Nyugdíj: Ez jelenti a legnagyobb veszélyt a nyugdíjasokra 2025-ben a szakértő szerint
Farkas András nyugdíjszakértő, a Nyugdíjguru alapítója szerint a nyugdíjasokra váró legnagyobb veszély 2025-ben az elszegényedés.
Hírlevelében Farkas András nyugdíjszakértő azt írja, a nyugdíjasokra váró relatív elszegényedés a nyugdíjmegállapítás és a nyugdíjemelés eltérő alapelveiből és eljárásaiból fakad.
Hiába a nyugdíjkorrekció, évről évre kevesebbet ér a nyugdíj
A magyar öregségi nyugdíj összegét két tényező figyelembe vételével állapítják meg: az elismert szolgálati idő teljes években meghatározott tartamától függő, nyugdíjskála szerinti nyugdíjszorzó százalékos mértékétől, és a számított havi nettó életpálya átlagkereset összegétől, amelyet az 1988. január 1-jétől a nyugdíjmegállapítás kezdő napjáig elért, nyugdíjjárulék alapját képező keresetekből számítanak ki.
A nyugdíj összege tehát egyrészt a szolgálati idő hosszától, másrészt a nettó életpálya átlagkereset összegétől függ.
A nettó életpálya átlagkereset összegét pedig a nyugdíjmegállapítás során kulcsszerepet játszó valorizációs szorzók hatása miatt jelentősen befolyásolja a nyugdíjigénylés éve.
A valorizációs szorzókat minden évben újra meg kell állapítani, hogy tükrözzék a tárgyévet megelőző év országos nettó átlagkeresete nominális növekedési ütemét. A tárgyévet megelőző év így lesz a referencia bérszínvonal éve. (A nyugdíjmegállapítás évében és az azt megelőző évben szerzett, nettósított kereseteket emiatt nem lehet valorizálni, csak a korábbi években szerzett kereseteket.)
Ezek a cikkek is hasonló témákról szólnak
Gazdaság
2025. január 26., 11:24
A két nyugdíj együttesen is járhat, ám ehhez több feltételnek is teljesülnie kell.
Gazdaság
2025. január 24., 11:19
Februárban a szokásos juttatás mellett duplanyugdíjra is számíthatnak az arra jogosultak.
Gazdaság
2025. január 22., 12:49
Farkas András nyugdíjszakértő ezúttal azt a kérdést tisztázta, hogyan időzíthető optimálisan a Nők40 igénylése 2025-ben.
A nyugdíjmegállapítás mai eljárásrendje eredményeként a frissen megállapított nyugdíjak értéke a nyugdíjmegállapítás évét megelőző év országos nettó átlagkeresete nominális növekedését tükrözi a valorizáció révén, ezért egy friss nyugdíj többé-kevésbé igazodik a bérszínvonalhoz.
Miután a nyugdíjba vonulás évét megelőző év kereseti szintjéhez kell igazítani az 1988 óta figyelembe vehető korábbi évek kereseteit, az utóbbi években egyre erősebben érvényesül és 2025-ben tovább erősödik az a jelenség, hogy
a nyugdíjigénylés évének meghatározó jelentősége van a nyugdíj összegének alakításában: minél későbbi évben igényli a nyugdíját a jogosult, annál jobban járhat, még nagyon hasonló életpályák esetén is
– hívja fel a figyelmet a szakértő.
Az inflációkövetés nem tartja meg a nyugdíj reáltértékét
Viszont a kizárólag az inflációhoz igazodó nyugdíjemelési eljárás törvényszerűen az aktív keresőktől való leszakadáshoz vezet, ez a relatív nyugdíjas elszegényedési csúszda hatása.
Eközben a nyugdíjas társadalom belső szakadásához is annak következtében, hogy
a később megállapított nyugdíjakkal szemben a régebben megállapított nyugdíjak értékvesztése évről-évre halmozódik.
Enyhülést csak a 13. havi nyugdíj 2021. évi részleges, 2022-től teljes bevezetése hozott, de a problémát ez sem képes teljes mértékben megoldani, miközben teremtett egy hatalmas új gondot: miből lehet hosszú távon biztonságosan finanszírozni egy olyan plusz ellátást (2025-ben csak a nyugdíjakra vetítve 490 milliárd forint, az összes jogosító ellátásra vetítve 550 milliárd forint összegben), amelynek semmilyen járulékfedezete nincs.
Hogy megértsük, mit is jelent ez a számok nyelvén, Farkas András az alábbi példát hozza:
Az a nyugdíjas például, aki 2017-ben vált nyugdíjassá, a 2016-ban (és korábban) nyugdíjassá vált sorstársához képest jobban érzi magát, hiszen a nyugdíját 7,8%-kal magasabb valorizációval számították, mint a 2016-os nyugdíjakat, ráadásul a 2016-os (és korábbi) nyugdíjakat csak 2,4%-kal emelték 2017-ben.
Az a nyugdíjas, aki 2018-ban vált nyugdíjassá, a 2017-ben (és korábban) nyugdíjassá vált sorstársához képest jobban érzi magát, hiszen a nyugdíját 12,9%-kal magasabb valorizációval számították, mint a 2017-es nyugdíjakat, ráadásul a 2017-es (és korábbi) nyugdíjakat csak 3%-kal emelték 2017-ben.
Az a nyugdíjas, aki 2019-ben vált nyugdíjassá, a 2018-ban (és korábban) nyugdíjassá vált sorstársához képest jobban érzi magát, hiszen a nyugdíját 11,3%-kal magasabb valorizációval számították, mint a 2018-as nyugdíjakat, ráadásul a 2018-as (és korábbi) nyugdíjakat csak 3,4%-kal emelték 2017-ben.
Tehát az a nyugdíjas, aki az adott évben megy nyugdíjba, minden korábbi évben megállapított nyugdíjjal rendelkezőhöz képest jobban él, mert az ő nyugdíját magasabb valorizációs szorzóval számolták, miközben a többiek nyugdíja csak az infláció mértékével nőtt.
Mindeközben az az illúziója támadhat a nyugdíjasnak, hogy mindenki előtte rosszabbul járt, tehát ő jól járt a nyugdíjával, ám ha megnézi, az utána kövtkezők nyugdíjának értékét, akkor lesz teljes a kép.
Farkas András szerint a relatív elszegényedésből idővel a nyugdíjasok az abszolút elszegényedésig jutnak el.
(Kiemelt képünk illusztráció. Fotó: Shutterstock)
