Gyengül a frank, de újabb pánik jöhet
A frankadósok számára jó hír, hogy a svájci valuta a pánikszerű erősödés után jelentősen gyengült, a megkönnyebbülésre azonban nincs ok: az árfolyam-szabályozásról a napokban születendő megállapodás várhatóan kizárja ugyan az euróval szembeni paritás elérését, a frank kurzusa a forinttal szemben viszont így is magas szinten fog maradni. Az igazi megnyugvást az eurozóna stabilizálódása jelenthetné.
A pénzpiaci hisztéria egyelőre csillapodni látszik, úgy tűnik, a brókereknek is elegük van az elképesztő kapkodásból és a kiszámíthatatlan kilengésekből. Ezekre spekulálva persze jól lehet keresni, de a kockázat is óriási, főleg akkor, amikor már a folyamatok teljesen ellenőrízhetetlenné és logikátlanná válnak. Arról szó sincs, hogy a piacok megnyugodtak volna, inkább átmeneti kivárás látszik, amiben benne van egy újabb pánikroham veszélye csakúgy, mint a fokozatos stabilizálódás lehetősége. Az bizonyos, hogy nagyon régen volt példa arra, ami az elmúlt néhány hétben történt: nem csupán az volt kirívó, hogy a tőzsdei árfolyamok rövid idő alatt 20-25 százalékkal estek, hanem az a volatilitás is, amely még a biztosabbnak tartott piacokat is jellemezte. Az sem mindennapos, hogy például az OTP részvények ára egy napon belül 20 százalék feletti kilengést mutasson, de az már tényleg megdöbbentő, hogy sziklaszilárdnak tartott német cégek papírjai is 10-15 százalékos árfolyamugrásokat szenvedjenek el néhány óra alatt.
Az amerikai deficittel és az eurozóna válságával kapcsolatos borúlátás nem alaptalan, a világgazdaság lassulása is kész tényként kezelhető, de ezek együtt sem indokolnak olyan pánikot, mint aminek szenvedő alanyai voltunk. A gond inkább az, hogy az eddigi válságkezelés nem tűnik túl hatékonynak és az újabb, más jellegű intézkedések késésben vannak. A tengerentúlon a politikai csatározások gátolják a szükséges mértékű deficitcsökkentő döntéseket, az EU-ban pedig a tagállamok közötti jelentős különbségek és az ebből fakadó érdekellentétek lassítják a közös, jó irányú fellépést. Miközben a mediterrán térségben újabb és újabb problémák mutatkoznak, a német-francia párosra túl nagy teher hárul, és kérdés, meddig bírják azt. A francia GDP stagnálása éppen emiatt keltett pánikot, mivel a befektetők attól félnek, nem tudják majd finanszírozni az euró megmentését célzó további terveket.
Ellentétben a Fidesszel: szolidaritási adók
A hisztéria átmeneti lecsengéséhez hozzájárult, hogy voltak azért nyugtató hírek is. Az olasz parlament például a júliustól életbe lépett 80 milliárd eurós megtakarító csomag után újabb, 45 milliárdos megszorításról döntött, amelyet két év alatt akarnak végrehajtani. Ez pontról pontra követi az Európai Központi Bank elvárásait, ennek fejében viszont az EKB vásárolni kezdte az olasz állampapírokat, enyhítve ezzel Róma pénzügyi gondjain. Az azzúriknak nem lesz sok örömük a csomagokban: csökkennek az egészségügyi és oktatási kiadások, átalakul a nyugdíjrendszer, nő a korhatár, lefaragják a központi és önkormányzati intézmények büdzséjét, emelik a pénzpiaci jövedelmek adóját, sőt szolidaritási, 5-10 százalékos különadót vezetnek be a magasabb jövedelműeknél. Úgy látszik, ez arrafelé másképp működik, mint nálunk: a Fidesz-kormány itt pont a gazdagok adóját csökkenti.
A pánikot enyhítették a svájci frank árfolyamának rögzítéséről kiszivárgott információk is. Ezek szerint az euró 1,1-1,15-ös frankszintjénél maximálnák a kurzust, ezzel elejét vennék a svájci gazdaság egészét veszélyeztető mértékű erősödésnek. Ez a magyarok számára azt jelentené, hogy mondjuk 270 forintos eurónál a frank legfeljebb 243 forinton lehetne, ami a három évvel ezelőtti 150-160-hoz képest ugyan másfélszeres érték, viszont nem nő tovább a csillagos égig. Feltéve persze, hogy a forint nem gyengül az euróhoz képest, amire sajnos van esély, ha a nemzetközi kockázatok tovább nőnek és a magyar makromutatók sem a legjobban alakulnak. A frankárfolyam ugyanis nem ok, hanem okozat, elszabadulását mesterséges beavatkozással fékezni lehet ugyan, de az nem oldja meg az erősödését kiváltó alapvető problémákat, a világgazdaság jövőjével kapcsolatos kételyeket.
A pánik visszajöhet
Ha újabb rossz hírek jönnek, a hangulat ismét romlani fog és az általános pánik bármikor megismétlődhet. Mint arról már sokszor írtunk, ennek hatásai minket másoknál jobban érintenek, a befektetők számára ugyanis bizonytalan piac vagyunk. Ezt egyelőre nem a pénzügyi mutatóink indokolják, mert azok nem rosszabbak az uniós átlagnál, sokkal inkább a jövőbeni bizonytalanságok: mára nyilvánvalóvá vált, hogy a Fidesz-kormány középtávú gazdasági elképzelései tarthatatlanok. Az ipari termelés dinamikus növekedése a nyárra leállt, az export gyors bővülése is, ez előre vetíti, hogy a GDP emelkedése jóval kisebb lesz a tervezettnél. A költségvetés a különadók és a nyugdíjpénzek nélkül katasztrofális hiányt mutatna, és az utóbbiak elfogynak, így jövőre már nem marad miből befoltozni a lyukakat. A Matolcsy-féle minisztérium Brüsszelbe most elküldött jelentése egyértelműen azt mutatja, hogy a 2012-re ígért hiánycél csak a már bejelentettnél drasztikusabb megszorításokkal tartható.
Ha már az adataink is romlani kezdenek, nagy az esély arra, hogy a befektetők negatív célpontjává váljunk, ahogy az például 2008 őszén és 2009 tavaszán történt. Kész csoda, hogy a mostani pánikban eddig nem próbáltak ellenünk spekulálni, mert kicsi és gyenge pénzpiacunk miatt rendkívül sérülékenyek vagyunk. Két és fél éve az IMF mentett meg minket a további spekulációs támadásoktól és az összeomlástól, de őket a kormánynak sikerült "kipaterolnia" az országból, az akkor szintén minket támogató EU diktátumaiból sem kérünk ma már. Nagy nemzetvédő fellángolásunknak és pénzügyi függetlenségi harcunknak hála egy újabb hasonló válság esetén egyedül maradhatunk, és a nemzetközi pénzvilág némi kárörömmel nézheti majd, mire képes a magyar virtus. Hacsak a kormány nem forgat még egyet a köpönyegén és nem kuncsorog vissza segítségért a korábban megbélyegzett szervezetekhez, idehaza azt sulykolva persze, hogy valójában soha nem küldte őket a fenébe.
