Puhul is, keményedik is a csomag

Megnyugodhat a kormány, a jelek szerint meglesz a kellő parlamenti támogatás a jövő évi adócsomag elfogadásához. Ez utóbbi tartalmazni fog minden olyan elemet, amelyet az IMF felé vállaltak, így a további külső finanszírozás is biztosítottnak látszik. A kecske is jól lakik tehát, a káposzta is megmarad, az már más kérdés, hogy mindennek az árát az adófizető polgárok és cégek állják. Igaz, a korábbi verzióhoz képest ők is többnyire jól járnak, a vagyonadó szigorodása vélhetően csak egy szűkebb réteget érint majd.

A leghevesebb vita éppen ez utóbbi témában alakult ki. Mint arról korábban mi is írtunk, a szocialisták által eredetileg támogatott tervezet számos sebből vérzett, és abban a formában nem csupán igazságtalan, de logikátlan is volt. A szabad demokratákkal folytatott egyeztetés után most egy újabb öszvér verziót fogadtak el, amelyet ugyan már a liberálisok is támogatnak, de még mindig alapvetően hibás szemléleten alapul. Az a nyilvánvalóan legnagyobb probléma, miszerint csak 30 milliós értékhatár felett kell fizetni, ráadásul ennek meghatározása önbevallásos értékbecsléssel történik, megmaradt.

A kompromisszumként született új sávos megosztás, valamint az, hogy a második ingatlantulajdon már 15 milliós értéktől, az esetleges többi pedig teljes egészében beszámít az adóalapba, csak némileg korrigálja a rendszert. Ha a cél tényleg az, hogy a jövedelmi közterhek felől a vagyoni és fogyasztási jellegű adók felé mozduljunk el, egységes és - a szociális szempontokat figyelembe véve - a lakosság egészére kiterjedő rendszerre van szükség, amely a lehető leghatékonyabban kizárja a bizonytalan és szubjektív tényezőket. Ettől a legújabb javaslat is messze van, és a közvélemény reakciójához képest minimális pénzügyi hatással jár.

Ésszerűbbnek tűnnek az adótörvény tervezet egyéb módosításai. Ezek közül a leglényegesebb, hogy a kormány valamelyest kész enyhíteni az eddig adómentes juttatásokra kivetendő terheken. A melegétkeztetési utalványoknál és az üdülési csekkeknél a 25 százalékos mérték jelentős többletköltséget jelent ugyan a cégeknek, de valószínűleg még nem eredményezi ezen juttatások tömeges megszüntetését. Így a munkavállalók sem esnek el ettől a jövedelemtől, és a belföldi vendéglátás és turizmus sem veszti el bevételei számottevő részét. A költségvetés sem jár rosszabbul, mert az eredetileg tervezett magasabb adókulcs a forgalmat jóval drasztikusabban csökkentette volna, azaz nem lett volna mire kivetni az adót.

Ésszerű elmozdulás az is, hogy a nyugdíjpénztári munkáltatói hozzájárulásnál egy összeghatárig szintén kedvezményes lesz az adókulcs. A hangoztatott elveknek, az öngondoskodás ösztönzésének persze az felelne meg a legjobban, ha az adómentesség megmaradna, ahogy az például az otthoni internethasználat támogatásánál történik. Ez azonban a jelek szerint már túl sok lenne a kormánynak, a bevételnövelési szempontok felülírják mind az elveket, mind pedig a józan érveket.

A szakmai lobbizás és érvek azért nem mindenhol maradtak hatástalanok. Jó hír a vendéglátásból élőknek, hogy a szálláshelyeket átsorolják a kedvezményes, 18 százalékos ÁFA-körbe. A turizmus ez évi adatait látva ez a minimum ahhoz, hogy az egész ágazat ne kerüljön mély válságba. A végleges adótörvényben várhatóan a fuvarozók is kedvezményeket kapnak, ennek részleteiről még folynak az egyeztetések.

Adóenyhítési felbuzdulásában a kormány a nagyközönség felé is gesztusokat tesz. Ígérete szerint a távhő júliustól átkerül a 18 százalékos ÁFA-sávba, jövő évtől pedig csupán öt százalékos lesz a forgalmi adója. Mindez nagyon szép, de nehezen érthető, miért szeretik jobban a távhőt használókat, mint a gázfogyasztókat. A gázárat ugyanis az ÁFA-emeléssel együtt növelik, holott a beszerzési ár a felére zuhant, ami jelentős csökkentést tenne lehetővé. Reméljük, hogy ez ősszel be is következik majd, ha nem, már nem lehet megmagyarázni, miért marad el.