KIÁLLÍTÁS » Egy évszázad nélküle

Száz éve halt meg Ferenc József: Ausztria egész kiállításdömpinggel emlékezik egykori császárára. Bécsben (Schönbrunnban) két időszaki összeállítás is nyílt, a kastély egyik szárnyában a kaiser tárgyak és festmények, fotók és filmek által végigkövetett élettörténetét mutatják be, tanulmányaitól a napi rutinon át szerelmi életéig (a páratlan dokumentumok között születési anyakönyvi kivonata és bécsi polgárságát igazoló irata is látható), a kocsiszínben pedig az állandó tárlatot dúsították fel néhány reprezentációs kocsi (például az, amelyen az uralkodó holttestét vitték végig a városon, hogy végül örök nyugalomra helyezzék a kapucinusok templomában) és a hozzájuk való ruhák bemutatásával. Az andreasgassei Hofmobiliendepot Hétköznapok és ünnepek címmel nyitott kiállítást, melyben (értelemszerűen) nagy teret szentel a Sissyvel kötött házasságnak és (többek között) a Votivkirche építési körülményeinek. (A templomot, mint köztudott, a Libényi nevű magyar szabólegény tőrdöfését szerencsésen túlélő császár hálából emeltette, a kiállításon a templom tervei éppúgy helyet kaptak, mint Libényi halálos ítélete.) De külön színt jelent a császár lovas szobrára kiírt pályázat, melyet a szecessziós Bécs leghíresebb építésze nyert el, ám a szobor, az ismert történelmi események szomorú következményeként, sosem készült el. S külön látogatható a niederweideni kastély kiállítása is, ahol a császárt mint nagy vadászt mutatják be.

Vadászati teljesítménye tényleg figyelemre méltó, ám mint uralkodó nem alkotott jelentőset. Főbb csatáit elvesztette, a birodalma, melyet egy szörnyű háborúba taszított, szétesett a kezei között, társadalmi reformjai csak kullogtak a kihívások mögött. Szerény képességű hivatalnok volt, aki nem tudott felnőni a történelem kínálta feladatokhoz. Neve mégis összeforrott egy korszakkal, melyet sokan gazdasági és művészeti aranykornak látnak. (S mely után kétségkívül sokkal rosszabb idők jöttek.) Alakja mára legendásodott, a régi szép idők szimbóluma lett.

Erre példa ez a szeretetteljes emlékezéshullám is.

Nádas Sándor