Beismerő vallomást tett Lázár

Ismét őszinteségi rohama volt a kemény odamondásoktól korántsem ódzkodó Lázár Jánosnak. Ezúttal még a szokásosnál is messzebb ment, nem törődve a várható negatív következményekkel sem. Immár szokásos sajtótájékoztatóján, amelyen szemlátomást élvezi a szereplést és saját hangját, nem csupán kikelt az unió meglepően kemény lépésével szemben, de egyúttal beismerő vallomást is tett és rögtön visszaütött. Önleleplező fellépése mintegy a zanzája volt mindannak, ami a Fidesz ténykedésének a lényegét jelenti.

Az apropót az adta, hogy az EU két látványosan „unortodox” adózási döntésben vizsgálatot folytat ellenünk, és annak eredményéig felfüggesztette az érintett adók beszedését. Mindkét ügy jól ismert és kezdettől fogva vihart kavart: az egyik a nagykereskedelmi cégeket érintő élelmiszer-felügyeleti díj rendszerének sajátos átalakítása, a másik a dohánykereskedelemre kivetett különadó. Mindkettő ismérve az, hogy a forgalomtól függően progresszív kulcsokat tartalmaz, azaz a nagyokat sokkal jobban terheli, mint a kicsiket.

Ez elvileg még rendben van, ha a különbség nem lenne aránytalan és nyilvánvalóan diszkriminatív, ráadásul egyértelműen a külföldi tulajdonú cégek számára. Ugyanaz a helyzet, mint az EU által elmeszelt és emiatt időközben átírt reklámadóval: ott nyilvánvalóan az RTL Klub volt a kiszemelt célpont, ezért bár csupán a reklámbevétel hatoda ment hozzá, az adó háromnegyedét neki kellett fizetnie.

Az élelmiszer-felügyeleti díjnál szintén óriásiak a különbségek: a legnagyobb külföldi vállalatoknak egységnyi forgalomra jutóan több mint tízszeresét kell fizetniük, mint például a CBA-nak. Ugyancsak forgalomarányosan többszörös a külföldi dohánykereskedelmi cégek különadója, mint mondjuk a kormány szívéhez közelebb álló Continentálnak. Mindkét teher tehát ordítóan diszkriminatív, ahogy a reklámadó is az volt, és ezzel tételesen sértheti az uniós versenyjogi szabályokat.

Az érintettek nem is hagyták szó nélkül, a Spar és a Philipp Morris bejelentést tett Brüsszelben. Az előzetes vizsgálat a jelek szerint ezt megalapozottnak tartotta, ezért függesztették fel az adóbeszedést a végleges döntésig. Ez egyébként a szokásos eljárás, bár viszonylag ritkán jutnak el idáig, mert még az előkészítő szakaszban egyeztetnek az adott kormányokkal, amelyeknek módjukban áll bizonyítani igazukat vagy korrekciót végrehajtani. Jelen esetben egyik sem történt meg, így születhetett a kemény brüsszeli döntés.

Erre reagálva a kancellária-miniszter mondhatta volna, hogy nem ért egyet, az adók nem diszkriminatívak, és ezt bizonyítani fogják. Ehelyett azzal vádolta meg az uniót, hogy a multik érdekeit védi velünk szemben. Ezt megfejelte a demagógia csúcsával, azt állítva, hogy éppen a kieső 30-40 milliárdból akarnák felépíteni az új budapesti szuper kórházat. Kár, hogy nem kérdezett vissza senki: nem inkább a stadionépítésekre költött és szánt 200 milliárdból, vagy esetleg a gázbizniszbe érthetetlenül bevont MET-nek átcsúsztatott 100 milliárd haszonból, esetleg az MNB 250 milliárd forintos alapítványaiból és ingatlanvásárlásaiból? Arról nem is beszélve, hogy pont a dohány nagykereskedelem monopolizálásánál lazán lemondtak Orbánék 6 milliárd bevételről, hogy kedvencük kapja meg az üzletet...

S ez még mind semmi. Lázár annyira elragadtatta magát, hogy fenyegetett: mindegy, hogy dönt az EU, ők megbüntetik a feljelentőket és még nagyobb külön terheket vetnek ki rájuk! Ez sem volt elég, nyilvánvalóvá tette: a Fidesz célja a külföldi cégeket kikergetni az országból! Nyíltan beismerte tehát, hogy az adópolitika végső célja nem csupán a bevétel, hanem a piaci viszonyokba való durva beavatkozás, amellyel egyes hazai vállalkozásoknak akarnak kedvezni. Nem tagadta, sőt büszkén vállalta a diszkriminációt – az arrogancia ismét győzött a józanság felett.

Lázár így saját maga adott muníciót az elmarasztaló döntéshez. Sok esély ezek után aligha maradt a kormány igazának bizonyítására, és sajnos más ügyekben is hasonló a helyzet. Az unió a napokban felfüggesztette a magyar autópálya építések támogatását is, ami összességében 360 milliárd forintnyi projektet érint. Az ok ugyancsak a versenysemlegességi szabályok megsértése volt, mert a pályázati kiírások diszkriminatív kikötéseket tartalmaztak a mérnökválasztásnál és az aszfaltbeszerzésnél, láthatóan egyes magyar vállalkozásoknak kedvezve.

Az ügyben éppen Lázár tárgyalt egy évig Brüsszellel, és azzal hitegette a hazai közvéleményt, hogy minimális büntetést kapunk csak. Ezzel szemben a maximális, 25 százalékos bírságot róják ki ránk, ami 90 milliárd forint. Ha ezt elfogadjuk, egy része még más projektekre felhasználható, ha viszont bíróságra megyünk, az egészet bukhatjuk. Aligha meglepő, hogy Orbánék az utóbbit helyezték kilátásba, holott szakértők szerint a nyerési esélyünk a nulla felé tendál. De mit számít ez, ha harc, hát legyen harc, legfeljebb újabb ürügy lesz Brüsszelre kenni mindent.

Ne feledjük, ott van még több nagy program kifizetéseinek felfüggesztése is annak nyomán, hogy egy tavalyi ellenőrzésen számos projektnél durva visszásságokat találtak: a döntési folyamat átláthatatlanságát, eleve a nyertesre kiírt tendereket és elképesztő túlfizetéseket. A jelek szerint az uniós szerveknek elegük van a rendszerszerű, kirívó versenyjogi problémákból és diszkriminatív gazdasági beavatkozásokból. Láthatóan bekeményítenek, és élni kezdenek a rendelkezésre álló retorziós lehetőségekkel.

Még mielőtt jönne a szokásos demagóg vád, hogy az EU a multik érdekeit védi a magyarokkal szemben, tegyük tisztába: magyar vállalkozások is elszenvedői a nyilvánvaló diszkriminációnak. Vegyük csak az állami földek kiosztását, ahol a helyi gazdák helyett – lásd Ángyán úr adatait – a tűzhöz közelállók jártak leginkább jól, vagy a roppant hasonló trafikügyeket, esetleg számos város közvilágítási tenderének egyforma eredményét stb. Távol álljon tőlünk Simicska védelmezése, de azért érdekes, hogy míg korábban szinte minden fontosabb építési projektet a Közgép nyert, most még a közbeszerzésekből is kizárják, ott van viszont helyette az új, nyakra-főre győztes kedvenc...

A lényeg tehát nem az, külföldi vagy magyar-e a cég, az a döntő, hogy fekszik Orbánéknál. A nagy gazdasági szabadságharc lényege sem általában a magyar vállalkozások, hanem a kedvezményezettek helyzetbe hozása. Minden más csak néphülyítő porhintés.