Pénz és politika

- Magyarországon átrendeződik a pénzpiac. Nagy kereskedelmi bankok árulják itteni érdekeltségeiket, miközben az állam a bekebelezett takarékszövetkezeti integrációval egyre nagyobb részesedést szerez a bankrendszerben. Ez visszaveti a bankok aktivitását, nem?

– A tőkehiány miatt a magyar gazdaság finanszírozásában kiemelten fontos szerepük van a nemzetközi pénzeknek és a külföldi bankoknak. Ezen változtatna most a kormány. Ám a sikeres megvalósításhoz a megtakarítások számottevő gyarapodására és a költségvetési hiány mértékét jóval meghaladó gazdasági növekedésre lett volna szükség. Másfelől: a bankok is oda teszik forrásaikat, ahol kedvezőbb a hozamkilátás, kiszámíthatóbb a gazdaságpolitika, stabilabb a jogi környezet. A bankok mögött nem pénznyomdák állnak, hanem megtakarításaikkal részvényesek, illetve lakossági és vállalati betétesek. Így a bankoknak minden más üzleti tevékenységet folytató vállalatnál óvatosabban kell átgondolniuk, hová és milyen eszközökbe, üzleti tevékenységbe fektetnek. Ahol a feltételek nem adottak, ott a bankok is visszafogják tevékenységüket. Az pedig egyáltalán nem világos számomra, miért és hogyan tudná jobban kiszolgálni az ügyfeleket egy állami kézben lévő bank, mint egy tőzsdén jegyzett magán pénzintézet.

- Számomra világos. Ugyanis a bankok államosítása mögött csakis hatalmi célokat látok, gazdaságpolitikai megfontolásokat nem.

– Egy piacgazdaságban versenyző vállalatot nem lehet hosszú távon életben tartani politikai irányítással, még az adófizetők pénzéből sem. Ezt jól illusztrálta a Malév példája is. Az államnak nem az a feladata, hogy a verseny egyik szereplőjeként bankokat irányítson és üzemeltessen. Hanem hogy felügyeleti-jegybanki oldalról ellenőrizze és szabályozza őket. Nyilván ha utóbbi területen helytállt volna, ma nem lenne az országnak devizahiteles problémája. Ahogyan akkor sem, ha alacsony kamatszintet és erős forintárfolyamot biztosított volna.

- Úgy találja, a bankoknak nincs semmiféle felelősségük?

– A bankoknak nincsen ráhatásuk a forint árfolyamára és a jegybanki alapkamatra. Mindezek a mindenkori kormány teljesítményének a függvényében változnak. Szlovákia időben bevezette az eurót, és ezáltal természetes módon kivezette a devizahiteleket: ezzel elejét vették különféle devizahiteles problémáknak. Magyarországon viszont jelentős maradt az euró- és a forintkamat közti különbözet, amit aztán sikerült megbolondítani még egy kis forintleértékelődéssel is. Erről nem a bankok tehetnek.

- De nem is csak az állam hibája. Annak idején ön is beszélt arról a 168 Órának: a magyar pénzügyi és megtakarítási kultúra igencsak fejlesztésre szorul. Márpedig a pénzügyi kultúra javításán kicsit sem segít a bankok fölötti állami gyámság.

– Igen, és ma is azt gondolom: sajnos egyetlen kormányunk sem vette eléggé komolyan a lakosság pénzügyi kultúrájának fejlesztését. Pedig GDP-ben mérhető tétel az, amit elveszít vagy megnyer egy adott nemzetgazdaság azon, mennyire felvilágosultak és tudatosak az állampolgárai pénzügyeik terén, s mennyire értik az öngondoskodás jelentőségét. A gazdaságpolitika a kétezres években nálunk inkább a hitelezés felé tolta a lakosságot, hogy mesterségesen gerjesztett belső kereslettel tartsa lendületben a gazdasági növekedést. És hát sajnos ezek a dolgok azután egy ország ellen kezdenek dolgozni, ha szembe találja magát a kapitalizmust jellemző ciklikusan visszatérő válság egyik hullámával. Becsapja magát az, aki elhiszi, hogy az elmúlt öt év válsága a bankok „bűne”, és a pénzügyi rendszer megbüntetésével és a devizahitelek kivezetésével megoldjuk összes problémánkat. Ráadásul a devizahitelesek általános megmentése és ennek eddigi módszerei társadalmilag igazságtalanok.

- Az amerikai jegybank, a FED a pénzpumpa leállítását lebegteti. Márpedig a külső konjunktúra erősödésének nagy szerepe volt abban, hogy nem szállt el még jobban a forint, és nem omlott össze a gazdaság. De mi várható, ha visszavonulót fúj a FED?

– A forint meglepően stabilan átvészelte az elmúlt hónapokat. Míg más felzárkózó gazdaságok valutái – például az indiai rúpia és a brazil reál – komolyan leértékelődtek. Mindeközben a Magyar Nemzeti Bank folyamatosan és bátran vágta a jegybanki alapkamatot. A forint teljesítménye a bőséges nemzetközi pénzpiaci likviditáson túl a 3 százalék alatti költségvetési hiányunknak és a pozitív folyófizetésimérleg-adatunknak köszönhető. De kétségtelen: nem tudni még, pontosan milyen valós következményekkel jár majd a világ számára az amerikai monetáris politika irányváltása, ha egyszer bekövetkezik. A FED is óvatosan kísérletezik, nemegyszer önmagának ellentmondóan kommunikál, hisz félnek az előttük álló nagy ismeretlentől: miként lehet úgy kivonulni a masszív monetáris lazításból, hogy azt ne kövesse összeomlás. És közben nem szabad elfelejteni: Magyarországot még mindig a befektetésre nem ajánlott kategóriában parkoltatják a nagy minősítő intézetek.

- Ön mit gondol, milyen növekedésösztönző lépéseket tervezhet az egyszeri intézkedések kormánya?

– A növekedés nélkülözhetetlen feltétele a stabil jogszabályi környezet, a kiszámítható gazdaságpolitika, a magántulajdon szentsége, a versenyképes adórendszer, a fejlett oktatási és képzési rendszer, valamint az egészségesen működő bankrendszer. Ha mindez megvan, jöhetnek az átfogó strukturális reformok, amelyek fenntartható módon teremtenek makroegyensúlyt. Viszont ha mindezeknek hátat fordít a kormány, Magyarországon nem lesz növekedés.

- És ha nincs beruházási kedv, akkor nincs igény hitelekre. Márpedig a beruházási kedvhez javuló növekedési kilátásokra van szükség.

– Pontosan. Ráadásul a nyereséges hazai kis- és közepes vállalatok egy jelentős része is az itteni nagy nemzetközi cégek beszállítója. De a multiellenes gazdaságpolitika az ő aktivitásukat is redukálja, rosszabb esetben kivonulásra kényszeríti őket.

- Felmérésék szerint csupán kevés kkv felel meg a multik minőségi elvárásainak. Egyes nagy cégek inkább messzebbről, akár a Távol-Keletről hozzák ide a beszállítókat.

– Óriási versenyelőny, ha egy vállalat székhelye csak néhány kilométerre van a multitól. Úgyhogy az valóban komoly probléma, ha egy hazai cég alulmarad például egy malajziai beszállítóval szemben. Egy biztos: a versenyképesség egyik pillére a szakképzett és egészséges mentalitású munkaerő. Anélkül nem lehet részt venni a globális versenyben. Ehhez viszont modernizálni kell az oktatási és a szakképzési rendszert.

- Csakhogy egyelőre az alapfokú oktatásban az uniós trendekkel ellentétes egységes alaptantervet vezettek be. A felsőoktatást pedig leépítették. Ugyanaz a kérdés: mégis, milyen növekedésösztönző lépések várhatók ettől a kormánytól?

– Én is kíváncsian várom erre a kérdésre a kormány válaszát. De úgy sejtem, végül a kormány is kénytelen belátni: egy ilyen kis, nyitott országban, ahol kevés a nyersanyag és az erőforrás, csak ortodox gazdaságpolitikával lehet dinamikus és fenntartható növekedést elérni. Svájc és Ausztria így lett sikeres.