Csúszik és tovább drágulhat a paksi bővítés

Már aligha lepődik meg bárki azon, hogy a Paksi Atomerőmű bővítéséről

mást mond a magyar kormány, mint Brüsszel. Hogy melyik fél állításainak van több hitele, könnyű eldönteni, elég, ha végignézzük a tényeket. Amikor először vetődött fel konkrétan az új blokkok telepítésének terve 2013-ban, az Orbán-kormány képviselői többször is kijelentették, hogy döntést csak alapos előkészítés és szakmai egyeztetések után, nyílt nemzetközi tender alapján hoznak.

Néhány hónappal később villámcsapásként jött a hír, hogy minden versenyeztetés nélkül Orbán Moszkvában szerződést kötött a Roszatommal a blokkok szállítására, amelyhez ráadásul az oroszok adnak hitelt. Kiderült, hogy a tárgyalások a legnagyobb titokban már akkor is folytak, amikor a tendereztetést ígérték. A titkolódzás később is folyt magyar részről, és nonszensz módon a részletekről az orosz sajtóból értesülhettünk, a magyar fél nem kötötte az orrunkra a szerződés lényegi pontjait. Olyannyira nem, hogy a parlament fideszes többsége szinte minden, a projekttel kapcsolatos információt évtizedekre titkosított.

Hazugságnak bizonyult az is, amit

Orbánék állítottak, hogy Brüsszel előzetesen jóváhagyta az oroszokkal kötött szerződést. Az EU ezt azonnal cáfolta is, sőt vizsgálatok sorát indította az uniós szabályok vélelmezett megsértése miatt. A hasonló jelentőségű projekteket számos szempontból szigorúan ellenőrzik a közös érdekek védelmében. Az egyik szempont a versenysemlegesség és a korrekt üzlet érvényesítése, azaz a beruházót pályázat alapján kell kiválasztani, nem pedig titkos háttérmegállapodással. Szintén versenyjogi elvek alapján nem elfogadott az állami támogatás, kivéve néhány minősített esetet.

Biztonsági szempontok miatt minden atomerőművi projekthez hozzá kell járulnia az Euratom szakértői csapatának, hiszen az esetleges bajok az egész kontinenset érintik, lásd Csernobilt. Mindezek alapján nyilvánvaló volt tehát már az első pillanatban, hogy Brüsszel nem hagyhatta jóvá előzetesen az oroszokkal kötött szerződést, mert az egyrészt láthatóan ellentmondott versenyjogi előírásoknak, másrészt részletes vizsgálatok nélkül ezt nem is tehette meg.

A három említett vizsgálati téma mellé rövidesen egy újabb társult, amely az indokolatlan mértékű titkosítást vette górcső alá. Jellemző, hogy minderről brüsszeli hírek alapján értesülhetett a magyar közvélemény, Orbánék nem siették el a tájékoztatást, sőt folyamatosan félretájékoztattak. Az elmúlt két évben már többször hallhattuk a kormányzati propagandában, hogy az EU jóváhagyta a paksi bővítést, de mindig kiderült, hogy ez legfeljebb egy részelemre igaz. Így történt az Euratommal folytatott egyeztetések kapcsán is, ahol a magyar kormány kénytelen volt módosítani az orosz fűtőanyag szállításáról szóló szerződést, 20 évi maximális határidőhöz kötve azt.

A titkosítás ügyében is meghátrálni kényszerülnek Orbánék, a brüsszeli nyomás hatására rövidítik és némileg szűkítik azt, transzparenciáról azért még szó sincs. Marad viszont továbbra is a két legkeményebb téma, a tiltott állami támogatás és a versenyeztetés hiánya. Ez utóbbi nyilvánvaló, hiszen tényleg nem volt semmilyen tender, az az érv pedig nevetséges, hogy nemzetközi szerződés miatt maradt el a pályázat, hiszen a hivatkozott szerződés épp a beruházásra kötődött, nem pedig korábbi kötelezettségből eredt.

Az állami támogatás ügye bonyolultabb, mert a kérdés az, hogy piaci alapon megtérülhet-e a beruházás. Nos, Orbánékon és saját lobbicégükön kívül nincs szakértő, aki ezt lehetségesnek tartaná, sőt még a kormány által rendelt és titkosított, de azóta nyilvánosságra került háttértanulmányok is ugyanerre az eredményre jutottak. Az uniós vizsgálókhoz eddig 1000 /!/ szakvélemény érkezett, mert minden EU-s tagállamnak és szakértőnek joga van kifejteni álláspontját, az EB ezeket összegzi majd.

Az eddig kiszivárgott hírek szerint Orbánék szénája nem áll túl jól. Ez abból is látszik, hogy a jól bevált fideszes kommunikációs taktika a napokban beindította a félrevezetési kampányt. Lázár János a legújabb brüsszeli tárgyalásáról hazatérve felettébb optimista nyilatkozatot tett, és kijelentette: „ Brüsszel kész megállapodni megfelelő jogi és pénzügyi garanciák mellett”. Ez pozitív kimenetelt sugall, de vajon mit is jelent? Az EU-központ persze, hogy megállapodni akar az egyik tagállamával, a kérdés az, hogy miben? Jóval többet tudhattunk meg Lázár tárgyalópartnerétől, az illetékes bizottsági tagtól, aki szerint még nagyon sokáig eltart a vizsgálódás, sőt határidő sincs a lezárásához.

Ez, valamint a hasonló példák azt vetítik előre, hogy jelentősen elhúzódik az eljárás. Nemrég volt napirenden egy brit atomerőmű ügye, ahol szintén az állami támogatás volt az egyik téma, és másfél év után született döntés. Ilyen esetekben rengeteg részelemet néznek végig, nem csupán magát a beruházást, hanem a kapcsolódó költségeket is. Paksnál bőven van ilyen – egyelőre homályos – tényező. Hogy csak a legfontosabbakat említsük: az elhasznált fűtőanyag tárolása, a hűtés megoldása, a hazai áramhálózathoz való csatlakozás problémája, tartalék kapacitás kiépítése, a többletáram tárolásának kérdése, az adók pl. ÁFA belekalkulálása stb., ezekről – a kiadásokat akár duplájára is emelő – dolgokról egyelőre nagyon keveset tudunk.

Annyi viszont biztos, hogy az eredeti tervekhez képest máris tetemes késésben van a projekt, és ha a kormány valóban tartja magát ahhoz, hogy az EB döntéséig nem tesz lényegi lépést, a késés jócskán nőni fog. Ami komoly baj, mert a tapasztalatok szerint az egyik legnagyobb költségnövelő tényező minden esetben a csúszás, amely felborítja az eredeti kalkulációkat. Paksnál hab a tortán, hogy a 10 milliárd eurós orosz hitelt 2026-tól mindenképpen törleszteni kell, ha kész a két új blokk, ha nem.

Na és ott van a talán legfontosabb kockázati tényező: hogyan alakul át addigra az európai energiapiaci kereslet és kínálat? Egyre nagyobb a megújuló források aránya, de a jelek szerint a hagyományos hordozók kínálata is nőhet: már megérkezett az első amerikai cseppfolyósított földgázszállítmány, és az USA ugrásszerűen bővíteni akarja exportját. A tervek szerint 5 év múlva már 32 milliárd tonna gáz fog érkezni onnan, ami a jelenlegi orosz szállítás negyede. Alapvető stratégiai változások várhatók tehát az energetikában, amelyek még nyomósabbá teszik az alapkérdést: miért is kell nekünk így és már most elköteleznünk magunkat a paksi bővítés mellett?