Csúcsra jár a korrupció

Miért, a szocik nem loptak? – ez a szokásos visszavágás arra, amikor szóba kerül, hogy a Fidesz kormányzása alatt soha nem látott méreteket ölt a korrupció. Dehogynem, legyint ilyenkor az ember, hozzátéve, csak nem ennyit és nem ilyen pofátlanul. Ráadásul egyre több repedés jelenik meg a Fidesz Nemzeti korrupciós Együttműködési Rendszerében, ezeken át pedig meg lehet tekinteni, miként csalják el az uniós támogatásokat, ahelyett hogy tovagyűrűző fejlesztéseket finanszíroznának belőle, amelyek hosszú távon is hozzájárulnának a magyar gazdaság növekedéséhez.

Az év elején nagy vihart kavart az a hangfelvétel, amelyet Hadházy Ákos, az LMP antikorrupciós szakszóvivője (jelenlegi társelnöke) mutatott be egy szekszárdi óvodafelújításhoz kapcsolódó korrupció előkészítéséről. Az eset még 2012-ben történt, amikor is a fideszes polgármester az önkormányzati képviselőknek a következőt mondta a kivitelező cég kiválasztásáról: „A pályázati rendszer ma így működik Magyarországon. Lejön, és azt mondja, hogy én kompletten megcsinálom neked, megnyerem neked, de én hozok mindent. És ha nem, akkor megyek egy várossal odébb. Mert van egy kvótám, amit én eloszthatok, és ha nem, akkor megyek egy várossal odébb. Zárt ajtók mögött sajnos ez van.” Azt is elmondta, az ajánlatot úgy adták meg, hogy belekalkulálták azt a 15 százaléknyi forrást is, amit eredetileg az önkormányzatnak kellene hozzátennie, ám így a helyhatóságnak végül egy fillérjébe sem kerül a fejlesztés. „Túl van árazva?” – tette fel a kérdést az egyik képviselő. „Túl” – hangzott a válasz.

Mielőtt a nyilvánossághoz fordult, Hadházy feljelentést is tett. A rendőrség szerint a felvételek ellenére sem merült fel hivatali visszaélés vagy hűtlen kezelés gyanúja, s továbbította az ügyet az adóhatóságnak. A NAV nem foglalkozott vele, mondván, nem költségvetési csalásról van szó, hanem hivatali visszaélésről vagy hűtlen kezelésről.

Nehezebb volt kormányzati szinten negligálni a lapunk által felderített Voldemort-ügyet, amelyben egy eleve megrendelésre kiírt pályázaton több száz millió forint uniós pénz tűnt volna el úgy kézen-közön, hogy 90 százalékát vissza kellett volna osztani politikai és lobbista szintre, és a maradék 10 százalékot is elég lett volna lefedni álszámlákkal. Vagyis a tervek szerint minden fillért elloptak volna. Az ügy központi szereplőjének, a magát Voldemort Nagyúrnak szólíttató Mengyi Rolandnak a mentelmi jogát a múlt héten felfüggesztette a parlament, miután azt Polt Péter legfőbb ügyész vesztegetést állítva elkövetett befolyással üzérkedés bűntette, valamint bűnszövetségben és bűnsegédként elkövetett különösen nagy vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás bűntette kísérletének megalapozott gyanúja miatt kezdeményezte.

És most itt van Simicska Lajos, akinek a cége, a Közgép bejelentette, hogy az olasz Itinerával konzorciumban mintegy 58 milliárd forintért építené meg az M4-esnek egy körülbelül 29 kilométeres szakaszát. Ugyanezt a távot az Orbán Viktor két kedvenc oligarchájához – Mészáros Lőrinchez és Szíjj Lászlóhoz – köthető Duna Aszfalt 83 milliárd forintért adná át a köznek – írta meg a Vasárnapi Hírek. Magyarul: kilométerenként 860 millió forinttal olcsóbban – amiből szakértők valójában egymilliárdos túlárazásra következtetnek. Simicska Lajos nem azért állt össze a nemzetközi szinten is jegyzett céggel, hogy csődbe vigye, hanem hogy megmutassa: mekkora a lopás egy ilyen fejlesztésen. Korábban persze évekig ő állt a nyerő oldalon, vagyis pontosan ismeri a rendszer működését, így azt is tudja, hova kell ütni, hogy nagyon fájjon. Sőt az a hír járja, hogy a Közgép és partnerei a jövőben minden komolyabb közbeszerzésen elindulnak és versenypiaci árat fognak ajánlani. Igaz, a tavaly életbe lépett új közbeszerzési törvény szerint ma már nem feltétlenül az nyer, aki a legolcsóbb ajánlatot teszi. Egy fecske ugyan nem csinál nyarat, de Simicska Lajos újabb akciója arra mindenképp alkalmas, hogy láttassa a rendszer működését.

– Ha valakit érdekel, hogy miként lehet a közpénzeket úgy elkölteni, hogy azok hatékonyan hasznosuljanak, annak ajánlom a legfrissebb kutatásunkat, amelyben 2009 és 2015 között 127 ezer közbeszerzést vizsgálatunk át, s arra a következtetésre jutottunk, hogy akár tízszeres túlárazás is előfordulhat a hazai közbeszerzéseken, ami főként az uniós forrásból támogatott fejlesztésekre jellemző – mondta a 168 Órának Tóth István János, a Korrupciókutató Központ Budapest (CRBC) igazgatója. Szerinte jórészt politikai szándék kérdése, hogy ez a helyzet változzon.

A CRBC tanulmányában olvasható, hogy a közbeszerzési árakat vizsgáló hagyományos kutatások jellemzően megpróbálják összehasonlítani egy termék vagy szolgáltatás közbeszerzési árait annak piaci áraival. Egyrészt ha a közbeszerzési árak rendszeresen és számottevően magasabbak a piacinál, akkor nyilvánvaló a túlárazás. Valójában ennél bonyolultabb a helyzet, mert például azt, hogy a Margit híd rekonstrukciójának közbeszerzési ára reális volt-e, s ha nem, akkor mekkora volt a túlárazás, csak úgy lehetne megmondani, ha a már felépített híd mellé piaci körülmények között felépülne annak a pontos mása, amelyen ugyanazokat a munkákat végeznék el, majd a két módszer árait hasonlítanák össze. Ez nyilvánvalóan képtelenség, de egyébként is hosszasan lehet sorolni, hogy milyen körülmények torzítják vagy befolyásolják a piaci árakat.

A CRBC ezért kizárólag a közbeszerzési árakra koncentrált a kutatás során, mindent átszámolt forintra, és nettósította az összegeket. Majd egy matematikai módszerrel az árak első számjegyeinek megoszlását vizsgálta. Ha azok piaci versenyben alakulnak ki, akkor egy előre meghatározott megoszlást követnek, ha ettől eltérőek, akkor valamilyen, a „természetes rendtől való eltérést” tartalmaznak, ami ez esetben túlárazásra, illetve korrupcióra utal. A CRBC által használt Benford-módszert kifejezetten olyan esetekben lehet alkalmazni, amikor nagy mennyiségű adat áll rendelkezésre. Az USA-ban például adó- és társadalombiztosítási csalások felderítésére is használták.

Az uniós közbeszerzések esetén a várt megoszlástól való eltérések alapján megfigyelhető volt, hogy az 1-es és 2-es számjegyek – mint első számjegyek – gyakrabban, a 3-as, 4-es, 5-ös és 6-os számjegyek pedig a vártnál ritkábban fordulnak elő. Ez csak úgy lehetséges, ha például az egyébként piaci áron 30, 40, 50 vagy 60 milliós projekteket 100–299 millióra árazták be, és a közbeszerzések során így kötöttek szerződést, vagy az egyébként piaci áron 300, 400, 500 és 600 milliós projektek 1–2,99 milliárd forintra lettek beárazva. A kutatás arra is rávilágított, hogy a legnagyobb túlárazások az informatikai közbeszerzéseknél lehettek, amelyek esetében például az egyedi szoftverek árát amúgy is nehéz meghatározni. Az is látszott, hogy ahol nem volt verseny, vagyis egy cég jelentkezett a közbeszerzésre, ott nagyobb mértékű volt a várt eloszlástól való eltérés, ami erősíti a túlárazás gyanúját. Miközben a kormányzat zéró toleranciát hirdetett a korrupcióval szemben, a túlárazások 2014-ben váltak igazán látványossá, tavaly pedig az egekbe szöktek.

A Transparency International Magyarország is folyamatosan figyeli az uniós támogatások sorsát. Tanulmányuk szerint a projektek 90 százaléka túlárazott, úgy becsülik, átlagosan 25 százalékkal.

– Az Európai Bizottság is végzett egy kutatást, s abban azt állapította meg, hogy az EU-ban általában 18 százalék a túlárazás mértéke, a legmagasabb korrupciós veszteség a képzési projekteknél, a közműépítéseknél, valamint az út- és vasútfejlesztéseknél van – mondta a 168 Órának Nagy Gab­­riel­­la, a TI Magyarország köz­­pénz­­ügyi­­prog­­ra­­mok-vezetője. – A bizottság hat ország, köztük Magyarország esetében külön megnézte, melyek a korrupció leggyakoribb módjai, s a következő típusokat tárta föl: a szerződés előre kiosztása, azaz a testreszabás, a csúszópénz, az összeférhetetlenség, valamint az úgynevezett egyéb eljárási szabályok szándékos megsértése (például az ellenőrzés elhanyagolása). Magyarországon a legjellemzőbb korrupciós eszköz a testreszabás – mondta a programvezető.

Ha mindenki tud róla, akkor vajon miért nem derül fény több korrupció­­ra? Nagy Gabriella szerint ez alapve­­tően erőforrás kérdése. Maga az Európai Bizottság is kalkulál egy legfeljebb húszszázalékos túlárazással, s csak a tudomására jutó nagyon kirívó eseteket vizsgálja. Az elsődleges szűrő a magyar intézményrendszer lenne, amely – túl azon, hogy nagyjából egy minisztériu­­mi főosztály jut a több tízezer uniós projekt ellenőrzésére – mára immunissá vált a korrupcióra. Ráadásul a prioritás a pénz elköltése, nem pedig a hatékony felhasználása. Nagy Gabriella hozzátette, ha valaki a Közbeszerzési Döntőbizottsághoz fordul jogorvoslati eljárásért, akkor akár 25 millió forint eljárási díjat is elkérhetnek tőle. Márpedig senki sem akar ennyi pénzt elbukni egy eleve vesztes ügyben.

– Akadnak jó nemzetközi példák arra, miként lehet csökkenteni a korrup­­ciót a közbeszerzéseknél, csak szándék kérdése a bevezetésük – mondta Tóth István János. – Ilyen például a több országban széleskörűen alkalmazott elektronikus árlejtés. Ilyenkor az történik, hogy az adott közbeszerzésen részt vevő vállalkozások a számítógép előtt ülve, egymás ajánlatait látva megadott időn belül licitálhatnak, hogy mennyi pénzért vállalnák el az adott munkát. A kezdő ár folyamatosan csökken, s végül elér egy olyan szintet, amelyen még éppen megéri elvégezni a feladatot vagy eladni a terméket. Természetesen olyan helyzetet kell teremteni, hogy minél több versenyző adhasson ajánlatot és ki lehessen zárni a licitálók összejátszását. Ki kellene dolgozni ennek a módszernek a szélesebb körű használatát elősegítő szabályozást Magyarországon is – hívta fel a figyelmet a kutató. Hozzátette, Magyarországon jelenleg a közbeszerzések töredéke, alig egy-két százaléka zajlik így, de vannak uniós országok – mások mellett Dánia, Hollandia és az Egyesült Királyság –, ahol 25-30 százalék ugyanez az arány.

Sokat segítene az is, ha a jelenleginél több nyílt ajánlattételi eljárás volna vagy ha nem lenne lehetőség egyszereplős közbeszerzésre. Jelenleg Magyarországon a közbeszerzések 30-35 százalékánál csupán egy ajánlattevő van, vagyis elmarad a verseny.

– Hogy az elektronikus árlejtést is ki lehet játszani? Abból még nem következik az, hogy nem is kell megpróbálni – válaszolta kétkedésünkre. – Ha csak 5 százalékponttal csökkenne a korrupció mértéke a 2014 és 2020 között elnyerhető 15 ezer milliárd forint fejlesztési forrás felhasználásakor, az annyi pénzt jelentene, ami jelenleg a magyar felsőoktatás négyévi költségvetése – próbálja szemléltetni, mekkora összegekről beszélgetünk. Tóth István János a legnagyobb gondnak ugyanakkor azt érzi, ha az uniós támogatások olyanoknál kötnek ki, akik érdemtelenül, verseny nélkül jutnak hozzá. Az, hogy a források a járadékvadászat miatt nem hasznosulnak megfelelően egy gazdaságban, hosszú távon azt okozhatja, hogy egy alacsony növekedési potenciá­­lú ország jön létre – ezt az összefüggést az elméleti közgazdasági kutatások tárták fel. Ennek megelőzéséhez pedig a kormányok kezében van a legtöbb eszköz – állítja Tóth István János.

– A kabinetnek fel kell tennie a kérdést: hogyan, milyen eszközökkel lehet nagyobb hatékonysággal a társadalmi jólétet szolgálni? Csupán ennyiről van szó. n