Jobb helyzetet örököl az ellenzék, mint mondja
Az első három hónap adatai szerint több szempontból is a vártnál jobban teljesít a magyar gazdaság és a költségvetés. Ennek nyomán az elemzők nagy része már erre az évre is kismértékű, az eurózóna átlagához közelítő GDP növekedést vár. Nagy kérdés persze, mit fog tenni az év második felében az új kormány.
A választási harc részeként éles vita folyik az ország kilátásairól, arról, milyen gazdasági helyzetet örököl az új kormány. A hatalomra pályázó ellenzék saját jól felfogott érdekében arra törekszik, hogy minél sötétebb képet fessen és összeomlást vizionáljon, mert ezzel két legyet üt egy csapásra: egyrészt így minden eredményt a saját nemzetmentő tevékenységének tulajdoníthat majd, másrészt pedig magyarázni tudja, miért nem váltja be az elmúlt hónapokban tett ígéreteit. A szavazatmaximálási célt elérték azzal, hogy a lakosság szinte minden rétegének azt sugallták, ha ők jönnek, kolbászból lesz a kerítés, és mindenkinek adnak majd, elvenni pedig senkitől sem fognak, kivéve persze az országot tönkretevőket. Hogy mindezt miként akarják megvalósítani, milyen konkrét intézkedéseket terveznek, taktikusan homályban hagyták.
Azt természetesen pontosan tudják, hogy az a sok jó, amit ígértek, teljesíthetetlen, egyszerűen nincs meg hozzá a fedezet és belátható időn belül nem is lesz. Ilyenkor a jól bevált módszer az elődökre való mutogatás, ők rontottak el mindent, katasztrofális helyzetben lévő gazdaságot hagytak maguk után, miattuk nem tudjuk megtenni, amit akarunk. A Fidesz minden megnyilatkozása ezt sulykolja, a gazdasági szakértőik ijesztő jóslataitól kezdve az úgynevezett tényfeltáró bizottságig, amelynek úgymond az a célja, hogy feltárja a gazdaság valós helyzetét.
Hogy a tényfeltárók pontosan mit vizsgálnak, rejtély, de ha valóban a tényeket keresik, mindenek előtt figyeljék a különböző gazdasági mutatók alakulását és azok hátterét elemezzék. A jelek szerint éppen ez az, amit a legkevésbé akarnak, mert az így kialakuló kép korántsem azt sugallja, amit ők szeretnének. Az idei év alakulásáról eddig nyilvánosságra került adatok ugyanis összességükben azt jelzik, hogy a magyar gazdaság is megkezdte a kilábalást a recesszióból. Igazi fellendülésről még nem beszélhetünk, de a nemzetközi környezet alakulásának és a Bajnai-kormány válságkezelő intézkedéseinek köszönhetően a mutatók többsége jobban alakult a vártnál.
Az egyik legjelentősebb fejlemény, hogy az ipari termelés a tavalyi mélyrepülés után immár trendszerűen, gyorsulva növekszik. Januárban három és fél, februárban viszont már nyolc és fél százalékkal haladta meg az előző évi, igaz nagyon alacsony bázist, azaz immár harmadik hónapja emelkedik. Ez szakértők szerint azt jelenti, hogy a tempó folytatódása mellett éves szinten a termelés5-7 százalékkal nőhet, ami magasabb a korábban becsültnél. A húzóerő ezúttal is a kivitel, amit a külkereskedelmi forgalom is mutat: az export az év első két hónapjában a tavalyihoz képest 18 százalékkal emelkedett, s mivel az import ennél kisebb mértékben bővült, a mérleg rekordszintű, 570 millió eurós többletet mutatott /a tavalyi többlet kevesebb mint százmilliós volt/. Ez a folyó fizetési mérlegre is jótékony hatással van és minimalizálja a külső finanszírozási igényt.
A választási kampányban ellenzéki vezetők szájából többször elhangzott, hogy a jelenlegi kormány üres államkasszát hagy hátra és a költségvetés már május végéig eléri az egész évre tervezett hiányt. Az állítás első fele szót sem érdemel, mert a valamit is hozzáértők jól tudják, hogy a kassza egy adott pillanatban persze lehet üres, de egész évre előre kiüríteni nem lehet, mivel a büdzsének folyamatosan vannak bevételei és kiadásai, mint minden háztartásnak. Ráadásul ezek struktúrája és időbeni megoszlása miatt a kiadások nagyobb része az év első részében, a bevételeké viszont az év vége felé jelentkezik /gondoljunk például a decemberi adófeltöltésre/. Ennek megfelelően az idei költségvetés is azzal számolt, hogy március végére elérjük a tervezett hiány háromnegyedét.
Ezzel szemben kellemes meglepetést okozott, hogy az első negyedéves deficit a most közzétett adatok szerint ennél alacsonyabb, az éves terv kevesebb mint 70 százaléka lett - ami jó messze van a Fidesz által hangoztatott száz százaléktól -, köszönhetően a magasabb ÁFA-bevételeknek és az alacsonyabb társadalombiztosítási kiadásoknak. A pénzügyminiszter szerint ennek alapján a hiány május végéig, tehát az új kormány várható megalakulásáig a tervezett mintegy 80 százalékára nőhet, ami normálisnak tekinthető, 2002-ben a Fidesz-kormány is ugyanilyen arányt hagyott utódjára.
A PM szerint a jelenlegi szigorú fiskális politika folytatásával tartható az éves 3,8 százalékos hiány, de hogy így van-e, sose fogjuk megtudni. A Fidesz vezetői kijelentették ugyanis, hogy a gazdaságban "homlokegyenest az ellenkezőjét" fogják csinálni, mint a jelenlegi kormány. Ez persze teljes képtelenség, amellett, hogy változatlanul titokban tartják, hogy mit is jelent. Az mindenesetre a minisztériumi felállásról kiszivárgott információk szerint biztosnak látszik, hogy rendkívül centralizált gazdasági irányítást terveznek, ahol a döntések egy szűk körben születnek. Ez önmagában még jó is lehet abban az esetben, ha ezt a költségvetési szigorra és a halaszthatatlan reformok előkészítésére használják fel, nem pedig szűkebb érdekek érvényesítésére.
A gondok sokaságával együtt az idei év eddigi adatai azt mutatják, hogy az új kormány a vártnál valamivel jobb gazdasági környezetet örököl. Ezt jelzi egyebek mellett az is, hogy az elemzők nagy része már az idei évre is 0,2-0,5 százalékos magyar GDP növekedést vár, ami alig marad el az eurózónának jósolt 0,8 százaléktól. /Csak emlékeztetőül: a Fidesz 2-4 százalékos hanyatlást jósol./ Nagy kérdés persze, milyen lépéseket tesz majd az új kormány: a törékeny stabilitást csak nagy áldozatokkal, nehezen lehetett megteremteni, lerombolni viszont annál könnyebb. Bízzunk benne, hogy a választási demagógia helyett a realitások határozzák majd meg az új kurzust.
