Nyugdíj: csökkenhet a nyugdíjkorhatár, de annak ára van
Akár 55 év is lehet a nyugdíjkorhatár, de nagy árat kell fizetni érte.
Manapság egyre gyakrabban hallani nyugdíjkorhatár-emelésről, így a valóságtól elrugaszkodottnak tűnhet, ha valaki éppen a nyugdíjkorhatár csökkentését szeretné. A Z generáció pont erre hajlik a Bankmonitor cikke szerint.
A fiatalok szerint túl magas a nyugdíjkorhatár
A Newsweek arról számol be, hogy a Z generáció szerint a nyugdíjkorhatárnak alacsonyabbnak kellene lennie, mint jelenleg. Egy 1000 amerikai munkavállalót megkérdező kutatás adatai szerint a Z generáció 22%-a úgy véli, hogy a nyugdíjkorhatárt 55 év alá kellene csökkenteni. Ezzel szemben a Y generáció (1981–1996) csupán 11%-a, az X generáció (1965–1980) 7%-a, míg a Boomerek (1946–1964) mindössze 1%-a osztja ezt a véleményt.
A magasabb nyugdíjkorhatár kérdésében még élesebb a véleménykülönbség az egyes generációk között: a Boomerek fele úgy gondolja, hogy a korhatárnak 65 és 69 év között kellene lennie, míg a Z generáció tagjainak csupán 23%-a ért egyet ezzel az elképzeléssel.
Fenntartható lenne-e, ha 55 év lenne a nyugdíjkorhatár?
Ezek a cikkek is hasonló témákról szólnak
Gazdaság
2025. január 28., 15:37
Farkas András nyugdíjszakértő, a Nyugdíjguru alapítója szerint a nyugdíjasokra váró legnagyobb veszély 2025-ben az elszegényedés.
Gazdaság
2025. január 26., 11:24
A két nyugdíj együttesen is járhat, ám ehhez több feltételnek is teljesülnie kell.
Itthon
2024. október 3., 15:28
Módosítja a kormány a Nők 40-et, így bár a nyugdíjkorhatár alapvetően nem változik, a nők esetében mégis komoly változás lesz, amit az érintetteknek érdemes átgondolniuk.
Nem titok, hogy a magyar társadalom elöregszik. Ha a nyugdíjkorhatár nem változik, akkor az eltartottsági ráta tovább emelkedik, ami komoly terhet ró a dolgozó korosztályra, akiknek saját maguk mellett az idősebb generációkat is el kell tartaniuk.
Az eltartottsági ráta változását, kicsit sajátos módon, a Bankmonitor úgy vizsgálta, hogy a 19–64 éveseket aktívnak, mindenki mást pedig inaktívnak tekintettek. Emellett modellezték, hogyan alakulna ez az arány, ha a nyugdíjkorhatárt 55 évre csökkentenék, vagyis csak a 19–54 éves korosztály tartozna az aktívak közé.
A 2024-es demográfiai adatok alapjn ha a nyugdíjkorhatár 65 év, egy dolgozó (19–64 éves) 0,65 nem dolgozót tart el, legyen az fiatal vagy idős. Ha viszont a nyugdíjkorhatárt 55 évre csökkentenék, az eltartottsági ráta jelentősen megugrana, és már egy dolgozóra 1,06 nem dolgozó jutna.
A jövőben a helyzet még súlyosabbá válna. 2060-ra – két évvel azelőtt, hogy a Z generáció legidősebb tagjai nyugdíjba vonulhatnának – a 65 éves nyugdíjkorhatár mellett az eltartottsági ráta 0,84-re emelkedne. Ha azonban 55 évre csökkentenénk a korhatárt, 1 dolgozó saját magán kívül még 1,32 embert tartana el. Ez jól mutatja, hogy a nyugdíjkorhatár csökkentése milyen komoly terhet róna a dolgozó generációkra.
Ha ugyanolyan életszínvonalat biztosítana a nem dolgozóknak a rendszer, mint a dolgozóknak, vagyis azonos jövedelmet garantálna számukra, akkor jelentősen növekednie kellene az adóterheknek is. Ez a gyakorlatban azt jelentené, hogy csupán az újraelosztással kapcsolatos adóteher a 65 éves nyugdíjkorhatár esetén 46%-os adókulcsban nyilvánulna meg, míg 55 éves nyugdíjkorhatár esetén ez már 57%-ra növekedne.
Ne felejtsük el, hogy ez a számítás csupán az újraelosztás alapvető költségeit tükrözi, azonban az állami kiadások ennél jóval szélesebb spektrumot ölelnek fel. Ide tartozik többek között az infrastruktúra fenntartása, az állami működés biztosítása, például a rendfenntartás, a közösségi szolgáltatások és a gazdasági funkciók finanszírozása is. Ha ezekre is figyelemmel vagyunk, a tényleges adóteher akár további 15-20 százalékponttal is magasabb lehet. Ez azt jelenti, hogy 2060-ban,
ha a nyugdíjkorhatárt 55 évre csökkentenénk, az adók a jövedelmek akár 77%-át is elvonhatnák.
Ez a megközelítés egyértelműen szemlélteti, hogy milyen jelentős anyagi terhet róna a társadalomra egy ilyen változtatás.
Mégis megoldható a megoldhatatlan
A korai nyugdíjazás eléréséhez az egyetlen reális lehetőség az elöregedő társadalmak világában a saját nyugdíjmegtakarítás. Az állami nyugdíjrendszerben naivitás bízni, mindenkinek magának kell gondoskodnia a nyugdíjas évekre a szükséges anyagi alapokról.
A Z generáció ebben a tekintetben kifejezetten tudatosnak tűnik. Sokan már fiatalon elkezdenek takarékoskodni, és rendszeresen jelentős összegeket tesznek félre, hogy megalapozzák a jövőjüket. A kamatos kamat ereje a korai kezdés esetén jelentős előnyt biztosít, hiszen az idő előrehaladtával a befektetett összegek exponenciálisan gyarapodhatnak. Ha viszont későn kezdjük a takarékoskodást, az elvesztett időt csak jelentős havi többletbefizetésekkel lehet pótolni, ami nagy terhet róhat a később megtakarítani vágyókra.
(Kiemelt képünk illusztráció. Fotó: Shutterstock)
