Orbánék már a választásokra tartalékolnak

Az új paksi blokkok építése kapcsán annyi manipulatív információ jelenik meg, hogy nem könnyű kideríteni, mi is a valós helyzet. A napokban elterjedt a hír, hogy baj van a nekünk szállítandó orosz reaktor referenciájának számító szentpétervári

erőmű építésének körülményeivel, ami komoly biztonsági problémákat vet fel. Ha igazak a rádióaktív vizet szállító csőhálózattal kapcsolatos problémák, az valóban gondot jelent, de ez a mi szempontunkból még nem jelent veszélyt, mivel mód van a korrekcióra, az ottani reaktor jövőre már működni kezd, és a tapasztalatokat felhasználhatják itt is.

Hogy egy eddig még sehol sem működő reaktortípust akarnak Orbánék Paksra telepíteni, kockázat ugyan, de közel sem ez az igazi baj az egész beruházással. Az alapprobléma kezdettől fogva az, hogy tényleges energiastratégiai előtanulmányok és megvalósítási, megtérülési elemzések, átfogó szakmai egyeztetések nélkül, titokban állapodtak meg Putyinékkal az ország eddigi legnagyobb energiaprojektjéről, amely évtizedekre meghatározza hazánk energetikai mozgásterét.

Mivel a beruházással kapcsolatosan minden, a részletekre fényt derítő fontosabb információt sok évtizedre titkosítottak, máig nem látjuk tisztán,

valójában mennyibe kerül majdaz egész beruházás, hogyan és mennyiért oldják meg a biztonsági és környezetvédelmi problémákat, a hűtés kérdését, az elhasznált fűtőanyagok tárolását, a többletáramot az átmeneti évekre kezelni képes hálózatot stb.

Ahogy arra sincs válasz, miért lenne olcsó az ott termelt áram, holott a független szakértői kalkulációk szerint a jelenlegi piaci ár két-háromszorosába kerül majd. A kormányzat a saját lobbicégével készíttetett tanulmányra hivatkozik, amely ennél nagyobb arányú energiaár-emelkedéssel számol, holott mindenki más viszonylag szerény drágulást jósol a nemzetközi trendek alakulása alapján. Ha a kormány árprognózisa igaz lenne, nagy bajba kerülnénk, a magyar gazdaságot ugyanis szerkezeti sajátosságai miatt alapvetően megrendítené a mostaninál annyival magasabb áramár. Arról nem is beszélve, hogy akkor vajon miért Paks II. a rezsicsökkentés biztosítéka, ahogy a fideszes propaganda állítja?

Egyelőre még az sem biztos, hogy lesz-e paksi bővítés, és ha igen, a jelenlegi tervek szerint valósul-e meg. Az EU ugyanis több szempontból kifogásolja a projektet, és a vizsgálatok magasabb szintre emelkedtek. Az előzetes brüsszeli vélemény alapján sérti az uniós jogokat a versenyeztetés hiánya, valamint az, hogy vélelmezhető az állami támogatás. Az első kérdésben nyilvánvaló a helyzet, mivel a Roszatommal tényleg pályáztatás nélkül kötöttek szerződést. A második témában Orbánék érveivel a szakértői vélemények állnak szemben, melyek szerint Paks II. csak akkor termelhet piacképes áron áramot, ha jelentős állami hozzájárulást kap, és piaci alapon soha nem térül meg a beruházás.

A

brüsszeli vizsgálatokbandöntés nyárra várható, addig Orbánék állítólag leállítják az előkészületeket és nem hívnak le pénzt a tízmilliárd eurós orosz hitelből. Ez mutathatja azt, hogy maguk is bizonytalanok a kimenetelt illetően, de lehet egy gesztus is a kompromisszumos megoldás felé. Hatalmas lobbizás folyik a háttérben, a tét nem csekély, az összes várható kiadást összeadva nagyjából tízezermilliárd forint. Brüsszeli források szerint az EB-elnök Juncker hajlana a megegyezésre, de olyan szigorú feltételeket szabna, amelyek átírnák az oroszokkal kötött megállapodást.

A helyzet tehát képlékeny, de máris megindult a harc a fideszes potentátok között, kihez kerüljön majd Paks II. Jelenleg az MVM alá tartozik, és az illetékes miniszter foggal-körömmel ragaszkodik ehhez. A szakmai szempontok és a gazdasági logika is ezt diktálná, Lázár János és a Miniszterelnökség azonban maga alá akarja seperni az egészet és beolvasztani Paksot a nemzeti közműszolgáltató holdingba. Ez utóbbi a közvetlen politikai befolyás mellett a manipulálhatóságot is biztosítaná, és persze az sem mindegy, ki kerül közelebb a húsosfazékhoz.

Miért is akarja annyira Lázár Paksot? Először is – ha egyáltalán megindul a projekt – kulcskérdés, kik kapják a várhatóan több ezer milliárdos beszállítói megbízásokat és kik dönthetnek erről. Az uniós pénzek elosztása már a miniszterelnökséghez került, a központosítás további lépése Paks lehet. Érdekes helyzetet teremt az is, ha az atomerőmű az állami közműszolgáltató része lesz, azaz egy kézbe kerül az áramtermelés legnagyobb része és a teljes egyetemes szolgáltatói hálózat: nagy tér nyílik így az árak összemosására, a költségek ide-oda csoportosítására, az átláthatóság csökkentésére.

Hogy ez nem csupán rosszindulatú feltételezés, jelzi a mostani helyzet, amikor a nemzetközi energiaárak esése sehogy sem akar begyűrűzni a magyar rezsidíjakba. A fogyasztói áram- és főleg a gázárak jelentősen csökkenthetők lennének, mégis maradnak nálunk, ellentétben más országokkal. Ehelyett az immár zömmel állami tulajdonban lévő szolgáltatók árrését növelték a másfélszeresére, azaz az alacsonyabb beszerzési árak nekik termelnek tetemes hasznot.

Ezzel Orbánék vélhetően politikai haszonszerzési célokat követnek: egyelőre tartalékokat halmoznak ahhoz, hogy a választások előtt álljanak elő újabb nagyarányú rezsicsökkentéssel. Magyarul: két-három éven át kiveszik a zsebünkből azt, amivel majd kampányolni fognak, a kormány ajándékaként állítva be az embereknek a tőlük elvett pénzt. Ne legyen kételyünk, lesznek szép számmal, akik ezt beveszik.