Gengszterintézmények

Az offshore-világ elemzése a szakterülete Gabriel Zucman közgazdásznak, a kaliforniai Berkeley Egyetem adjunktusának. Ő mondta a 168 Órának: a világ vagyonának mintegy nyolc százalékát, nagyjából 7,6 trillió (!) dollárt, adóparadicsomokban helyezték el. Ennek a gigantikus összegnek a nyolcvan százaléka adócsalás, húsz százalékát viszont szabályosan jelentették az adóhatóságoknak.

A 168 Óra által megkérdezett nemzetközi szakértők szerint az offshore súlyos, csak nehezen visszafordítható károkat okoz a világgazdaságban. A vagyonos politikai és gazdasági elit

offshore-ozása miatt drasztikusan nőnek a társadalmi egyenlőtlenségek. A gazdagok „elrejtik” a pénzüket adóparadicsomokban, így biztosan kevesebbet adóznak. Ezért egyes országokban jelentősen csökkennek az adóbevételek, kevesebb jut a szegénység enyhítését segítő alrendszerek, az oktatás és az egészségügy fejlesztésére. De a tisztességesen adózó vagyonosok érdekei is sérülnek, hiszen míg ők bevételük egy részét befizetik az államnak, az adóelkerülők vagyona „zavartalanul” hízik.

Legtöbben épp a világ szegényebb részeiről offshore-oznak. Latin-Amerikából a magánvagyonok húsz, Afrikából harminc százalékát tüntetik el adóparadicsomokban. Az oroszországi cégek esetében ez az arány ötven százalék.

Gabriel Zucman szerint a panamai iratok kiszivárogtatásának számos tanulsága van.

– Az egyik legfontosabb: az offshore világában szinte kódolt a bűnözés lehetősége. Tudható az is: a

Mossack Fonsecaés a hasonló szolgáltatásokat nyújtó ügyvédi irodák akár jól ismert, körözés alatt álló bűnözőknek is dolgozhatnak. Mossack Fonsecát felkeresték latin-amerikai drogbárók, sőt terrorszervezetek is, egyik céges ügyfelük pedig szíriai bombázó repülőgépeknek biztosította az üzemanyagot – említette Zucman.
Egyébként – mondják a szakértők – önmagában nem törvénytelen az offshore-cégek eladása.

– Ha az ezzel foglalkozó irodák minden egyes ügyét külön-külön alaposan kivizsgálnák, minden bizonnyal sok szabálytalanságot vagy akár bűncselekményt is feltárhatnának – magyarázza Leonard Seabrooke, a Koppenhágai Üzleti Iskola nemzetközi politikai gazdaságtan tanszékének professzora.
Seabrooke úgy véli: most, hogy a Panama-papírok kapcsán az offshore-témára nemzetközi médiafigyelem irányul, az ügyvédi irodáknak világszerte fel kell készülniük arra, hogy a politikai döntéshozók is jobban nyomon követik a tevékenységüket. Ez azt jelenti: a jövőben nem csupán jogi, de etikai szempontból is szigorúbb normáknak kell megfelelniük.

– A

Panama-botrányazt is jelzi: hiába a nemzetközi szabályozás és a pénzmosásellenes törvények, a legtöbb offshore-intézmény egyszerűen megkerüli azokat. Ezért új hozzáállás szükséges a törvényalkotásban. Automatikusan szankcionálni kellene a cégeket a „klasszikus” offshore-országokban, ahol szabad utat adnak a „pénzügyi gengszterintézményeknek”. A szankciókat csak akkor kellene megszüntetni, miután ezek a cégek bizonyították: átláthatóan és törvényesen működnek. A szankciók automatikus kivetése túlzásnak hangozhat, pedig egyáltalán nem az – állítja Zucman.

De miért engedik egyáltalán ezeknek a távol-keleti szigeteknek vagy Panamának, hogy olyan pénzügyi ipar működhessen náluk, amely eleve megkönnyíti a bűnözést?

– Történelmi okokból alakult így – felelte a 168 Óra kérdésére Duncan Wigan közgazdász, politológus, a Koppenhágai Üzleti Iskola adjunktusa. – A háború utáni időszakban a korábbi nagyhatalmak ezzel segítették volt gyarmataik visszaintegrálódását a világgazdaságba. Akkoriban ez versenyképes stratégiának tűnt: e területeken a szabályozás alacsonyabb adózást vagy teljes körű titoktartást tett lehetővé, s ezzel nagyban segítették a külföldi óriáscégek odatelepülését. Mivel az érintett országok ekkorra már elnyerték önállóságukat, saját hatáskörben legálissá minősítették az ilyen típusú cégalapítást.

A problémák a globalizációval kezdődtek: a szabad nemzetközi tőkeáramlással egyre nehezebbé vált a pénzügyi folyamatok ellenőrzése. Az offshore pénzügyi ipar állandóan változott, amivel a szabályozás nem tudott lépést tartani. Ráadásul az OECD-országok sokáig nem sorolták a prioritások közé az offshore elleni fellépést. Pusztán néhány látszatintézkedést hoztak. A 2008-as világgazdasági válság kitörése után végre ráeszméltek: kulcsfontosságú a tömeges adócsalások megállítása. Jelenleg is a hatékonyabb szabályozáson dolgoznak.

Gabriel Zucman azt mondja, a döntéshozók mindeddig csak a cégekre fókuszáltak, azokra az európai vagy amerikai vállalatokra, amelyek adóparadicsomokban számolják el a vagyonukat.

– Naivitás, hogy önmagában ez elég lehet. A vállalatok tényleges tulajdonosait is fel kell kutatni, anélkül nem megy – állítja Zucman. Arra is utal: a világ politikai és gazdasági vezetői azért is helyezik ki vagyonukat offshore-helyszínekre, mert így titokban maradhat, kik is tulajdonolják valójában a cégüket.

Duncan Wigan arról is beszélt a 168 Órának: az adóparadicsomokban könnyű a dolga annak, aki titokban akarja tartani a kilétét. Akár interneten is vásárolható offshore fiktív társaság. A nagyobb vagyonok tulajdonosai személyzetet – főleg ügyvédeket és adószakértőket – alkalmaznak a fiktív cégeikben. Az ő feladatuk biztosítani a feltételeket a tulajdonosok személyazonosságának titokban tartásához, illetve az adóoptimalizáláshoz. Különösen fontos a diszkréció, ha a pénz forrása nem tiszta.

Abban egyetért Wigan és Seabrooke is, hogy a panamai iratok nyilvánosságra kerülése történelmi jelentőségű. Először kaphatunk betekintést, milyen méreteket ölt világszinten az offshore és mennyire érintett mindebben a világ vezető elitje.