Csak ő és a torony

Zoltánt évek óta basztatta Melinda a torony miatt. Pedig nem volt útban. Tulajdonképpen nem is látszott a fikuszoktól. A nappaliban állt egy sötét sarokban. Mögötte a szekrény, ami tele van lommal, soha nem nyitják ki. Előtte a szobanövények. Évente csak egyszer mozgatták a tornyot, karácsonykor. Ilyenkor valóban útban volt. El kellett tolni két méterre, hogy a helyére tegyék a karácsonyfát. Már vagy tíz éve megvolt a torony. Januárban Melinda megint elővette a toronyügyet. Amikor a karácsonyfát leszedték. Persze más baja volt. El szeretett volna válni Zoltántól, de ez túl bonyolultnak bizonyult. A közös lakás, a közös gyerekek, a közös autó, a közös múlt. De leginkább az jelentett problémát, hogy a férfi, aki miatt Melinda el akart válni Zoltántól, nem akart elválni a feleségétől. Vagyis hol ezt mondta, hol azt. Húzta az időt. Szóval Melinda megint elkezdte basztatni Zoltánt a toronnyal. Azt akarta mondani: már nem szeretlek, Zoltán, unlak, mint az állat, legszívesebben Miklóssal tölteném az egész napot az ágyban, de ő meg összevissza hazudozik. Ehelyett azt mondta: ha nem szabadulsz meg ettől a kurva toronytól, elválok tőled. És Zoltán nem akart válni. Bár ő sem szerette már Melindát, de túl kényelmes volt egy váláshoz. Túl kényelmes volt egy másik kapcsolathoz. Tulajdonképpen túl kényelmes volt mindenhez, ami nem sörözés, tévénézés vagy szerencsejáték. Szóval Zoltán döntött. Kipaterolja a tornyot. A következő lomtalanítás alkalmával. Úgyse használja soha. A következő lomtalanítás szep-temberben volt. Ekkor szólt a nagyobbik gyerekének, Kevinnek. Segítsen levinni a tornyot. Később rájött, teljesen feleslegesen szólt Kevinnek, mert a torony alján négy kerék található. Azon a négy keréken a torony remekül elgurult a liftig. Nem kellett emelni. Aztán remekül kigurult a torony az utcára. Ahol már sötét volt. A járda tele lommal. Kevin unottan nyomkodta telefonját. Tudod, mi ez? – kérdezte Zoltán a fiát. Aha – mondta Kevin, de nem nézett fel a telefonjáról. Ez egy hifitorony – mondta Zoltán. Aha – mondta Kevin. Felül egy Panasonic lemezjátszó, fekete bakeliteket játszott le egykor, talán még most is működik – mondta Zoltán. Aha – mondta Kevin. Alatta egy Sony CD-lejátszó, az alatt egy Sharp deck, ez kazettát játszik, ez alatt meg a Hitachi erősítő. 1985-ben vette a fater Bécsben. Egy Lada ára volt. Vagy egy évi keresete – mondta Zoltán. Aha – mondta Kevin. Apámé volt, tőle örököltem – mondta Zoltán. Aha – mondta Kevin. Itt alul vannak a lemezek – mondta Zoltán. Aha – mondta Kevin. Zoltán kivett egyet a lemezek közül. Nézd, ez itt például Zappa – mondta Zoltán. Aha – mondta Kevin. Ez meg itt Hendrix – mondta Zoltán. Aha – mondta Kevin. Tudod te egyáltalán, ki volt Jimi Hendrix? – kérdezte Zoltán. Aha – mondta Kevin. Figyelsz te rám egyáltalán? – kérdezte Zoltán. Aha – mondta Kevin. Tudod, milyen szomorú vagyok, hogy ekkora fasz a fiam? – kérdezte Zoltán. Aha – mondta Kevin. Zoltán elővett egy harmadik lemezt. Deep Purple: Machine Head. Ezt nagyon bírta az öregem – mondta Zoltán. Aha – mondta Kevin. Szerettem az apámat, de téged nem szeretlek. Valószínűleg te se szeretsz engem – mondta Zoltán. Aha – mondta Kevin, de nem nézett fel a telefonjából. Zoltán ekkor úgy döntött, megsétáltatja a tornyot. Mint egy kutyát. Elment az utca sarkáig, tolta maga előtt a tornyot. Másnap már a háztól két-három saroknyira merészkedtek. Később Zoltánnak napi rutinjává vált, hogy este elmegy a toronnyal sétálni. Lemezeket továbbra sem hallgat, de mindennap sétálnak. Napközben az előszobában áll a torony. Zoltán már alig várja, hogy a munkából hazaérjen. Lecuccol, és már mennek is a toronnyal sétálni. Útközben mindent megbeszélnek. Főleg a régi dolgokat. Zoltán azt hitte, a családja majd furcsállja a dolgot. De senki nem furcsállja. És Melinda sem basztatja már a toronnyal. Zoltán mostanában már azt tervezi, hogy ha elmúlik a COVID, elmennek kirándulni valahová kettesben. Csak ő és a torony. A Tisza-tóhoz, mondjuk. De lehet, hogy külföldre. / Cserna-Szabó András