Emlékhelyek

Teleki Emma élt a házban, amelyen a Párizsi Magyar Intézet emléktáblát helyezett el, vagyis a Rue Vaugirard 37. alatt, s hozzá költözött börtönből való szabadulása után a nővére, Blanka grófnő. „Ha valaki arra járna, nézze meg márvány emléktábláját” – írta Láng Róbert a 168 Órában. A Magyarországon kiadott, akár idegen nyelvűből fordított, akár a hazai szerző műveként megjelentetett útikönyvekből hiányoznak az ilyen típusú információk. Pedig mennyire ésszerű lenne megadni annyi segítséget, hogy a honfitárs turisták megtalálhassák szerte a nagyvilágban a magyar vonatkozású szobrokat, emléktáblákat, hogy minél többen minél több helyütt úgy érezhessük, jelen voltunk, jelen vagyunk a világban.

Ebből aztán következik az is, hogy legyenek ilyen emlékhelyek, s azokat fenntartsa, karbantartsa a magyar külképviselet vagy a külhoni helyszínen esetleg működő magyar társaság, intézet. Vajon kell-e a magyaroknak gondozniuk – például – Teleki Emma férje, a szabadságharc alatt a francia–magyar kapcsolatok jobbításáért dolgozó, Párizs és Budapest közt utazgató, de aztán 1849-ben 30 éves korában ifjan elhunyt De Gerando Auguste sírját Drezdában?

Manapság már egy okkal kevesebb a walesi határvidéken való bolyongásra azután, hogy a szabadságharc honvédelmi miniszterének, az 1858-ban Eywoodban elhunyt s ott eltemetett Mészáros Lázárnak a csontjai néhány éve „visszakerültek” Bajára. Párizsban nem Batthyány Kázmérnak, az egykori külügyminiszternek a sírja volt a magyarok fő zarándokhelye a Montparnasse-on – de amióta exhumálták és a siklósi várkápolnában pihen, egy szállal vékonyabb kötél kapcsolja a magyarokat „a fény városához”.

Teleki Blanka szintén Párizsban, a Montparnasse temetőben nyugvó maradványaival is néhányan ugyanezt tervezték (tervezik?) –, ahelyett hogy egyszerű sírlapja kövére szobrot állítanának végre, külképviseletünk és a párizsi magyarság gondozná és koszorúzná, és természetesen bekerülne az útikönyvekbe is, hogy aki magyar arra jár, felkereshesse és letehessen rá egy szál virágot. Például március 15-én.

Ráday Mihály, e-mail