Nincstelen fiatalok
Hazánk a közepesen szegény európai államok sorába tartozik. Ugyanakkor a nyomorgó, nélkülöző gyerekek számát tekintve sereghajtók vagyunk az unióban. Ami azt is jelenti: a honi gazdasági-társadalmi bajoknak elsősorban a 18 év alattiak az áldozatai. De egyáltalán, mit tekintünk szegénységnek? Hiszen mást jelent, mondjuk, Anglia, Franciaország, mint akár egy magyarországi cigánytelep esetében. SÁNDOR ZSUZSANNA írása.
Kutatók – nemzetközi vizsgálati módszerrel – megállapították a tíz legfontosabb kritériumot, amely elengedhetetlen az élet normális fenntartásához. Például: a családi jövedelemből futja-e rezsire, másnaponként húsételre? Van-e otthon mosógép, vécé satöbbi? Mindezek alapján az számít szegénynek, akinél legalább négy „jóléti elem” hiányzik.
Magyarországon – felmérések szerint – a 18 évnél fiatalabbak 25 százaléka az európai uniós szegénységi küszöb alatt él. Azaz: 700-800 ezer gyerek. E szégyenlistán csak Bulgáriát, Romániát, Lettországot és Litvániát előzzük meg.
Aggasztóbb a kép, ha a társadalmi egyenlőtlenségeket nézzük: minél nagyobb a szociális szakadék, annál reménytelenebb a nyomor.
– Az OECD országai között a legrosszabb helyen állunk esélyegyenlőség tekintetében – mondja Ferge Zsuzsa szociológus.
Idehaza egy gyerek sorsa ma alapvetően attól függ, az országnak mely szegletében születik. A hátrányos helyzetű gyerekek 68 százaléka a leszakadó, kelet- és észak-magyarországi régiókban lakik. Körülbelül 25 százalékuknak egyetlen foglalkoztatott sincs a családjában. E településeken bölcsőde alig van, a mélyszegény, többségében roma gyerekeknek óvodai férőhely nagyon ritkán jut. Mire az iskoláskort elérik, szociális lemaradásuk szinte behozhatatlan.
A nyomortelepeken a tanulásnak sincsenek meg a feltételei: nemhogy íróasztal, de általában külön ágy sincs a gyerekeknek. Ha a szülőknek nincs munkahelyük, gyerekeiket sem lelkesíti az iskola. Lemaradásuk miatt rosszul érzik magukat. A hiányosságok pótlására idejük sincs, hiszen vigyázniuk kell otthon a kisebb testvérekre. Ha pedig a szülőknek esetleg akad feketemunka, a gyerekek sokszor abba is besegítenek. Ilyen körülmények között a nyolcadikig is majdnem lehetetlen eljutniuk.
A mélyszegénységben élő fiatalok számára a „normális világból” való kirekesztődés, a kapcsolathiány a legfájdalmasabb.
Bass László szociológus az ELTE-n oktat leendő szociális munkásokat. Meséli, egyetemi diáklányok a terepmunka során összebarátkoztak helybéli srácokkal, akik bevallották: nem szoktak hozzá, hogy „ilyen megjelenésű lányok” egyáltalán szóba álljanak velük. Kiderült, már a falvakon belül is gettókba szorulnak a szegények: „odaátról”, a jobb házakból senki nem jár át hozzájuk.
Ez is oka annak, hogy a szegények különös becsben tartják a fogyasztási kultúra státusszimbólumait. Miként Bass tapasztalta: a legszegényebbeknek is van mobiljuk, kólát és chipset vesznek, mert a reklámokban ezt látják.
– Számukra az efféle élvezeti cikkek jelentik azt, hogy azért még ők is a társadalomhoz tartoznak.
(A cikket teljes terjedelemben elolvashatja a 168 Óra XXIII. évfolyamának 45. lapszámában, melynek nyomtatott vagy digitális kiadását
itt megrendelheti.)
