Egy kulcs, sok vesztes – Kinek jó a magyar adórendszer?

Jellemzően az utolsó napokra hagyják a magyarok a személyijövedelemadó-bevallások kitöltését, s nem volt ez másképp idén sem. Több mint 4,5 millió bevallást vár a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV). Ebből kevesebb mint 400 ezren kérték, hogy az adóhatóság állapítsa meg a 2015. évre vonatkozó adóterhüket. Az adózók több mint kétharmada jellemzően maga tölti ki a rubrikákat. Az első hónapokban beérkezett pár százezer adóbevallás alapján úgy tűnik, a hibák az idén is ugyanazok: sokan még mindig elfelejtik aláírni a papíron benyújtott bevallás főlapját, nem jelzik, hogy milyen számlaszámra vagy címre kérik a visszaigényelt pénzt, de megesik az is, hogy hiányzik az adószám, vagy nincsenek jól kitöltve a különböző kedvezmények igénybe vételére vonatkozó sorok.

Bár a hibák, úgy tűnik, állandóak, változás van bőséggel. A legfontosabb, hogy bár a mostani adóbevallásban még 16 százalékos a teher, 2016-ban azonban már 15 százalékos kulccsal kell számolni. A mérték tehát egyaránt vonatkozik a minimálbéresekre és a kimagaslóan sokat keresőkre. A tavalyi adóévben a legnagyobb hazai adózó munkaviszonyból származó összevont jövedelme 1,12 milliárd forint volt, a legnagyobb forrásadós jövedelem pedig 4,34 milliárd forintot tett ki, s főleg osztalékból származott. Egy kétgyerekes, minimálbért kereső alkalmazott viszont egész évben alig több mint egymillió forintot vitt haza.

– A 2010 óta élő egykulcsos szja-rendszer csak lineárisan igazságos – mondja lapunknak Vámosi-Nagy Szabolcs adószakértő, a Vámosi-Nagy Ernst & Young Ügyvédi Iroda partnere. Szerinte méltányosabb lenne egy jól átgondolt progresszív adórendszer, amelyben a különböző jövedelmek más és más adókulccsal adóznának. Tőlünk keletre hasonlóképpen az egykulcsos szja a jellemző, nyugatra azonban progresszív adórendszerek vannak.

Azt, hogy szociálisan valóban nem igazságos ez a rendszer, többen is jelezték az elmúlt években – de mindhiába: a kormány kitart az egy kulcs mellett. A témában az egyik legátfogóbb elemzés a Pénzügyi Szemlében jelent meg Virovácz Péter és Tóth G. Csaba tollából. A Nyertesek és vesztesek című tanulmány szerint a 2010 és 2013 között végrehajtott adóreform, amely a többi között az adójóváírás eltörlését is tartalmazta, összességében 444 milliárd forinttal csökkentette a központi költségvetés bevételeit, miközben e pénz 74 százaléka a két legmagasabb jövedelmi tizedhez tartozó gyermektelen polgárok nettó jövedelmét növelte. (Ezekben a kategóriákban évente legalább 2,6 millió forintot kerestek a munkavállalók.) A kilencedik tizedben 92 százalék, míg a legmagasabb jövedelemmel rendelkezők körében 99 százalék volt a nyertesek aránya, miközben az alsó hét jövedelmi tized adóterhelése összesen 134 milliárd forinttal emelkedett.

Másképp fogalmazva: a minimálbér környékén kereső magánszemélyek adója éves szinten átlagosan 58 ezer forintról 126 ezer forintra emelkedett, míg az átlagbér környékén keresők adókötelezettsége 312 ezer forintról 299 ezerre mérséklődött.

A kormányzat hosszú távú terveiben szerepel az szja kulcsának 9 százalékra csökkentése. Virovácz Péter és Tóth G. Csaba szerint ez további 44 százalékkal vágná vissza a költségvetés adóbevételeit, azaz ennyivel több pénz maradna a lakosságnál. Karsai Gábor, a GKI Gazdaságkutató vezérigazgató-helyettese szerint ha a kormány tényleg tovább akarná csökkenteni az szja-kulcsot, akkor az abból származó költségvetési bevételkiesést más adók emelésével tudná ellensúlyozni. Erre pedig nem lát reális esélyt.

Vámosi-Nagy Szabolcs szerint hiába csökken az szja kulcsa, ha közben a járulékok nem változnak. Merthogy jelenleg az Európai Unió országaiban csak Belgiumban magasabbak az élőmunka közterhei a magyarnál. Amellett, hogy levonnak összesen 18,5 százaléknyi járulékot a munkavállalótól, a munkaadó is fizet további 28,5 százalékot. Az, hogy valaki 100 forintot haza tudjon vinni, 198 forintba kerül.

A túlzottan magas adóékre (ez a munkáltató és a munkavállaló által fizetett, a kapott támogatások összegével csökkentett adóteher és a munkáltatói munkaköltség hányadosa) az OECD és az Európai Bizottság jelentései is rendre felhívják a kormány figyelmét. Az OECD legfrissebb országjelentése arra is rámutat, hogy az alacsony jövedelműeknél, valamint az átlagos jövedelmű gyerektelen párok vagy egyedülállók esetében a magyar adóék a legmagasabb az unióban. Bár a családi adókedvezmény csökkenti a gyermekes keresők esetében az éket, a hatás csak a legalább háromgyermekeseknél jelentős.

Az OECD úgy látja: csak korlátozott eredményeket ért el a magyar kormány az elmúlt években az alacsony jövedelmű munkavállalókat terhelő adóék csökkentésében. A meghozott lépések – mint például az egykulcsos szja mértékének egyszázalékos csökkentése és a kétgyermekesek családi adókedvezményének emelése – nem eléggé célzottak ahhoz, hogy jelentősen javítsák az alacsony keresetű munkavállalók helyzetét.

Karsai Gábor szerint az alacsony jövedelműek helyzetének javításához tehát mindenképp hozzá kellene nyúlni az adórendszerhez. Jelenleg Magyarországon kifejezetten drága képzetlen, alacsony munkabérű embert foglalkoztatni, így épp annak a társadalmi rétegnek rontja az adórendszer az elhelyezkedési esélyeit, amely eleve hátrányos helyzetből indul. Hozzáteszi: ahhoz, hogy többen akarjanak és tudjanak kilépni a közmunka rendszeréből, szintén az adórendszeren kell változtatni. Progresszív adókra lenne szükség. Karsai úgy látja, a Fidesz elkötelezett az egykulcsos rendszer mellett, ugyanis ezzel tudja megvenni szavazóbázisának lojalitását. Vámosi-Nagy Szabolcs pedig arra figyelmeztet, hogy az szja szempontjából nem érkezik érdemi nyomás az uniótól sem, hiszen a közös adópolitika csupán a vámok, az általános forgalmi adó, illetve a jövedéki adók esetében tartalmaz kötelezettségeket.