Dübörög a bankadó
Az Országgyűlés a hitelszerződésről folyó, ám kudarcba fulladt IMF- és EU-tárgyalások ellenére is minden bizonnyal megszavazza a közel kétszázmilliárdos bankadót. Ilyen mértékű elvonás egyes szakértők szerint makrogazdasági kockázatokkal jár, mások viszont úgy vélik, akár jótékony hatása is lehet. LAMPÉ ÁGNES írása.
– Orbán Viktor kijelentette, a kétszázmilliárd kőbe vésett szám, és ötlete vastapsot kapott a parlamentben. Hiába ülnek szakemberek a környékén, akik nyilván elmondták neki, ekkora bankadóhoz nem köthető sem észérv, sem gazdasági racionalitás. Persze a világon mindenhol népszerűek az ilyen populista intézkedések – mondja Várhegyi Éva, a Pénzügykutató Zrt. főmunkatársa.
Tartani, de milyen áron?
A szakember szerint igaz, hogy sok helyen próbálják kivetni ezt az adónemet, de Magyarországon a tervezettnél jóval alacsonyabb mérték lenne reális.
– Egyelőre csak Svédországban vezették be, ott az itteninek a tizenkettede. Ausztriában, Németországban és Nagy-Britanniában pedig nagyjából a hatoda-tizede lenne. Nyugaton a bankadó célja, hogy alapot hozzanak létre a jövőbeli válságok kezelésére. Itt viszont ilyesmiről szó sincs: a költségvetési lyukat akarják betömni vele. A bankok, hitelintézetek és takarékszövetkezetek 130, a biztosítók 36, a pénzügyi vállalkozások pedig úgy 10 milliárdot adóznának.
A The Economist kelet-közép-európai vezető elemzője egyetért Várhegyi Évával: a bankadó mértékét úgy kalkulálták ki, hogy az középtávon fedezze a költségvetési deficitet.
– A Fidesz júniusban megerősítette: mindenképp tartja a hiánycélt, amelyről még az előző kormány egyezett meg az IMF-fel és az EU-val – véli Leila Butt. – Az így kialakított deficitcéloktól történő legkisebb eltérés is a június elejihez hasonló, komoly piaci zavarokat okozhat. Akkor a Fidesz alelnöke, majd szóvivője azt állította, hogy a 2010-es hiány valószínűleg sokkal nagyobb lesz a tervezettnél, és Magyarország könnyen Görögország sorsára juthat.
– Svédországban örök időkre vezették be az adót, nálunk viszont úgy néz ki, két-három évről lesz csupán szó – kontráz Heim Péter, a Századvég Gazdaságkutató Zrt. igazgatótanácsának elnöke. – Ha ezt a kormány világossá teszi, elfogadható a mérték. A magyar bankrendszer globális összehasonlításban óriási haszonnal működik, mérlegeik szerint még tavaly is rekordprofitot produkáltak. Ha idén 187, jövőre 140, majd utána 80 milliárdot szednek be, azt a bankrendszer kibírja.
Heim mégis olyan módszert látna szívesen, ahol hosszú távra vetik ki a bankadót. A pénzzel néhány évig csökkenthető a költségvetési hiány, majd a milliárdok külön alapba kerülnek, ami bankmentő forrást teremt az állam számára a húszévente bekövetkező válságok esetére.
– Bankadóra igenis szükség van, azt sem politikailag, sem közgazdaságilag nem lehet megkerülni. Legfeljebb a mértékén lehet vitatkozni. Mérlegfőösszegre vetítve 14 bázispont lenne célravezető. Úgy számolunk, hosszú távon hatvanmilliárdos éves adó az ideális, ami 42 bankra és 18 egyéb pénzügyi szereplőre vonatkozna.
Várhegyi vitatja a bankadó mellett felhozott érveket. – Arra hivatkoznak, hogy a válság idején a bankszektornak hatalmas segítséget nyújtott az állam, holott a pénzintézetek zöme semmilyen támogatást sem kapott.
Ezzel Petschnig Mária Zita közgazdász is egyetért. – A bankok közül csak az FHB és az OTP kapott állami kölcsönt, amit vissza is fizettek. A többi pénzintézetet a külföldi anyabankja húzta ki a csávából, és nem a magyar kormány.
Heim azonban úgy látja: a bankrendszer, ha nem is közvetlenül, de kamattámogatás, jelzáloghitelek vagy a jegybanknak szóló olcsó források formájában jelentős támogatáshoz jutott az államtól. - Ezek hatalmas összegek. Az adó bevezetésével kerülhet paritásba a bankrendszer és az állam.
Petschnig Mária Zita szerint nem paritásba, hanem kockázatos helyzetbe juthat a gazdaság. – A Monetáris Tanács úgy látja, a bankadó mértéke makrogazdasági kockázatot jelenthet. A mérlegfőösszegre vetített 0,45 százalék nagyon magas. A költségvetésből nagyjából ez a 200 milliárd hiányzik, hogy a 3,8 százalékos hiánycélt teljesíteni lehessen. Nem az a kérdés, hogy ezt tartani kell-e, inkább az: milyen áron.
Márpedig Petschnig szerint a kormány 29 pontos akciócsomagja nem szolgálja az egyensúlyt, és nem ösztönzi egyidejűleg a gazdasági növekedést. És – bár nem szólnak róla – más komoly megszorításokkal is számolni kell.
– A minisztériumoktól és más hatóságoktól 88 milliárdot, az állami többségi tulajdonú vállalatoktól 15 százalékos bértömegcsökkentéssel 48 milliárdot szednek be. Így 120-130 milliárd jön össze. A bankadó a többi megszorítással együtt éppenséggel gátolni fogja a növekedést.
Negatív hatások
A közgazdász összehasonlításként említi: a Gyurcsány–Bajnai-kormány 400 milliárd forintos megszorító csomagot érvényesített. Most csak a bankadó 200 milliárd. Ráadásul fél év alatt. A 323 milliárdos megszorításból 187 terheli a bankokat.
– Ezt nem megszorításnak nevezni – a társadalom megvezetése és lebecsülése. A bankok a pluszterheket úgyis kénytelenek lesznek a lakosságra hárítani – magyarázza Petschnig.
Ezt Várhegyi Éva is így látja. Szerinte a bankok egyúttal csökkenteni fogják magyarországi aktivitásukat. – Eladják az állampapírokat, ami megjelenik a kamatokban és az árfolyamgyengülésben. Eközben kevesebb hitelt nyújtanak, ami főleg a lakosságot, a kis- és középvállalatokat érinti majd.
Heim szerint viszont a felügyelet fel tud lépni ilyen esetekben. – Ha a PSZÁF keményen ellenőrzi a bankokat, ennek a teheráthárításnak jóval kisebb lesz a valószínűsége.
Arra viszont van esély, hogy a kétszázmilliárdos bankadó közel fél százalékkal visszaveti majd a gazdasági növekedést. Legalábbis a Költségvetési Tanács elemzése szerint.
– Ez rövid távú szemlélet – véli Heim. – Agresszív hitelgarancia-programmal, a hazai megtakarítások és a vagyonkezelésben lévő pénzeknek a gazdaságba történő mobilizálásával semlegesíthetők a negatív hatások. Arra van a kormány, hogy ezeket a lépéseket megtegye. A bankadó ugyan visszavetheti a hitelezést, de amúgy sem egészséges, hogy hitelből építjük a gazdaságot. Az adót komplexitásában kell kezelni. Más intézkedések nélkül visszafoghatja a növekedést, és nőhet a költségvetési hiány, de azokkal együtt csökkenhet.
Leila Butt szerint a jelen feltételek mellett a bankok megfontolják, hogy kivonuljanak-e az országból. Hiszen a javasolt bankadó visszavetheti a hitelezést, pláne hogy annak feltételei amúgy is rendkívül feszesek.
– Az is elképzelhető, hogy a magyarországi bankok külföldi anyabankjai úgy döntenek: profitjukat külföldre viszik, hogy elkerüljék az adófizetést.
Heim szerint egy-két bank ugyan átteheti a székhelyét, de talán lesz helyettük másik kettő, amelyik viszont bejön Magyarországra. – Egy magára valamit is adó nagy intézmény nem lép ilyet. Főleg, ha három évre vetik ki az adót. Mire minden adminisztrációt elintéz, a bankadó szinte meg is szűnik. Ezért felesleges lenne mozgolódnia.
Kivételek, felmentettek
Pedig adószakértők szerint jelentős mozgolódás várható. Méghozzá Brüsszelből. A parlament ugyanis megszavazta a „lex Járaiként” elhíresült, néhány, a Fideszhez közel álló személy nevével fémjelzett biztosítót a bankadó alól mentesítő törvényt, s ez tiltott állami támogatásnak minősülhet. A Ház áldását adta arra is, hogy Magyar Posta is mentesüljön az adófizetés alól. Könnyítettek a takarékszövetkezetek helyzetén is: adóalapjukat annak arányában csökkenthetik, hogy fiókjaiknak milyen hányada található négyezer főnél kisebb településen.
– Nem tudni, miért nem vonatkozik a bankadó a takarékszövetkezetekre – mondja Petschnig. – Talán azért, mert Demján Sándor a Takarékszövetkezeti Szövetség elnöke, akinek Orbán megígérte, erős magyar rendszert alakít ki a gaz multikkal szemben.
Ami tény: a hiánycél „kiigazító lépései”, így többek között a bankadó mértéke miatt az IMF és az EU küldöttsége megszakította a kormánnyal folyó tárgyalásait. A CIB Bank pedig jó pár díjtételét emelte. Bár állítják, lépésüknek nincs köze a bankadóhoz, a költségvetési tanács számításai szerint a pénzintézetek 130 milliárdos adójából úgy nyolcvanat az ügyfelek állnak majd.