Vigyázzunk a hosszabb törlesztőidővel!

A szombati nemzeti csúcson a kormányfő többek között azt is bejelentette, hogy lépéseket akarnak tenni azok érdekében, akik devizahiteleket vettek fel, és most fennáll a veszélye annak, hogy megugranak a törlesztőrészletek. Azt kizárta, hogy az állam vállaljon át terheket - nagyon helyesen! -, de a segítség részleteiről nem beszélt. Kiszivárgott hírek szerint arról egyezkednek a bankokkal, hogy a törlesztési futamidő meghosszabbítását ajánlják fel az érintett ügyfeleknek, hogy így csökkentsék az aktuális fizetési terheket.

A megoldás több szempontból is aggályosnak látszik. Mindenekelőtt két elvi probléma merül fel. Az egyik az, hogy az egyén döntésének felelősségét az állam nem csökkentheti. Amikor az ügyfelek devizában vettek fel hiteleket, ezt a kedvezőbb kamatokért tették, vállalva ezzel ugyanakkor az árfolyamkockázatot, azaz azt, hogy amennyiben a forint gyengül, emelkedik a törlesztőrészlet, ha pedig erősödik, csökken. Az utóbbi időben a túl erős valutánk miatt az utóbbi volt a jellemző, aminek mindenki örült. Nagyon nagy hiba lenne most azt sugallni az embereknek, hogy valójában nincs kockázat, mert te mindig csak nyerhetsz, és ha netalán veszítenél, akkor jövünk és segítünk. Ez szöges ellentétben áll minden ésszerű megfontolással.

A másik elvi gond az, hogy a tervezett intézkedéssel olyan szinten avatkozik be a kormány az üzleti gyakorlatba, ami nem indokolt és beláthatatlan folyamatot indít el. Hogy mennyi egy hitel futamideje és milyen a törlesztőrészlet, az a szerződő két fél megegyezésétől függ. Hogy kerül oda az állam? Ilyen alapon bármilyen magánjogi szerződésbe beavatkozhatna. Jogosan merül fel az a kérdés is, hogy miért pont a devizahiteleknél akar változtatni? A mi rovatunk is többször írt arról, hogy a bankok elképesztő uzsorakamatokra adnak forintkölcsönöket, a hiteldíjmutatók akár húsztól háromszáz százalékig terjedhetnek! Ez nem zavar senkit? Egy mondjuk négy százalékra felvett svájci frank hitel a forint tartós tíz százalékos értékvesztése esetén is kb. 14 százalékos kamatot jelent, miközben a legolcsóbb vásárlási forinthitelek is 15 %-nál kezdődnek! Ha most a devizaadósoknak segít a kormány, a forintadósok még több jogon követelhetik, hogy őket is támogassák.

Itt jön az a kérdés, valóban segít-e az, ha elnyújtják a futamidőt. A fentiekben felsorolt elvi kifogásokon túl az a gond, hogy igazából ez a megoldás többet árt, mint használ az érintetteknek. A hosszabb törlesztés ugyanis azt jelenti, hogy ha kisebb részletekben is, de az ügyfél biztosan többet fog fizetni, mint eredetileg. Ha viszont maradnak a jelenlegi feltételek, akkor esetleg hosszabb-rövidebb időre növekszik a havi törlesztés, attól függően, hogyan alakul a forint árfolyama. Ha valutánk esetleg tartósan és jelentősen gyengül, akkor valóban jelentősen nőnek a részletek, de ez a hosszabb futamidőre is igaz. Összegezve: mivel az árfolyamkockázat a futamidőtől függetlenül fennáll, a kormány által javasolt megoldással élők biztosan többet fognak visszafizetni, a jelenlegi feltételek mellett kitartók viszont csak esetleg. A havi törlesztés 10-15 százalékos emelkedése - amire azért tartósan kevés az esély! - sem éri meg tehát a hosszabb visszafizetés vállalását.

Végül egy kommunikációs-pszichológiai szempont. Ezzel a segítési javaslattal azt sugallja kifelé a kormány, hogy nem bízik a forint stabilitásában, hiszen a lépésének csak a forint drasztikus árfolyamesésénél van értelme. Mivel a pénzpiaci befektetésekről döntők az előbbiekben felvázolt logika szerint gondolkodnak, nehogy az egész visszafelé süljön el és gyengítse a valutánkat, mert azzal mindannyian csak veszítünk.