Vae victis!
Már töltik a kolbászokat, amelyekből kilométerszámra készülnek majd a kerítések. Az igazmondás és igazságosság soha nem látott távlatai várhatók: amikor a kormány minden szavát el lehet majd hinni, sőt úgy pontosabb: el kell hinni.
Már most sűrűn lehet hallani,hogy az új adminisztráció legsürgősebb intézkedései nem elsősorban gazdasági természetűek lesznek, hanem szigorú következetességgel szándékoznak felderíteni és megtorolni az elmúlt rezsim bűnös tevékenységeit, megbüntetni azokat, akik ebben részt vettek.
Nem vagyok a jogban jártas, és e pillanatban nem látom megnyugtatóan, hogyan fog működni az akció. Hol lesz a határ a jó és a rossz között? A károkat okozó bűnözők, sikkasztók, csalók, az állami pénzeket lenyúlók megítélése egyértelmű. De ki ítélkezik a jó szándékú, de balul elsült döntésekből származó károk okozói felett? Ki fog és milyen ügyekben dönteni, kit fog az eddig visszafojtott bosszúvágy, s kit a korrekt józanság az ítéletében befolyásolni? Lehetne ugyan a történteket valamiféle mérce szerint is minősíteni, jók és rosszak között különbséget tenni, de tudjuk: az új rend várományosai nem éppen erről híresek. A revánsvágy el is homályosíthatja a józanságot, és nem egy esetben boszorkányüldözésnek, az eddigi vesztesek ámokfutásának leszünk tanúi.
A fogalmak: a bűnös és az alkalmatlan összekeveredhetnek. Törvény adta fogodzó nincs, csak az ítélkezők szándékán múlik, kit hova sorolnak. Azt pedig már ismerjük, hogy a Fidesz bármilyen bélyeget bárkire képes rásütni. Az elmúlt években az érdemi munka helyett jobbára ilyesmivel voltak elfoglalva. A várható győzelmük máig egyik forrása – például –, hogy az őszinte, feltáró, jobbítani akaró „őszödi vallomást” makacs következetességgel „hazugságbeszéddé” transzformálták. Holott abban minden volt, csak hazugság nem. Hazugságról beszélni egészen más, mint hazudni.
Egyesek kezdik bánni, hogy az Andrássy út 60.-at átalakították múzeummá. Nem?
Gerencsér Emil
Budapest
