Rajtakapták: Orbán ellentmondott saját magának

Már a munkaalapú társadalom szlogenje, a Széll Kálmán-tervben manifesztálódott antiszociális fordulat, valamint leginkább a tavaly nyáron elhatározott átalányadó is ebbe az irányba mutatott, de Orbán 15 év óta hétfőn állt ki először a kínálati oldali, liberális, hogy ne mondjuk, a neoliberális gazdaságpolitika mellett.

A magyar miniszterelnök hétfőn, a parlamenti frakcióvezetőknek adott viszontválaszában azt mondta, nem ért egyet azzal nézettel, amelyik úgy véli, az a jó gazdaság, ami felpörgeti a fogyasztást.

"Meg kell hagyni az embereknek a szabadságot, hogy eldöntsék, mit kezdenek a pénzükkel. A jó gazdaságpolitika onnan ismerszik meg, hogy pénzt hagy az embereknél, a rossz gazdaságpolitika pedig pénzt vesz el az emberektől. (...) Nekünk egyetlenegy dolgunk van az én fölfogásom szerint: olyan gazdaságpolitikát és adórendszert fölépíteni és működtetni, amelyik minél több pénzt hagy az embereknél" - mondta a végét szótagonként nyomatékolva Orbán.

A kormányfő hozzátette: ez az egyetlen szempont, aminek alapján ő jó gazdaságpolitika és rossz gazdaságpolitika között különbséget tesz. Ebben az esetben viszont fölmerülhet, hogy vagy saját kormányának politikáját bírálta, vagy egyszerűen nem szóltak neki, hogy fölszólalásának idején már a Ház elé terjesztettek egy adóemelést tartalmazó csomagot.

Ebben novembertől ötven százalékkal emelik a játékadót, héttel a dohánytermékek, öt, illetve 50 százalékkal az alkohol, és 13 forinttal a dízelolaj jövedéki adóját. Ezzel a tízmilliárd forintot meghaladó tétellel azt a költségvetésen ütött 100 milliárdos lyukat (illetve annak egy részét) foltoznák be, amit az okozott, hogy a gazdasági növekedés messze elmarad a várttól; a tervezett három százalékos helyett legfeljebb ennek a fele jöhet össze.

Az adóemelések okán - Orbán deklarált szándékaival szemben - nyilvánvalóan kevesebb pénz marad nemcsak a szerencsejátékosok, a dohányzók és az alkoholfogyasztók zsebében, de az üzemanyagra tett extrasarc miatt áttételesen mindenkiében.

A tervezettnél kisebb GDP-bővülés ugyan nem az egykulcsos adóra vezethető vissza, de a kormányt azért tudta teljesen váratlanul érni nyár végére a lanyha növekedés, mivel kiderült, hogy a "flat tax" nem képes jelentősen növelni a munkakínálatot, azaz illúziónak bizonyultak Matolcsy György gazdasági miniszter ez irányú várakozásai.

Orbán hétfőn - már idézett fölszólalásában - arról is beszélt, hogy nem tartja a politika kompetencia- vagy felelősségi körébe tartozó kérdésnek, hogy mit csinálnak az emberek a náluk hagyott pénzzel: "hát, amit akarnak".

Szerinte van, aki elkölti, van, aki megtakarítja, és lesz, aki tartalékolja. Tekintsünk el attól, hogy az utóbbi kettő mintha ugyanazt jelentené: a kormányfő megengedő liberalizmusa nem csak Matolcsy korábban meghirdetett céljaival és az egy adókulcs logikájával, hanem ismét csak a beterjesztett adóemelésekkel is határozottan szemben áll.

A gazdasági miniszter már 2008-ban a fogyasztási típusú adók növelésével tervezte befoltozni a büdzsé hiányát, míg tavaly a jövedelem- és nyereségadók mérséklését a gazdasági növekedés motorjának szánták. Utóbbi már csak azért sem működik, mert a tehetősek luxusfogyasztásra, leginkább nem hazai, hanem importtermékekre költik a talált pénzt. Így ez egyáltalán nem húzza a magyar gazdaságot. A fogyasztási jellegű adók növelése csak ront a helyzeten, hiszen akkor bevásárolni is külföldre mennek (és akkor nem szóltunk az EU-harmonizáció problémájáról). De mégcsak nem is elköltik, hanem pénzügyi befektetésbe helyezik az így nyert összegeket - rosszabb esetben nem is itthon, hanem külföldön, amire utalnak jelek.

Orbán gazdaságpolitikai tárgyú nyilatkozatát nehéz másként értékelni, hogy vagy nem látja át saját jobbkezének elképzeléseit, vagy a miniszter nem ért egyet saját főnökének megengedő álláspontjával.