Mekkora árat kell fizetnünk?

- Ha valaki jobbról bírálja a Fideszt, azt a kormány könnyen kikiálthatja árulónak. Ezt is végiggondolta a cikk megírása előtt?

– Igen. De számomra a szakmai tisztesség fontosabb. Ha az elmúlt években keményen bíráltam a szociálliberális kormányok baklövéseit, nem tehetem meg, hogy a mostani kabinet hibáit elhallgassam, pusztán azért, mert jobboldali a vezetés. A hitelesség és az objektivitás előbbre való a politikai hovatartozásnál. Lennie kell egy olyan szakmai minimumnak, amely minket, eltérő világnézetű közgazdászokat összeköt. Meglepett, hogy cikkemnek ekkora visszhangja lett jobb- és baloldalon egyaránt. Konzervatív gondolkodásúak is gratuláltak: végre valaki helyettük is kimondta az igazságot.

- Kormánykörökből is kapott visszajelzést?

– Nem. Orbán Viktor a múlt héten tizenegy pénzügyi szakértővel és közgazdásszal konzultált az ország helyzetéről. Nyilvánvaló volt: írásom miatt engem nem hívnak meg. Ha megteszik, azzal elismerik kritikám jogosságát.

- Élesen bírálta a Fidesz által bevezetett egykulcsos adót is. Miután írása megjelent, Szijjártó Péter miniszterelnöki szóvivő egy tévéinterjúban megjegyezte: „Komolytalan közgazdász az, aki fél év után ítélkezik a kormány adópolitikájáról.”

– Szomorú, ahogyan kétségbeesve védik a politikai mundér becsületét ahelyett, hogy szembenéznének a valósággal: az egykulcsos adórendszer a jelenlegi formájában tarthatatlan. De ezt már a tervezet megszületésekor, tavaly ősszel többen is jeleztük. A kormány gazdaságpolitikai intézkedései ellentmondanak a legalapvetőbb szakmai elveknek. Keynes angol közgazdász a makroökonómia alapjairól szóló könyvében már 1936-ban megfogalmazta: ha a jövedelemelosztás azoknak a gazdagoknak kedvez, akiknek már mindenük megvan, s ezért a fogyasztási határhajlandóságuk alacsony, a gazdaság nem tud fejlődni. A középosztályt kell erősíteni, mert ők a keresetük jóval nagyobb részét fordítják fogyasztásra. Ehhez képest a Fidesz az egykulcsos adóval „átcsoportosított” 500 milliárd pluszjövedelmet a legtehetősebbeknek, s azt várta, ettől fellendül a hazai piac. Csakhogy a jómódúak inkább megtakarítanak, illetve importluxuscikkekre költenek.

- Varga Mihály, a miniszterelnökség államtitkára viszont még mindig arról beszél, hogy az egykulcsos adó munkára ösztönző, méltányos adórendszer: „Aki tízszer többet dolgozik, adózzon tízszer többet. De ne tizenötször annyit.”

– Abszolút hamis ideológia. Miképp a fordítottja sem igaz: ha valaki tízszer annyit keres, mint az átlag, az nem jelenti azt, hogy tízszer szorgalmasabb és okosabb másoknál. Ez az abszurd elképzelés ellentétes a modern társadalom szolidaritási elvével, amely szerint a gazdagoknak nagyobb közterhet kell viselniük. Ezért alkalmazzák a progresszív adózást minden nyugati országban.

- Cikkében a háromkulcsos adó – nullakulcsos minimálbér –, illetve a vagyonadó bevezetését javasolja. Lényegében ugyanezt akarta megvalósítani Gyurcsány Ferenc is 2008-ban miniszterelnökként. Ha úgy vesszük: ön rehabilitálja a Gyurcsány-kormányt?

– Nem erről van szó. Én abban a gazdaságpolitikában hiszek, amely – a németektől a svédekig – mindenütt bevált. A progresszív adózást nálunk is meg kellett volna őrizni. E tekintetben egyezik a véleményem Gyurcsányéval. Bár a szocialisták sok hibát követtek el, ettől még nem minden elképzelésük volt rossz. Ráadásul most nem csak az egykulcsos adóval van baj. Ennek negatív hatásait fokozza, hogy párhuzamosan jelentős adócsökkentést is végrehajtottak, mondván: ettől azonnal javul az adózási morál, az emberek többletbefizetéseitől pedig felpörög a gazdaság. Ez régi teória, amelynek az eredményességét még soha sehol nem sikerült bizonyítani.

- Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter a minap már közölte: szigorítani kell az adók behajtását, mert a forgalmi adóból a vártnál 600 milliárddal kevesebb folyt be a büdzsébe. A választások előtt a Fidesz egyfolytában az általános adócsökkentéssel kampányolt. Hiába magyarázták balliberális elemzők, hogy ez tévút, nem hittek nekik. Önök, jobboldali közgazdászok akkor miért nem figyelmeztettek a kockázatra?

– A választások előtt nagyon kevés konkrétumot lehetett tudni a Fidesz terveiről. De az is igaz: egy ideig együttműködtek a szakmával, munkacsoportokat kértek föl különféle gazdasági témákban, és remek koncepciók születtek. Én egyik teamben sem voltam benne. Ugyanakkor magam is írtam olyan háttéranyagokat, amelyek segítették az új elképzelések kialakítását. Például eredetileg arról volt szó: a munkát terhelő adókat csökkentik majd, mert ezzel ösztönözni lehetne a munkaadókat, hogy több embert foglalkoztassanak. Ehelyett vezették be aztán az egykulcsos szja-t, amely a foglalkoztatás növelése szempontjából sokkal rosszabb megoldás.

- Miért változtatott eredeti szándékán a Fidesz?

– Nem tudom. A szakmával folytatott egyeztetések közvetlenül a parlamenti választások előtt megszakadtak. Arra gondoltam, a Fidesz tán attól tart, hogy információk szivároghatnak ki, de később folytatjuk a munkát. Nem így lett. A Fideszben – talán külső befektetői körök nyomására is – felülkerekedett egy olyan neokonzervatív gazdaságpolitika, amely kifejezetten a vagyonosokat szolgálja.

- Orbán állítja: a gazdaságunk jó alapokra került, az átmeneti visszaesésnek az euróválság az oka.

– Ez nem igaz. Először is: a világgazdaságban a recesszió második szakasza még nem érezteti igazán a hatását. Másfelől a régiónkban szinte már mindenki lehagyott minket: a lengyeleknél 4, a szlovákoknál 3, a cseheknél 2 százalék feletti a GDP-növekedés. Nálunk 1,5 százalék. Még az észtek is megelőztek minket. Visszaesésünk oka az elmúlt másfél év elhibázott gazdaságpolitikája. Ennek következtében keletkezett az a körülbelül 100 milliárdos hiány az idei költségvetésben. Jövőre viszont a kormánynak összességében már 1200 milliárdot kell megtakarítania – ami hallatlanul nagy összeg –, hogy tartani tudja a vállalt konvergenciaprogram céljait és a növekedési ütemet.

- Ennyi pénz miből teremthető elő? Varga Mihály már fölvetette: esetleg újból eladják a nemrég visszavásárolt Mol-részvényeket.

– A Mol-papírokat eleve jóval drágábban vette meg most a kormány, mint ahogy azt még a szocialista vezetés idején eladták. A részvények esése miatt eddig körülbelül 150 milliárdot veszített az üzleten az állam. Ha ezek után ismét eladják a Mol-tulajdont, az a kormányzat koncepciótlanságának rendkívül rossz üzenete lenne. Ezért sem hiszem, hogy megteszik. Pénzt a központi bürokrácia leépítésén spórolhatnak, vagy ha az állam kivonul bizonyos területekről, s esetleg újabb privatizációkat indít el. De Orbán Viktor azt is ígérte: jövőre az államadósságot a GDP 70 százaléka alá viszik le. Ehhez az 1200 milliárdon felül kell biztosítani forrásokat. Elképzelni sem tudom, miből.

- Miközben a kormány folyton hangoztatja, mekkora bűn volt devizában eladósítani az országot, még tavasszal újabb devizakötvényeket bocsátott ki az állam. Összesen 4,25 millió dollár és egymilliárd euró értékben – magas, több mint 7 százalékos kamattal. Csak „csendes hír” volt néhány napja: júliusban – a korábbi csökkenéshez képest – ismét emelkedett a magyar államadósság.

– Valóban: a magas kamatú devizapapírok eladása nem csökkenti, hanem összességében növeli az államadósságot. Ez az akció is a hosszú távú gazdasági stratégia bizonytalanságára, hiányára utal. Miként az is: a reformokat még el sem indították. Én azt hittem, az Orbán-kormány rögtön belekezd a nagy ellátórendszerek strukturális átalakításába. Akkor az eredmények 2014-re már megmutatkozhattak volna.

- A reformokhoz pénz kell, ám a Fidesz jövőre is ki akar vonni az egészségügyből, az oktatásból. A kormány által „országos átszervezésként” emlegetett intézkedések tehát csakis intézménybezárásokat, ingatlaneladásokat, tömeges elbocsátásokat jelenthetnek.

– Kétségtelenül. Azzal magam is egyetértek: nincs szükség hetven egyetemre, amelyekből negyvenet az állam tart fenn. Kevesebb is elég. Csakhogy az így felszabaduló pénzt vissza kellene forgatni az oktatási rendszerbe, és az oktatás színvonalának az emelésére meg kutatás-fejlesztésre fordítani. Hasonló a helyzet az egészségügyben. Ott is van ugyan húsz százalék megspórolható belső tartalék, ám ha ezt elvonják, tovább romlik az ellátás már amúgy is nagyon gyenge színvonala.

- A KSH adatai szerint az idei második negyedévben 6,5 százalékkal estek vissza a beruházások az egy évvel ezelőtti időszakhoz képest. Szijjártó a beruházások „új fordulatát” emlegeti a több százezer embert mozgató közmunkaprogramokkal.

– Gazdaságunk túlságosan függ a külső piacoktól, befektetőktől, ettől is ennyire kiegyensúlyozatlan. A szocialista kormányok indokolatlanul nagy kedvezményeket adtak a multiknak; a hazai kis- és középvállalkozások óriási hátrányba kerültek. Meggyőződésem: csakis piacképes termeléssel és modernizációval indítható be a hazai ipar. A közmunka kiegészítésként maradhatna meg olyan társadalmi csoportok munkába állítására, akik nem tudnak elhelyezkedni a munkaerőpiacon. De képtelenség csak közmunkaprogramokra alapozni az ország jövőjét.

- A Fidesz különadóztatja a legnyereségesebb ágazatokat, a gyógyszergyártókat, az üzletláncokat, az energia- és távközlési szektort. Az „eredményt” éppen a beruházási mutatók esése tükrözi.

– Akkor lehet indokolt a különadó, ha meghatározott átmeneti időre, mondjuk három évre szól, s az ebből befolyó pénzből a hazai gazdaságot élénkítik. Ám erre nem nyílt és nem nyílik mód, mert a különadók körülbelül annyit hoznak a költségvetésnek, amennyit az egykulcsos adó elvisz. Emellett a Széchenyi terv sem bizonyult kellően eredményesnek. Nem tettek bele elegendő pénzt, másrészt a bürokratikus elosztórendszerben sokszor nem lehet nyomon követni, milyen szempontok alapján dőlnek el a támogatások. A közpénzt jóval hatékonyabban is fel lehetne használni fejlesztésekre. Elsősorban a mezőgazdaságot kellene felpörgetni, ott teremteni munkalehetőségeket: kezdeti állami dotációval létrehozhatók olyan helyi szövetkezetek, amelyek az élelmiszer-feldolgozásnak és -értékesítésnek új távlatot adnának.

- Erre a felvetésére Gyurcsány úgy reagált blogjában: „Ki szervezte meg a TÉSZ-eket (Termelési és Értékesítési Szövetkezeteket) és adott nekik támogatást, hogy integrálják a kistermelőket? Mi voltunk. Eközben a jobboldal a családi gazdaságok mítoszát építette.”

– A TÉSZ céljai helyesek voltak, ám a szisztéma nehézkesen működött a gyakorlatban. De igaz: az egymástól elszigetelt kistermelők nem versenyképesek. Ezért a kistérségek gazdálkodóit együttműködésre kellene ösztönözni. A módszer sikerét a dán példa bizonyítja, de a lengyelek is sikeresen építették föl saját belső gazdaságukat. Pár éve kezdték el átalakítani, s ennek köszönhetően még a válság csúcsidején, 2009-ben is egy százalékkal nőtt náluk a GDP. Míg az unió átlagában 4,2 százalékos volt a visszaesés.

- Említette, a fogyasztás növeléséhez a középréteget kellene erősíteni. De éppen ők úsznak leginkább a lakáshitelekben.

– A kormány „otthonvédő programja” az államilag rögzített devizaárfolyammal csak a törlesztések átütemezésén változtat. A terhek nem lesznek könnyebbek. Európában már sok helyen – az olaszoknál, a németeknél, a finneknél – léteznek olyan hitelszövetkezetek, amelyek jól ellensúlyozzák a bankok erőfölényét. A helyi hitelszövetkezetek tagjai ismerik egymást, megtakarításaikat teszik a közösbe, és lényegesen kedvezőbb feltételekkel jutnak kölcsönhöz, mint a bankoknál. Ehhez a „kezdő lökést” szintén állami támogatással kellene megadni.

- Az Orbán-kormány ragaszkodik az egykulcsos adóhoz, s a vagyonadót sem vezeti be. Ha folytatódik – önt idézve – a „bukott gazdaságpolitika”, vajon mi vár ránk? Csőd, összeomlás?

– Én még mindig bízom abban, hogy Orbán Viktor pragmatikusabb vezető annál, semhogy hagyná az országot csődbe menni. Persze nem fogja nyíltan elismerni a tévedéseit: „észrevétlenül” megteszi az elkerülhetetlen lépéseket. Így volt ez a Széll Kálmán tervnél is: úgy vezették be, hogy közben hivatalosan nem revideálták a régi kínálatösztönző gazdaságpolitikát. A gazdasági nehézségek előbb-utóbb irányváltásra kényszerítik a kormányt. Kérdés persze, mekkora árat kell majd fizetnünk az elvesztegetett időért.