Milyen változásokra számíthatunk az adózásban?

A kampányban elhangzottakból leginkább az általános és nagyarányú adócsökkentés ígérete maradt meg az emberek többségének fejében. A választásokon győztes párt vezetői gondosan ügyeltek arra, hogy konkrétumokat lehetőleg ne említsenek, vagy ha esetleg igen, valaki gyorsan minősítse azt magánvéleménynek. A helyzet a szavazás óta sem változott: mikor a Fidesz második embere arról beszélt, hogy csak jövőre számítsunk változásra, a leendő kormányfő kijelentette, hogy már az idén megkezdik az adócsökkentést. A hangsúlyt persze inkább az egyszerűsítésre helyezte, igazi bonmot volt a söralátéten elférő bevallásra való hivatkozás.

Még mielőtt egyszerűen legyintenénk erre a jópofa ígéretre, érdemes végiggondolnunk, hogyan illeszkedik az eddig elhangzott állításokhoz és a Fidesz köreiből kiszivárgott más információkhoz. Ezeket összeillesztve ugyanis a lényeget illetően kikövetkeztethető, mire készül az új kormány, és azt milyen módosításokkal érheti el. A gondolatmenetnél tekintsünk el a fő célok elemzésétől, mert az általános tehercsökkentés, az egyszerűsítés, a kedvezményrendszer átalakítása, az adózók körének bővítése, a vállalkozások és a foglakoztatás ösztönzése stb. minden hozzáértő szerint elengedhetetlen, a kérdés inkább az, milyen módosításokkal, hogyan ütemezve érhető el.

A Fidesz nyilatkozataiból nem derül egyértelműen ki, az egyes ígéreteknél konkrétan mely adónemekre gondolnak. Mivel a legtöbb embert az SZJA érinti a legközvetlenebbül, kezdjük azzal. Ha valóban söralátét nagyságú bevallás a cél, ez csak akkor lehetséges, ha az adózóknak lényegében kizárólag csak munkaviszonyból származó jövedelmük van és azt nem bonyolítják egyéb tényezők. Ez először is azt vetíti előre, hogy a szakértők régi követelésének megfelelően drasztikusan le akarják csökkenteni az adókedvezmények körét /ezek közül a leglényegesebbek például a lakáscélú megtakarításokra, a közcélú adományokra, az oktatási célú kiadásokra vonatkozó levonási lehetőségek/. Ezek tételes felsorolása ugyanis önmagában meghaladja a terjedelmi korlátot.

Ott vannak továbbá az összevont adóalapba tartozó béren kívüli juttatások és jövedelmek, mint például a bel- és külföldi napidíj, a honorárium, a külföldről származó jövedelem rész, a hálapénz stb. Ezeket hozzá lehet ugyan csapni a munkabérhez, de ezek többsége csak részben számít adóalapnak, az automatikus összevonás tehát magasabb adót, azaz alacsonyabb nettó jövedelmet eredményez. Még ennél is nagyobb bajba kerülhetnek a külön adózó jövedelmek, amelyek jelenleg talán a legnagyobb terjedelmet foglalják el az adóbevallásban. Ilyenek a befektetési nyereségeket, az ingó és ingatlan értékesítéseket, a bérbeadást terhelő forrásadók. A kulcsot ezeknél lehet egységesíteni, akkor persze egyesek jól járnak, mások rosszul. A másik egyszerűsítési mód, ha teljesen eltörlik őket, akkor értelemszerűen bevallani sem kell, de aligha valószínű, hogy az ebből származó komoly bevételkiesést felvállalnák, arról nem is beszélve, hogy ez ellentmondana az alapvető adózási elveknek.

Na és hogyan szorítják rá a söralátétre a speciális adózási formákat? Gondoljunk az őstermelőkre, az átalányadózókra, az Ekhóra, az EVÁ-ra. Ezek együttesen az adózók nagy hányadát érintik, esetleges eltörlésük százezreket sújtana, azaz nem csupán nagy tömegek adóterhelése nőne, de mivel az érintettek döntő többsége önálló gazdálkodó vagy kisvállalkozó, egy ilyen lépés látványosan szembemegy az egyik fő választási ígérettel. Az ő esetükben pedig a söralátét csak ezen adóformák eltörlését jelentheti, mert a bevallásuk már most is nagyon egyszerű, bár tenyérnyi helyen nem fér el.

Ami az adókulcsok általános csökkentését illeti, sokra nem számíthatunk, mert 2010-től évi 15 millió forintig 17 százalékkal adózik az összevont jövedelem, ezt tovább csökkenteni nem indokolt. Amit várhatóan megtesznek, az a nehezen magyarázható szuperbruttósítás megszüntetése, ez viszont 3-4 százalékkal csökkentené az átlagos adóterhelést, ami több száz milliárdos bevételkiesést jelentene az államnak. Ha ehhez hozzátesszük a családi adózás ígéretét - ami némileg bonyolítja a bevallást és szintén nehezen fér rá a söralátétünkre -, és feltételezzük, hogy azzal a gyerekes családoknak majd kevesebbet kell fizetniük, a mutatkozó hiány már olyan nagyságrendű, amit csak más bevételi forrásokból vagy drasztikus kiadáscsökkentésből lehet finanszírozni.

És eddig csak az SZJA-ról és annak bevallásáról esett szó, a tervezett egyszerűsítésnek ki kell terjednie a többi adófajtára is, beleértve a kommunális adókat, a luxusadót, a gépjárműadót /ennek speciel ma három, egymásra rakódó fajtája van!/. A vállalkozások szempontjából nagyon fontos az iparűzési adó jövője: meg lehet ugyan szüntetni egy tollvonással, de az önkormányzatoknak jelenleg ez a legnagyobb önálló bevételi forrása, a kiesését valahogy pótolni kell. A vállalkozóknak ma legalább 7-8 féle adóról és járulékról kell rendszeres bevallást készítenie, már az is nagy segítség lenne, ha a számuk csökkenne, de erre sok lehetőség nincs, legfeljebb a tb. járulékok további összevonásával.

Itt eljutottunk az egyik legfontosabb dilemmához. A vállalkozások számára a társadalombiztosítási kiadások jelentik a legnagyobb terhet, a gazdaság és a foglalkoztatottság ösztönzésére elsősorban ezeket kell jelentősen csökkenteni. Szakértők szerint a jelenlegi 27 százalékos szintről 20 alá kellene menni, hogy erőteljes hatása legyen. Ez viszont akkora bevételkiesés az államnak, hogy egy lépcsőben nem léphető meg: a Fidesz is négy év alatt öt százalékos csökkentést ígér. Ez nem túl sok, ráadásul összhangba kell hozni a tervezett más intézkedésekkel, például az ugyancsak beígért SZJA csökkentéssel.

A fentiekből következően gyors és alapvető módosításokra nem számíthatunk. Az idén várhatóan néhány szimbolikus adóváltozást vezetnek be, így például módosítják az alkalmi munkavállalás új, minden szempontból agyalágyult rendszerét, egyéb kisebb adónemeket /szó esik a gpk. adókról/, könnyíthetnek az adminisztrációs terheken, javíthatnak az elektronikus bevallás feltételein /rá is fér/. Az ígért nagyobb változás csak jövőre lehet, de az is csupán a felsorolt realitások figyelembe vételével.