Erdoğan újabb háborúja

Erdoğan és Moammer el-Kadhafi tábornok kapcsolata kifejezetten jónak volt mondható egészen az arab tavasz kezdetéig, amikor a török elnök hirtelen hiányolni kezdte Líbiából a demokráciát. Erdoğan akkor egyik interjújában azt állította: felhívta Kadhafit, és arra kérte, tisztelje a nép akaratát, és mondjon le. Miután a líbiai diktátor nem tett eleget a török elnök kérésének, Ankara csatlakozott a nyugati országokhoz, és légitámadások sorozatát indította a líbiai rezsim ellen.

Miután a felkelők megölték Kadhafit, rövid időre mindenki el is feledkezett Líbiáról, a közfigyelmet a szíriai polgárháború kötötte le. Törökország hátországává vált a szíriai ellenzék egy részének, milíciákat képzett ki és fegyverzett fel. Erdoğan folyamatosan azzal hitegette pártfogoltjait, hogy rövidesen a damaszkuszi Omajjád-mecsetben fognak győzelmi imát mondani.

Az utóbbi években azonban az egykor sokak által támogatott szíriai ellenzéket szép lassan magára hagyták. A nyugati államok idővel a kurdokat kezdték támogatni a konfliktusban, Erdoğan pedig lassan ráébredt, hogy amíg Bassár el-Aszad szíriai elnök mögött ott van Moszkva és Teherán, addig ő nem fog az Omajjád-mecsetben imádkozni. Ezért is szállta meg tavaly októberben a Szíria északi részén található kurd területeket. A damaszkuszi rezsim most a végső csatára készül az Aszad-ellenes erők utolsó végvára, Idlíb ellen, de Erdoğan nem veszíthet, mert ha el is esik Idlíb, neki még ott vannak a kurd területek. A török elnök még segít is Aszadnak azzal, hogy az elmúlt hetekben szíriai kormányellenes milíciákat kezdett küldeni Líbiába.

Miért olyan fontos Erdoğannak, hogy most beszálljon egy másik polgárháborúba? Az észak-afrikai országban Kadhafi tábornok bukása után hatalmi vákuum alakult ki, az átmeneti kormányok sorra buktatták meg egymást különböző milíciák segítségével. Jelenleg két kormány van az országban. Az egyik a „nemzeti megmentés kormánya” tripoli székhellyel, Fejjaz esz-Szarádzs vezetésével. Legnagyobb sikere, hogy az ENSZ az ország legitim kormányaként ismeri el, a gond csak az, hogy Líbia területének alig egynegyedét ellenőrzi. Ezt a kormányt támogatja Törökország mellett Katar, továbbá a Muzulmán Testvériség elnevezésű, több közel-keleti országban meglévő iszlamista szervezet, sőt vele kötött megállapodást az EU is a menekültek feltartóztatásáról.

A másik oldalon ott van a Tobrukban székelő kormány és fegyveres szárnya, a Líbiai Nemzeti Hadsereg, amelyet Halifa Haftár tábornok vezet. Az 1943-as születésű Haftár ellentmondásos figura. Része volt 1969-ben abban a katonai puccsban, amely hatalomra juttatta Kadhafit. Sokáig az egyik legfőbb bizalmasa volt a diktátornak, mígnem 1987-ben fogságba esett Csádban. Akkor a diktátor megtagadta egykori barátját, aki 1991-ben az Egyesült Államokba költözött – egész pontosan Langley-be, ahol a CIA központja is található. Idővel az amerikai állampolgárságot is megszerezte, majd 2011-ben hazatért Líbiába, ahol a felkelők oldalára állt, és fontos szerepet játszott Kadhafi megbuktatásában.

Mivel a különböző politikai csoportosulások és milíciák nem voltak hajlandók megegyezni egymással, Haftár tábornok hadsereget gyűjtött maga köré, amelynek a segítségével megtisztította az országot az időközben megerősödött dzsihádista milíciáktól, valamint megszerezte az ellenőrzést az olajmezők nagy része fölött is. Jelenleg őt támogatja Oroszország, Franciaország, Szaúd-Arábia, Egyiptom, az Egyesült Arab Emírségek, Szudán, Jordánia, valamint – a törökök belépése óta – Görögország is.

Haftár tábornok sokak szemében az egyetlen, aki képes lenne véget vetni a káosznak, és erős kormányt tudna létrehozni, ugyanakkor legalább ennyien vannak, akik nem bíznak benne állítólagos CIA-s múltja miatt.

Ankara tavaly novemberben tárgyalásokat kezdett az ENSZ által elismert tripoli kormánnyal arról, hogy kiterjesztik mindkét ország kizárólagos gazdasági övezetét a Földközi-tengeren, aminek következtében a tengeri határaik összeérnek majd. A gond csak az, hogy ezzel pontosan azt a területet próbálják megszerezni, ahol Izrael, Ciprus és Görögország közös gázvezeték lefektetését tervezi. Ezen a vezetéken izraeli földgázt akarnak majd Európába juttatni, ezzel is csökkentve az oroszoktól való energiafüggést.

Ankara – a Tripolival kötött megállapodásra hivatkozva – mindent megtesz, hogy ezt megakadályozza, amivel azonban csak azt érte el, hogy Athén is Haftár oldalára állt. December 22-én a görög külügyminiszter, Nikosz Dendiasz személyesen kereste fel Haftár tábornokot, és támogatásáról biztosította Ankarával szemben. Ebben a helyzetben a tripoli kormány könnyen elveszítheti az EU-tól kapott kevéske támogatást is.

Azt még nem lehet találgatni sem, mi lesz a vége Erdoğan legújabb háborúsdijának, ő viszont már most is arról beszél: mindezt azért teszi, hogy a jövőben majd dicső emlékek kötődjenek országlásához. Miután a tavaly tavaszi helyhatósági választásokon a nagyvárosok többsége az ellenzék kezébe került, a gazdasági válság következtében pedig tovább csökken az elnök népszerűsége, harci diadalokra van szüksége ahhoz, hogy elhitesse, van beleszólása a nagypolitikába. / Billay Gábor

Lapzártánkkor érkezett a hír: a líbiai polgárháborúban szemben álló felek Moszkvában kísérletet tesznek a tűzszünet megkötésére. Ebből a célból az orosz fővárosba érkezett mind Halifa Haftár tábornok, mind Fejjaz esz-Szarrádzs miniszterelnök.