Újabb trükkökkel próbálkoznak Orbánék
A kétnapos kormányülés után Orbán Viktor és jobbkeze úgy állt a sajtó elé, hogy semmi újat nem mondott, vagy nem tudott, vagy nem akart. A már előre beharangozott adósságcsökkentési trükk csak arról próbálta elterelni a figyelmet, hogy a lényegi kérdésről, a jövő évi költségvetési hiány tartásához szükséges ezermilliárd előteremtésének módozatairól mélyen hallgattak.
Nesze semmi, fogd meg jól - ez lehetett az érzése annak, aki azt várta a kormányfő és minisztere beszámolójától a kétnapos kormányülésről, hogy kiderül, mit kíván tenni a kormány a középtávú terveit romba döntő gazdasági helyzetben. Ha valóban csak annyira jutottak, amennyit Orbán és Matolcsy elmondott, akkor kár volt éjt nappallá téve vitázniuk, mert semmi olyan nem hangzott el, amiről már korábban ne tudtunk volna, ráadásul a bejelentett intézkedések az égvilágon semmit sem oldanak meg abból a problémahalmazból, amellyel küzdünk. Elképzelhető persze, hogy az ülésen más, lényegi kérdésekről is szó esett, de azokkal egyelőre nem akarják terhelni a közvéleményt. Ez még mindig sokkal jobb lehetőség annál, mintha - és erre gondolni se merünk - fogalmuk se lenne, mihez is kezdjenek.
A nagy semmit ezúttal is a jól bevált trükkel, a figyelem elterelésével leplezték. A már korábban beharangozott hír az államadósság csökkentéséről alkalmas volt egy újabb győzelmi győzelmi jelentésre a gonosz elleni háborúban, bár a Karthágó lerombolásáról szóló metafora ezúttal talán kissé túl elvont és az adott helyzetre elég nehezen értelmezhető volt. Ennél lényegesebb azonban, hogy két lejáró adósság törlesztése aligha nevezhető nagy győzelemnek, főleg akkor, ha erre újólag a lenyúlt nyugdíjvagyon és a jegybanki tartalék ad fedezetet. Főleg az utóbbi vet fel kérdéseket, hol az a határ, amikor a tartalékok csökkentése már veszélyes mértékűvé válik: végső soron elvileg mindet felhasználhatjuk, és a számokat ismerve így azonnal a GDP 60 százaléka alá eshetne az adósságállomány.
Újabb adóemelés
Már a kormányülés előtt kiszivárgott a többi döntés is az újabb adóemelésekről. A játékadó drasztikus növelése, a dohány- és alkoholtermékek, valamint a gázolaj jövedéki adójának emelése várható volt, de sajnos a költségvetés szempontjából nem sok vizet zavar. Érdekes persze, hogy a mostaninál sokkal nehezebb helyzetben, a válság mélypontján, 2009 elején a Fidesz még harsányan követelte a népnyúzó kormánytól az üzemanyagok jövedéki adójának csökkentését, mivel azok literenkénti ára 300 forint fölé emelkedett. Most ugyanőket nem zavarja, hogy immár 400 forint közeli árakat látunk a kutaknál, ez, úgy tűnik, nem teszi tönkre a fuvarozókat és nem mennek külföldre tankolni, mint amivel 300 forintnál riogattak.
Ez a négy tétel együttesen is csak 10 milliárdot hozhat, ami elég távol áll a beígért 100 milliárdtól. Hogy a kívánt összeg kijöjjön, a kormány kreatív ötletekhez folyamodott: újabb 10 milliárdot hoz a magánnyugdíj-vagyon részvényelemeiből jövő osztalék - érdekes, erről szó sem esett, amikor "eltőzsdézésről" beszéltek -, 40 milliárdot a központi beszerzések leállítása és ugyanennyit az ÁFA-kinnlevőségek behajtása. A két utóbbi nagy tétellel csak az a baj, hogy ezekből egyszerűen nem származhat annyi, amennyivel kalkulálnak. A beszerzési stop ugyanis látszatintézkedés és csak a költségek eltolását jelenti: amikor Bajnaiék 2009 végén ugyanezt tették, a Fidesz trükközést kiáltott.
Az adóbehajtás szigorítása jó dolog ugyan, de kizárt, hogy az évből még hátralévő időszakban úgy fel lehetne pörgetni, hogy ennyi pluszt hozzon. Megoldási trükkök persze erre is vannak: az állam ellenőrzésekre hivatkozva visszatartja a visszafizetendő forgalmi adót és csak hosszas macera után utalja ki, így átmenetileg valóban összejöhet 40 milliárd, másképpen viszont nem. Pikáns lesz, ha a kormány ezt az utat választja, hiszen pont most marasztaltak el minket Brüsszelben szabálytalan ÁFA visszatartásért, és emiatt mintegy 250 milliárd forintot kell kifizetni az érintett cégeknek, ami miatt igencsak főhet Orbánék feje. Korábbi hírek szerint ezt is a nyugdíjvagyonból akarják fedezni, de annak maradéka aligha lesz elég erre és az adósságcsökkentésre, valamint a Széll Kálmán terv szerint a MÁV és BKV adósságának átvételére és a PPP-k egy részének kivásárlására. Valamit tehát fel kell adni mindebből vagy más forrást teremteni, ami szintén az egyenleget rontja.
A krízis jövőre jön
Itt jutottunk el a lényeghez, ahhoz, ami teljes mértékben hiányzott Orbánék tájékoztatójából. A felsorolt intézkedések nem hoznak majd 100 milliárdot, de ez nagy gondot önmagában nem jelent, mivel a nyugdíjpénzek miatt az idei büdzsé úgysem száll el. A krízis jövőre jön, amikor már láthatóan ezermilliárd forintnyi lyuk tátong ahhoz, hogy a hiánycélt tartani tudjuk. Most végre hivatalosan is elhangzott, hogy idén és jövőre egyaránt 2 százalékos GDP növekedéssel számolnak a korábbi 3 százalék feletti helyett. A trendeket látva ez is optimista becslésnek tűnik, még a gazdasági minisztérium szakgárdája szerint is, ők ugyanis anyagukban 1,7-1,8 százalékos bővüléssel kalkulálnak. Ehhez képest viccesnek tűnik, hogy Orbán 2,8 százalékos növekedésre is kért egy verziót jobbkezétől.
A legfontosabb, valamennyiünket véresen érintő kérdés tehát továbbra is nyitott: milyen lépéseket fog tenni a kormány azért, hogy a jövőre hiányzó 1000 milliárd összejöjjön? A Széll Kálmán tervben és a konvergenciaprogramban leírt drasztikus szociális, egészségügyi, nyugdíj és egyéb megszorítások még maradéktalan végrehajtásuk esetén is csak 550 milliárdot jelentenek, a vártnál jóval alacsonyabb adóbevételek, a lassuló gazdaság és a megugró adósságtörlesztés miatt még további 4-500 milliárd forintra lesz szükség. Méghozzá úgy, hogy a kormányfő ismét kiállt az egykulcsos adórendszer megőrzése és a "középosztály megerősítése" mellett. Ebből egyenesen következik, hogy a költségvetésből hiányzó összeg döntő részét ilyen vagy olyan formában, de az átlagos és annál szegényebb rétegeken fogják bevasalni, persze megszorítások nélkül.
