Eladják a lányaikat, hogy mentsék a családot

A 12 éves Marie nevelőapjának tavasszal ment csődbe a szabósága, a készre varrt ruhák már csak a port fogták, a családnak pedig sürgősen pénzre volt szüksége. Sok Sierra Leone-i családhoz hasonlóan a hirtelen bevételkiesés az ő túlélési lehetőségeiket is leszűkítette. Marie-t ezért hozzáadták egy huszonéves bányászfiúhoz, akinek a családja rizzsel, vízellátással és készpénzzel fizetett a lányért – négy kisebb testvérét így tudták megmenteni. Férje családjában Marie is legalább napi kétszer kap enni, ami ínséges időben előrelépésnek számít.

„Egy házas lánynak többé már nem az édesapja felelős az ellátásáért”, és ez fontos szempont, ha egy családban sok a gyerek – magyarázta egy Sierra Leone-i szülész-nőgyógyász az AP-nek. Az ország eldugott falvaiban tehát erősebb a világjárvány hatása egy ötödik osztályos lány kívánságainál, különösen úgy, hogy a helyi bányászat – ami meghatározóbb a textiliparnál – a világgazdasággal együtt esett vissza. Az ország már azelőtt lezárta a határait, hogy koronavírusos beteget regisztráltak volna, és a térségben élő eleve szegény családokat sokkal súlyosabban érintette a gazdasági válság, mint a járvány.

A házasságban élő gyermekek száma 30 évig folyamatosan csökkent, a tavalyi év azonban fordulópontnak számít. A válság miatt világszerte szaporodtak a kényszerházasságok, és már 12,5 millió gyermek érintett. Az ENSZ becslései szerint pedig még további 13 millió kiskorú lányt érthet utol a veszély.

A kényszerházasságok visszaszorítása már a 2020-as válság előtt sok nehézségbe ütközött, de a tavalyi év hozta az első jelentős visszaesést. Csak Dél-Ázsiában 200 ezer lányt kényszeríthettek házasságba, és világszerte több mint egymillió lány eshetett teherbe akaratán kívül, akiket az eleve nyomás alatt lévő egészségügyi rendszernek kell majd ellátnia. A Save the Children alapítvány gyors válaszlépéseket sürget: riportjuk szerint 9,7 millióval növekedhet azoknak a szegénységben felnövő gyerekeknek a száma, akik az iskolák tavalyi bezárásával végleg kiszakadtak az oktatásból, többségük pedig lány.

A segélyszervezetek szerint Sierra Leoné-ban akár nyolcéves lányokat is eladhatnak földért, élő állatért vagy készpénzért. Ugyan a kiházasított lányok arányát sikerült a 2006-os 56 százalékról 39 százalékra csökkenteni, az iskolák bezárása visszafordította a folyamatot. Márciusban sok városi iskolába járó lány tért vissza a falvakba a családjához, akik abban sem lehettek biztosak, hogy a tanítás egyáltalán folytatódik valaha. A bizonytalanság miatt a szülők aggódni kezdtek, hogy a lányaik esetleg házasságon kívül esnek teherbe a hirtelen jött sok szabadidő alatt.

Nyugat-Afrikában a lányokat gyakran már iskoláskorukban férjhez adják. Eredeti családjukban is úgy nevelik őket, hogy részt kell venniük a tűzifa és az ivóvíz gyűjtésében, és legtöbbször ők kapnak utoljára enni. A férj családjában hasonló feladatot kapnak, de sok esetben ott biztosítottabb az ellátásuk. A gyermekházasság még az édesanyák számára is megszokottnak tűnhet, különösen, ha maguk is hasonló körülmények között házasodtak, ezért nem is tartják problémának, ha lányuk egy idegen családban, kiszolgáltatott helyzetben, gyakorlatilag cselédként nő fel.

 A törvény nem elég

A jogi lépések sokszor nem elegendők a kényszerházasságok megakadályozására: az ilyen esetek kétharmada olyan országokban történik, ahol már korábban 18 évben határozták meg a házasság alsó korhatárát. Sok helyen viszont vannak jogi kiskapuk, ahol szülői beleegyezéssel engedélyezhető a kiskorú házassága, az elkeseredett szülők pedig akkor is lebonyolítják az esküvőt, ha az törvényellenes. Például a bangladesi gyermekvédelmi hatóság még júniusban kapott egy telefonhívást egy éppen készülődő házasságról. A kiskorú lány családja azt hitte, a lezárás alatt észrevétlenül lebonyolíthatja a házasságkötést, de ahogy a rendőrök odaértek, a vőlegény és családja futásnak eredt. A hatóságok elmondták a lány családjának, milyen következményekkel járhat a házasság: a lánynak valószínűleg ott kellene hagynia az iskolát, és lehet, hogy a korai terhesség is felkészületlenül érné. A család viszont hajthatatlan volt, hiszen a családfő elveszítette a munkáját a járvány miatt, megvárták, amíg a rendőrök elmennek, és hajnali 2-kor összeadták a lányt az ismeretlen férfival.

A járvány előtt Indiában kötötték a kényszerházasságok harmadát. Az országban nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy városban és vidéken, tehetősebbek és szegényebbek között egyaránt visszaszorítsák a kényszerházasságokat, a márciusi teljes lezárás azonban keresztbe tett az erőfeszítéseknek. A ChildLine India már a korlátozások első négy hónapja alatt több mint ötezer ilyen házasságkötésről számolt be, és a szervezet szerint ez a szám közel sincs a valós adatokhoz. A nagyvárosokban több millióan veszítették el a munkájukat a lezárás miatt, sokan közülük visszatértek a kisvárosokba vagy falvakba, ahonnan származtak. Az iskolákat bezárták, a családok bevétele visszaesett, ezért kézenfekvő megoldásnak tűnhetett a fiatal lányok eladása. A széles körű indiai gyermekvédelmi kampány hatása azonban érződik: például egy észak-indiai 13 éves lány megkereste a rendőrséget, hogy a munkanélküli édesapja házasságba akarja kényszeríteni 50 ezer rúpiáért (kb. 200 ezer forint). Az apát végül letartóztatták, ezért a lánynak sikerült megmenekülnie.

 Fontos a figyelemfelhívás

Gladys Katingor Sierra Leone-i szülésznő szerint sokszor 13 éves lányok keresik fel terhesen. Némelyikük férje annyi idős, hogy akár a nagyapja is lehetne, a legfiatalabbaknak pedig éppen csak a terhességgel kezdtek kifejlődni a melleik.

Bár a kiskorúakkal történő szexuális érintkezést a Sierra Leone-i törvény is tiltja, ezt ritkán tartatják be a gyakorlatban. A rendőrség szerint kevés esetre derül fény, mert a családok a lány tudta nélkül egyeznek meg a házasság részleteiről. A járvány kitörése óta a legtöbb esküvőt még a helyi mecsetben vagy templomban sem tartják meg, a szülők egyszerűen csak tudomásul veszik az udvarló kérését, és elviszik a lányt az új családjához. A lányok sok esetben nem is tudják, hogy a férjük mennyi idős – néhányan még a saját korukkal sincsenek tisztában, hiszen az országban ritka a születési anyakönyvi kivonat.

A kényszerházasság jelenségét Sierra Leone elnökének felesége, Fatima Maada Bio is elsőkézből ismeri, ő annak idején repülővel menekült a szorult helyzetből. Maga is régóta küzd a gyermekek védelméért, férje 2018-as hivatalba lépése után pedig elindította „El a kezekkel a lányainktól!” kampányát. Az országutak mellett azonban hiába hirdeti óriásplakátokon, hogy „A házasság az én döntésem, a tanulás az én jogom”, sokat számított, hogy az ország vezetői tavaly nem tudtak személyes kampánykörutakra menni. Azoknak a területeknek a vezetői sem érték el az embereket, ahol nemhogy az internetet, de még az FM-rádiót sem tudják használni. „Sajnos gyülekezés nélkül korlátozottak a lehetőségeink. Itt nem mindenki ért annyira a technológiához, hogy össze tudjuk hívni őket egy Zoom-értekezletre. Még ha létre is hoznánk egy szobát, vajon mennyien tudnának bejelentkezni?” – mondta Maada Bio.

A first ladynek még tinédzserként sikerült az Egyesült Királyságba szöknie, miután megtudta, hogy az apja egy házasságba akarja belekényszeríteni. Az apa úgy tudta, hogy a pár Sierra Leone belső részébe költözött, de a házasság valójában soha nem jött létre. „A gyermekházasság minden formája egyben a nemi erőszak legalizálása is. Azt hiszem, az utóbbi időben sok lány mehetett keresztül kényszerű házasságon, mert a kijárási korlátozás miatt nem tudjuk őket elérni” – mondta az elnök felesége. / Vámosi Ágoston