Rosszul áll Orbánék szénája

Úgy tűnik, kudarcot vall az Orbán-kormány próbálkozása arra, hogy megakadályozza az ellenünk folyó túlzott deficit eljárással kapcsolatos szankciók véglegesítését. Ez nem csoda, mert annyi párhuzamos ügyben téma a magyar mulasztások sorozata, hogy a bürokratikus procedúrákat nemhogy befolyásolni, de már követni is nehéz, és sehol sem áll jól Orbánék szénája. A három kérdésben, az MNB függetlensége, az adatvédelmi biztos pozíciója, valamint a bírák nyugdíjazása kapcsán indult kötelezettségszegési eljárás tovább folytatódik, sőt az utóbbi két témában magasabb szintre emelkedik, mert a Budapestről kapott válaszok nem győzték meg a brüsszeli szakértőket. Ha az európai bíróság elé kerül a dolog, a döntés sokáig elhúzódik, aminek következményeként el sem kezdődhetnek a hiteltárgyalások az EU-val és az IMF-fel. Tovább folyik a vizsgálódás a médiatörvény ügyében is, ennek a kimenetele egyelőre nyitott.

Ezek elvi jelentőségű témák, amelyeknél az unió demokratikus értékrendjének a megsértéséről van szó. Lényegesen egyszerűbb a helyzet a túlzott deficit eljárásnál, ahol vitathatatlan tényekről, számokról beszélünk: tartjuk-e vagy nem a belépéskor vállalt hiánycélt, és mit teszünk a pénzügyi stabilitás érdekében. Ez elvileg teljesen független minden más eljárástól, gyakorlatilag azonban a velünk szemben javasolt, páratlanul kemény szankcióban nyilvánvalóan szerepe van az Orbán-kormány ténykedése iránt minden téren megmutatkozó bizalmatlanságnak. A Fidesz-vezetők kétértelmű nyilatkozatai, a kormányfő kioktató stílusa csak fokozza ezt.

Jellemző példa erre, hogy Orbán szerint mi tartjuk a hiányt, csak Brüsszelben - és persze a Nemzeti Bankban - rosszul, másként számolnak. Erről a megközelítésről a klasszikus vicc juthat az eszünkbe az autópályán a forgalommal szemben száguldó vezetőről. Az uniós szabályok ugyanis rendkívül pontosan rögzítik a statisztikák számításának módját, és az minden tagállamban egységesen működik, azaz a módszertan megegyezik. Ezzel persze a kormányfő is tisztában van, akárcsak azzal, hogy a hiányt nálunk tavaly csak az egyszeri bevételeknek, főként a nyugdíjpénzeknek köszönhetően tudták hozni, a szektoriális különadók nélkül az idei deficit is elszállna, jövőre pedig amúgy is ki kell vezetni azokat.

A számháború egyik lényegi eleme tehát az, hogy az uniós elvárások szerint - és ez tökéletesen egybeesik a gazdasági racionalitással - a költségvetési pályán csak a szerkezeti hiány csökkentésével lehet változtatni, az egyszeri intézkedések, a tartalékok elherdálása hosszabb távon nem vezet sehova, sőt fékezi a növekedést. Nem véletlen, hogy a most megfogalmazott brüsszeli ajánlások külön hangsúlyozzák: az újabb korrekciókat úgy kell megtenni, hogy a 3 százalék alatti hiány az egyszeri tételek nélkül is tartható legyen. Minderre Orbánék féléves határidőt kapnak, azaz szeptemberig meg kell tenni a szükséges lépéseket ahhoz, hogy megúszható legyen a beígért 500 millió eurós zárolás a kohéziós alapoknál.

Tisztában van ezzel a kormány, és már hetek óta dolgozik is a korrekción, bár egyelőre maga sem tudja, mekkora megtakarításra van szükség. Az idei büdzsé elvileg már tartalmaz egy nagyjából 1500 milliárdos korrekciót a tavalyihoz képest, és az NGM szerint ezen túl még néhány tízmilliárdra lenne szükség, és jövőre további mintegy százmilliárdra. Ez azonban attól is függ, hogyan teljesül az idei költségvetés, márpedig ez hatalmas bizonytalansági tényező: függ exportpiacaink és a GDP alakulásától, a forintárfolyamtól, az adósságszolgálati kamatok nagyságától, az adóbevételektől, hogy csak a legfontosabbakat említsük. Ha minden kedvezően alakul, a már elfogadott intézkedések - a gyógyszerkassza megvágása, az állami intézmények költségcsökkentése stb. - akár elég is lehet az idén, bármilyen negatív fejlemény azonban új helyzetet teremthet. Ennek kezelésére egyelőre ötlet sincs, nemhogy kidolgozott koncepció.

Az igazán húzós a jövő év lesz, amikor nem csupán a már elfogadott intézkedések áthúzódó hatásával kell számolni, hanem ki kell vezetni a különadókat és tovább nő az adósságszolgálati teher is. Ha ráadásul 2012 a vártnál rosszabb lesz, azaz a tervezett minimális növekedés helyett esetleg recesszió, amit sokan jósolnak, az induló bázis is kedvezőtlenebb lehet annál, mint amivel eddig kalkuláltak. Az uniós felszólítás tehát nem támadás, nem kekeckedés és játék a számokkal, ahogy azt a Fidesz-kormány beállítani próbálja, hanem pontosan a tervek teljesíthetőségének bizonytalanságára hívja fel a figyelmet.

A fejlemények egyértelműsítik, hogy az elmúlt hetek taktikázása semmivel sem növelte Orbánék mozgásterét. Mint a pénzpiaci trendek is mutatják, a kegyelmi időszaknak rövidesen vége, az ügyeskedés és az állandó tili-toli helyett Brüsszel és a befektetők, de a magyar cégek is végre konkrét lépéseket, követhető és hiteles gazdaságpolitikát várnak. Az újabb korrekcióknak csak akkor van értelmük, ha nem csupán megszorításokat, hanem átfogó irányváltást és szerkezeti átalakítást hoznak, erre azonban, sajnos, nem túl nagy az esély.