Nem lesz többé gázmizéria?

A múlt heti orosz-ukrán gázmegállapodás véget vet annak a lehetetlen helyzetnek, hogy a január mindig gázmizériával kezdődik, mivel a két ország árvitája miatt leállnak az EU-ba irányuló szállítások. Az Ukrajnát elkerülő, alternatív vezetékek előkészítése is tovább folyik, így földgáz lesz elég, kérdés persze, hogy mennyiért. A fejlemények tovább rontják az uniós Nabucco-projekt esélyeit.

2010. április 27., 10:52

Bár Kijevben az ellenzéki tüntetők hazaárulással vádolják az új vezetést, a napokban született ukrán–orosz-megállapodásokkal rajtuk kívül szinte mindenki elégedett lehet. Moszkva vállalta, hogy az évek óta tartó árvitát lezárandó az idei évtől a világpiaci árnál 30 százalékkal olcsóbban adja Ukrajnának a földgázt. Ezért cserébe "mindössze" annyit kért, hogy 25 évvel hosszabbítsák meg az orosz hadiflotta szevasztopoli bázisának a szerződését. Az ukrán ellenzék emiatt az ország kiárusításáról beszél, arról, hogy a gázért cserébe eladták a függetlenséget. Sokak hazafias érzéseit minden bizonnyal érthetően sérti a megállapodás, de innen nézve úgy tűnik, hogy végeredményben pragmatikus kompromisszum született, amellyel mindenki jól jár.

Ahogy előre látható volt, az oroszbarát Viktor Janukovics elnök januári megválasztása fordulatot hozott a két ország viszonyában. Az állandó bizalmatlanság és a politikailag ösztönzött konfrontáció helyébe a közeledés, a legégetőbb kétoldalú problémák megoldásának keresése lépett. Ukrajnának súlyos pénzügyi gondjai közepette az importált földgáz ára volt a központi kérdés, Oroszország pedig garanciákat akart a számára stratégiai szempontból alapvető jelentőségű fekete-tengeri flottabázis hosszútávú birtoklására. Az egyezség érdekében mindkét fél kész volt nagyvonalú gesztust tenni és teljesíteni a másik igényét. A megállapodás az ellenzéki kritika ellenére kétségkívül kölcsönösen előnyös: az ukránok évi négy milliárd dollárt takarítanak meg az olcsóbb földgáz révén, az oroszoknak pedig ennyit megér, hogy 2047-ig biztosan kezükben tudhatják a flottabázist, ezáltal továbbra is ellenőrízhetik a Fekete-tengert. /Úgy tűnik, a dealt Washingtonban is reálpolitikai lépésnek tartják, mert ezúttal elmaradtak a hasonló helyzetekben megszokott bíráló kommentárok./

Janukovics két legyet ütött egy csapásra. Egyrészt rendezte a gázszállítások folyamatos problémákat okozó ügyét, másrészt olyan többletforráshoz jutott, amely elengedhetetlen a katasztrofális ukrán pénzügyi helyzet rendezéséhez. Ez nem csupán a költségvetés napi finanszírozása miatt fontos, hanem az IMF-től kapott hitelkeret feltételeinek teljesítése miatt is. Kijev máris kezdeményezte, hogy lehívhassa a hónapok óta visszatartott hatmilliárd dollárt, sőt még kettőt kért, hogy pénzügyeit az idén stabilizálni tudja. A Valutaalap várhatóan mindkét kérésre bólintani fog, miután az egyik legnagyobb bizonytalansági tényező eltűnik, és immár esély van arra, hogy az ukrán kormány konszolidálja a költségvetését.

Kijev és Moszkva megegyezése számunkra és az egész unió számára sem közömbös. Az orosz gázimport Közép-Európa energia szükségletének nagy hányadát elégíti ki, és a korábbi viták veszélyeztették a szállítások folyamatosságát. Ez a gond most megoldódni látszik, és a jövőben nem kell félnünk az év eleji gázmizériától az Ukrajnán áthaladó tranzit leállása miatt. Ez mindenképpen kedvező fejlemény, és elősegítheti Kijev európai közeledését, valamint erősítheti az EU és Oroszország közötti bizalmat és kapcsolatrendszert.

Szerdán közölte az Eurostat legfrissebb becslését a háztartások tényleges fogyasztásáról az Európai Unió tagállamaiban. A mutató azt méri, hogy az egyes országok lakosai mennyi árut és szolgáltatást tudnak megvásárolni, az eltérő árszintek kiegyenlítése érdekében pedig vásárlóerő-paritáson számolnak.  A magyar adat 2024-ben sem mutatott érdemi előrelépést, az EU-átlagtól továbbra is jelentősen elmaradunk.