Vészhelyzet: összeomlás előtt az önkormányzatok?
Vészhelyzet van az önkormányzatoknál: a jelenlegi rendszer nem csupán nem finanszírozható, de a hatalmas adósságállomány miatt belátható időn belül pénzügyileg össze is omolhat. A terület megugrott tavalyi hiánya és emiatt a teljes büdzsé megcsúszása kemény figyelmeztető jel arra, hogy a teljes szerkezeti átalakítás már nem halogatható tovább.
Nagy pofon volt néhány napja a kormánynak, hogy Orbán Viktor bejelentése ellenére nem sikerült teljesíteni a tavalyi hiánycélt, aminek oka az illetékes minisztérium szerint az önkormányzati szféra hiányának megugrása volt. Ez több mint 200 milliárd forinttal rontotta a költségvetés számait, és ennek nyomán a büdzsé deficitje mintegy 60 milliárd forinttal magasabb lett a "kőbe vésett" ígéretnél és meghaladta a GDP 4 százalékát. Ez Matolcsy miniszter megfogalmazása szerint meglepetésként érte a kormányzatot, az előrejelzések alapján ugyanis jobb adatra számítottak. Olyannyira, hogy az idei költségvetésben még a tavalyinál is 86 milliárd forinttal kevesebbet terveztek az önkormányzatok finanszírozására fordítani, ami a friss tények ismeretében teljesen irreális elképzelés.
Két okból is nehezen érthető, miért lepődtek meg annyira a hiány mértékén. Először is a gazdasági minisztériumnak nem csupán a tényszámokat kell regisztrálnia, hanem a pénzügyi folyamatokat állandóan követnie és ellenőriznie, a várható eredményeket prognosztizálnia és szükség esetén közbeavatkoznia. Ezt persze nehéz úgy, hogy a korábbi gyakorlattal ellentétben a Fidesz-kormány hatalomra kerülése óta semmilyen előzetes, havi rendszerességű becslés nem készül a költségvetés éves várható teljesüléséről. Az önkormányzatok esetében ez valóban nehezebb, mint a központi szerveknél, viszont nagyban könnyíthette volna a kormány dolgát, hogy a helyhatóságoknál szintén a Fidesz befolyása a meghatározó, tehát könnyen szerezhettek volna első kézből információt a pénzügyek alakulásáról.
A másik, ennél jóval jelentősebb ok az értetlenségre az, hogy az önkormányzati szektor ellehetetlenülő anyagi helyzete régóta téma nem csupán a szakmai körökben, de a sajtóban is. Számtalanszor hangoztatott tény, hogy az önkormányzatok tartalékaikat élik fel, hatalmas adósságokat görgetnek maguk előtt, amelyek előbb-utóbb rájuk omlanak. Még ellenzékből a Fidesz is keményen bírálta ezért az előző kormányokat, figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy 2006 óta szinte minden nagyobb városban fideszes többség van, és az adatok nem azt mutatják, hogy szigorú gazdálkodást folytatnának. Éppen ellenkezőleg, mintha néhol a helyi ellenállás szimbóluma lenne, ki mennyire tud eladósodni: az önkormányzatok adósságállománya az utóbbi négy évben háromszorosára /!/ nőtt, és mára meghaladja az 1000 milliárd forintot. Ennek ráadásul több mint fele devizaalapú, főként a nem eléggé megfontolt kötvénykibocsátások nyomán. Ebben az élen jártak olyan fideszes fellegvárak, mint Esztergom, Kaposvár, Debrecen.
A befolyó pénzt az általános működés mellett olyan beruházásokra is fordították, amelyekre másképp nem lett volna forrás. Többnyire azonban az önkormányzatok tovább nyújtózkodtak mint ameddig a takarójuk ért, nem törődve a következményekkel, így aztán egy idő után a régi adósságokat váltották fel újakkal. A nagy csapás 2008 őszén jött a gazdasági világválsággal: az olcsó hitelek ideje lejárt, a forint meggyengült, ráadásul az állam is megszorítani kényszerült. Az adósságállomány megugrott, a bevételek elmaradtak a várttól, a finanszírozási lehetőségek beszűkültek, ami a válság lecsengésével sem változott, sőt. A tavalyi hatalmas hiány okait elemezve látható, hogy a helyi adóbevételek csökkenése és a svájci franknak a forinttal szembeni drasztikus erősödése volt a meghatározó tényező.
Bár az önkormányzatok óvatlansága, egy részük felelőtlensége is nagyban hozzájárult a pénzügyi krízishelyzetükhöz, a fő ok azonban mégsem ebben, hanem a rendszer egészében keresendő. Az önkormányzati szféra - és ez az egész közigazgatásra igaz - jelenlegi szerkezetében túlméretezett, nem hatékony, és rendkívül drága. Szakértők már régóta mondják, hogy 3200 önkormányzat egy ekkora országban rengeteg, a harmada elég lenne. A számuk csökkentése azonban önmagában nem elég: át kell tekinteni azt is, milyen közfeladatokat kell ellátniuk és ehhez milyen forrásokkal rendelkeznek. A rendszerváltás óta egymást követő kormányok ugyanis egyre több működési terhet róttak rájuk, miközben az azokhoz szükséges finanszírozással szűk kézzel bántak. Ez az utóbbi válságos években a megszorítások nyomán állandósította a forráshiányt.
A vészharangok már korábban megkondultak, a helyzet azonban mindmáig változatlan, és mint a tények mutatják, azonnali beavatkozásra van szükség a fenyegető összeomlás megakadályozására. A Fidesz-kormánynak lépnie kell, ha nem akar a mostaninál jóval sokkolóbb meglepetésekre számítani. A felületi kezelés már régen nem elég, az olyan kijelentések, hogy az idei költségvetésben szereplő 31 milliárdos különkeret elég lesz az önkormányzatok tiszta lappal indulásához, közröhejt váltanak ki. Átfogó strukturális reformra van szükség, az egész önkormányzati rendszer, a hozzá rendelt feladatok és pénzügyi források teljes átszabására.
Ez nem azt a központosítást és mindenre kiterjedő állami ellenőrzést jelenti, amelyről most a kormány berkeiben beszélnek. Attól ugyanis a lényeg nem változik, ha a központi hatalom minimálisra szűkíti az önkormányzatok mozgásterét és gyámkodik felettük. Önmagában az sem megoldás, ha a feladataik egy részét egyszerűen visszaállamosítják, mert attól a gazdálkodás még sem itt, sem ott nem lesz hatékonyabb. Olyan mélységű strukturális átalakításra van szükség, amelyet például a Sárközy Tamás nevével fémjelzett csapat dolgozott ki néhány évvel ezelőtt. Tanulmányuk az önkormányzati létszám és bürokrácia drasztikus csökkentését, a feladatok újraértelmezésé, a politikai érdekekkel szemben a hatékony működés szempontjainak érvényesülését tűzi ki célul, és mindezek eredményeként mintegy 7-800 milliárd forintos költségcsökkenéssel kalkulál. Ha az átalakítás az egész közigazgatásra kiterjed, a megtakarítás ennek a duplája lehet.
Ennek megvalósításához azonban nem csupán szemléletváltásra, hanem a Fidesz esetében az ígéretek megtagadására van szükség. Eddig ugyanis minden reformkísérletet elutasítottak és kiálltak valamennyi önkormányzat, kisiskola, helyi kórház, rendelő stb. megtartása mellett, függetlenül annak racionalitásától. Most ehhez képest kellene felvállalniuk a sokak érdekeit sértő, de az ország szempontjából elengedhetetlen reformokat, amelyek az önkormányzatok mellett nyilvánvalóan az egészségügyet, az oktatást és a szociális ellátási rendszert is érintik. Populista demagógiával ez a problémacsomag nem oldható meg, sokoldalúan egyeztetett koncepciók és határozott cselekvés szükséges, legalább olyan bátorsággal, mint amilyet a hatalmi pozíciók teljes meghódításánál tanúsítottak.
