heteró házaspárok, utóbbit pedig akár LMBTQI emberek is kérhetik.

– Több fórumon is javasoltuk, hogy a meglévő gyerekeket a partner is fogadhassa örökbe. Enélkül ugyanis a gyerekek jogai sérülnek, hiszen csak egy szülőjük van: a másiktól törvényesen nem örökölhetnek, és ha a szülők elválnak, a gyereket már nem nevelő félnek nincs eltartási kötelezettsége, ami veszélyezteti a gyerek biztonságát. Sok más államban működik az a gyakorlat, hogy az azonos nemű párok mindegyike szülő lehet: vagy úgy, hogy közösen fogadják örökbe a gyereket, vagy a társszülő örökbe fogadhatja a partner gyerekét. Jogsértő a jelenlegi hazai gyakorlat.

Mindennek tudatában döntöttek Katiék is.

– Amúgy is szerettem volna átélni a terhesség élményét, így a donorsperma-beültetést választottuk, de a későbbiekben szívesen élnénk az örökbefogadás lehetőségével – folytatja. – Egyedülállóként fordultam az erre szakosodott intézethez, mert meleg párok nem vehetik igénybe ezt a szolgáltatást. De abban az időben leállították a donorsperma behozatalát, ami a heteró párokat is érzékenyen érintette. Ezért Dániában próbálkoztunk. Ott liberálisabb a szabályozás, házasodhatnak is a melegek, nincs megkülönböztetés, Gabi is vállalhatta a gyereket.

– Annyit tudunk, hogy szőke, kék szemű, skandináv férfi volt a donor. Arrafelé sok egyetemista vállal ilyen szerepet – mondja Gabi.

– Szerencsések vagyunk, mert egy fiatal, huszonéves védőnőnk van, segített elfogadó gyerekorvost találni. Azt látjuk, hogy a társadalom minket körülvevő része inkább befogadó, talán csak a kormány nem az – mondja Kati.

– Sokszor sétáltunk kézen fogva az utcán, nem ért minket atrocitás. Ha előbb megismernek minket, és csak később derül ki, hogy leszbikusok vagyunk, sokkal elfogadóbbak az emberek – magyarázza Gabi.

– Csak egy a baj – szól közbe Kati. – Ha velem valami történik, Gabinak nincs semmilyen joga a közös gyerekünkhöz. Még az iskolában a szülői értekezletre sem lesz joga beülni. Úgynevezett gyámnevező papírt írattunk, amit vagy figyelembe vesznek az intézmények, vagy nem.

– Szerettük volna, ha a babánk az én vezetéknevemet is megkapja, de ez nem volt lehetséges – mondja Gabi.

A Háttér Társaság által meginterjúvoltak viszont arról számoltak be, hogy a társszülők nemcsak elmehetnek szülői értekezletre, hanem élnek is a lehetőséggel. A gyámnevezést nem vitathatja a gyámhatóság, az nagyon erős jog. Ha nincs másik szülő, vagyis ismert apa, akkor nem áll fenn az a veszély, hogy a gyámhatóság nem veszi figyelembe, ezt nem teheti meg. A jogszabályok nem teszik lehetővé, hogy egy gyermeknek jogilag két azonos nemű szülője legyen. Ám a szülő bejegyzett élettársát a jog mostohaszülőnek, élettársát pedig nevelőszülőnek ismeri el. De a mostohagyermek vagy a nevelt gyermek nem törvényes örökös – hívja fel a figyelmet a Háttér Társaság.

Kutatási anyagukban ez olvasható: „Bár a jogi nehézségek ellenére egyre több meleg és leszbikus pár nevel gyermeket, a magyar jogrendszer nem hajlandó tudomást venni ezekről a családokról: nem biztosítja, hogy az azonos nemű párok által nevelt gyermekek ugyanolyan jogbiztonságban éljenek, mint bármely más gyermek, akit két szülője nevel.” A dokumentum kitér arra is, hogy „az egészségügyi törvény szerint csak házaspárok, különnemű élettársak vagy meddő, illetve koruknál fogva hamarosan meddővé váló egyedülálló nők vehetik igénybe a mesterséges megtermékenyítést; élettársi vagy bejegyzett élettársi kapcsolatban élő leszbikusok, illetve természetes úton fogamzásra képes nők nem”.

Ennek ellenére mesterséges megtermékenyítés révén – a szabályok megkerülésével – sok leszbikus pár vállal gyereket. Akárhol végezzék is a beavatkozást, külföldön vagy idehaza, probléma, hogy a gyermeknek csak az őt szülő nő lesz az anyja, a pár másik tagja nem. Ez a különnemű pároknál nem így van.

A Bikás park környékén épp piacnap van. Pokrócokon árulnak törött üvegű mobilt, nippet, standoknál ruhákat. A játszótéren már reggel sok a gyerek. Padon ülünk, jobbomon az óvodás Petra – nála is álnevet használok – két anyukája. A kislány, kezében egy bőr karkötővel, hozzánk szalad.

– Találtál egy karkötőt? Akaszd fel oda, ott a gazdája megtalálja! – mondja az egyik nő, akit Izának fogok nevezni. Párja, Reni – neki sem ez az eredeti neve – terhes. Második gyerekét várja, Izával fogja felnevelni.

– Kilenc éve vagyunk egy pár – meséli Iza. – Egy olaszországi vendéglátóhelyen dolgoztunk, férjnél voltam, tizenéves volt a fiam, mégis egymásba szerettünk.

– Arról álmodtam, hogy egyszer három gyerekem lesz. Ez korábban Magyarországon egy leszbikus nőnek elérhetetlennek tűnt – veszi át a szót Reni. – Rejtőzködtem. Eleinte volt egy férfival egy hároméves kapcsolatom, azt terveztem, rendes, hagyományos családom lesz. Elnyomtam az igazi énemet. Amikor Izával egymásba szerettünk, sokáig nem is költöztünk össze. Aztán jött egy lehetőség, Angliában vállaltunk munkát, két évig ott éltünk, az már menekülés volt. Itthon úgy tudták, csak barátok vagyunk, pedig akkor már együtt éltünk.

– Amikor hazajöttünk, elmondtam a családomnak, hogy szerelmes vagyok. A fiam először nem értette, mi történik. Az első egy év nehéz volt. Most is velünk él, imádja Petrát, jól megvagyunk – meséli Iza.

– És Petra apukája? – kérdezem.

– Ő társszülő – mosolyog Iza. – Minden második héten vele van a lányunk.

– Egy meleg barátunk segítségével született meg Petra – egészíti ki Reni.

– Mit ért meg ebből a kislány? – kérdezem.

– Azt mondtuk neki, hogy te nagyon szerencsés vagy, mert neked két anyukád van. Neki ez már természetes.

– A fiam osztályfőnökének elmondtam, hogy mi szivárványcsalád vagyunk. Ő megköszönte a bizalmat – mondja Iza.

– Az óvodában is így van, de kérték, értsük meg, anyák napjára csak egy ajándékot készítenek a gyerekek. Így Petra is. Nehéz nekik még ezt a helyzetet elmagyarázni – folytatja Reni.

– Sok barátunk fogadott örökbe gyermeket – mondja Reni. – Tanfolyamot kellett végezniük, környezettanulmányt csináltak náluk, és mégis azt mondták, évekig nem csörgött náluk a telefon.

A törvény szerint a házaspárokat előnyben kell részesíteni az örökbefogadás során. Tapasztalat, hogy sokan egyévesnél idősebb, roma, valamilyen testi fogyatékossággal élő gyermeket kapnak végül, olyanokat, akiket a heteró párok nem akartak örökbe fogadni. A Háttér Társaság kutatása szerint több azonos nemű pár vállal hátrányosabb helyzetű gyereket.

– Butaság lenne belepiszkálni a rendszerbe – mondja Iza. – Ha megszűnne a melegek egyéni örökbefogadásának lehetősége, akkor ezek a hátrányos helyzetű gyerekek benne maradnának a rendszerben. Pedig őket hosszú vívódás után a meleg párok tudatosan vállalják. / Pungor András