Le Monde: Orbán pálfordulása
Magyarország 180 fokos fordulatot vett, amikor november 17-én bejelentette, hogy a befektetők és a növekedés bátorítása céljából „új típusú együttműködést” kíván létrehozni az IMF-fel - mutat rá szombati számában a Le Monde.
A mértékadó liberális lap bécsi tudósítója Magyarország kész segítségül hívni az IMF-et című írásában emlékeztet arra, hogy Orbán mostanáig rossz viszonyban volt a szervezettel, amelyet liberális „diktátumai” miatt kritizált.
A nemzeti szuverenitás visszaszerzésről hónapok óta zajló győzelmi retorika után bekövetkezett nyitás felpezsdítette a piacokat: a magyar valuta, amely június óta egyfolytában csak gyengült, csütörtökön, a bejelentés után 1,8 százalékkal javult, az euróval szemben 308,13 forintra erősödött. Miközben más európai tőzsdék zuhanásban voltak, a budapesti értéktőzsde 3,8 százalékos emelkedést produkált, a két vezető részvény, a magyar OTP bank és a MOL nemzeti olajipari társaság papírjai 6,4 százalékos növekedést könyvelhettek el.
Kényszerhelyzetben
„Talán most kezdik felfogni a kockázatok mértékét” – vélekedett Timothy Ash, a Royal Bank of Scotland elemzője a Bloomberg hírügynökségnek azt firtató kérdésére, milyen okok késztették visszakozásra a magyar vezetőket, néhány nappal az IMF november 21-én kezdődő budapesti rutinlátogatása előtt.
A kormányt egyfelől az eurózónában dúló turbulencia hozta kényszerhelyzetbe, másrészt viszont Orbán kevéssé ortodox stratégiája, amely nyomán elvesztette az üzleti körök bizalmát.
Magyarország - az első uniós állam, amelyet a 2008-as pénzügyi válság kezdetén az IMF 20 milliárd dolláros hitellel segített meg - azután távolodott el a washingtoni székhelyű intézménytől, hogy a konzervatív Fidesz elsöprő győzelmet aratott a 2010. áprilisi törvényhozási választásokon.
Kétharmados parlamenti többsége birtokában Orbán akkor bevállalta, hogy egy időben csökkenti drasztikusan Magyarország 82 százalékra rúgó államadósságát, több százezer munkahelyet teremt, és véget vet a fogyasztást és a gazdaság növekedését megfojtó megszorítások politikájának.
Az IMF-hitel utolsó részletének lehívása helyett azonban különadókat vetett ki a bankokra és a multinacionális cégekre, illetve visszaállamosította a 11 milliárd euró nagyságú magánnyugdíjpénztári vagyont. Mindez nem volt elegendő ahhoz, hogy kihúzza Magyarországot szorult helyzetéből.
Az államadósság terhe nem csökkent, a munkanélküliségi ráta is 10 százalék fölött maradt, s a Világbank szerint az ország gazdasági növekedése a 2011-es 1,7 százalékkal szemben 2012-ben nem lesz több 0,5 százaléknál.
A Standard and Poor’s (S&P) hitelminősítő november 12-én Magyarország hosszú és rövid távú BBB/A-3 adóskockázati besorolását „negatív kihatású megfigyelésre” rontotta le, s minősítését Budapest kalandorpolitikájával indokolta.
A nemzetközi sajtóban megsokasodtak a Magyarországot negatívan megítélő kommentárok. Másfél év után első ízben Orbánnak szembe kellett néznie azzal is, hogy pártjának parlamenti képviselői fellázadtak a kisvállalkozók egyszerűsített adózási rendszerének eltörlése ellen.
Végül pedig az a friss felmérés, amely igazolta, hogy a szélsőjobboldali Jobbik, a szavazni szándékozók 19 százalékos támogatásával már a második legerősebb párt, kétségtelenül arról győzte meg a hajlíthatatlan Orbánt: ideje engedményeket tenni – zárja írását Joelle Stolz.
