Aki óvatos, most kerüli a tőzsdét

Már csak régi szép emlék a tavalyi nagy ralli a tőzsdéken: a 2008 őszi sokk utáni mélyrepülést korrigálták az árfolyamok, és a múlt év őszére lényegében elérték a válság előtti szinteket. Azóta véget ért a nagy optimizmus, a piacra nem ömlik annyi likvidpénz, és erősödnek a kételyek a fellendülés várható tempóját illetően. Egyre többen vélik úgy, hogy a recesszió nagy hulláma véget ért ugyan, de újabb, bár a korábbinál kisebb visszaesési szakasz következhet. Ennek esélyét növelik a növekvő munkanélküliségről és a stagnáló fogyasztásról szóló adatok, valamint a költségvetési hiányok megugrása, ami további megszorításokhoz vezethet azok visszahúzó hatásával együtt.

Az utóbbi időben közzétett gazdasági mutatók számottevő része elmarad a korábbi derűlátó várakozásoktól, és szinte minden jó hírre gyorsan jön egy rossz. Bár összességében a trendek a válságból való kilábalásra utalnak, nem annyira markánsan jelentkeznek, mint azt a tavalyi harmadik negyedéves adatok alapján feltételezték. Ez elég ahhoz, hogy kissé elbizonytalanítsa a korábbinál szűkebb keretekkel rendelkező befektetőket abban, hova mozgassák a pénzüket. A különböző pénzügyi guruk már hónapok óta jósolják egy alapos korrekció bekövetkeztét, ami szintén nem erősíti a kockázatvállalási kedvet, hiszen bukni senki sem akar.

Ilyen körülmények között érthető, hogy a részvénypiacokat a hektikus mozgás és az ideges reagálások jellemzik. Az bika és a medve szinte naponta váltja egymást, és véletlenszerűen fordul csak elő, hogy három napig egyirányú legyen a változás. Szakkifejezéssel élve többnyire az oldalazás a meghatározó a börzéken, azaz világos trendek híján az árak hosszabb időn át egy adott sávon belül ingadoznak. Ezzel együtt összességében a részvények az év eleje óta valamelyest vesztettek az értékükből, de a fenyegető és sokak által beígért nagy korrekcióról egyelőre nincs szó.

A jövő viszont a jelennél is bizonytalanabb. Az elemzői prognózisok ennek megfelelően ellentmondanak egymásnak, és sem rövid, se középtávon nem nyújtanak kapaszkodót a befektetőknek, akik aztán minden piaci hírre ugranak. Ijesztő dolgok pedig jócskán vannak, gondoljunk a közelmúltból a Dubai körüli bizonytalanságra vagy a görög hiány hirtelen megugrásának következményeire. Az idegességre jellemző, hogy a hosszabb távon kedvező hatással járó lépések - így például Obama bejelentése a banki szigorítási szándékról vagy a FED elnökének értékelése a támogatások lassú visszavonásának lehetőségéről - is kisebbfajta pánikot okoztak.

Bár a bizonytalanság minden régióban megfigyelhető, rossz hír számunkra, hogy kontinensünk megítélése egyre romlik. Általános a vélemény, hogy a válságból való kilábalás Európában lesz a leghosszabb és leggöröngyösebb, és ez a világgazdasági pozíciók gyengülésével fog járni. Ebből a szempontból is nagyon rosszul jött a görög pénzügyi válság, amelyre ráadásul az EU megkésve reagált. A helyzetet tovább rontják a többi mediterrán tagország hatalmas hiányáról szóló hírek, amelyek nyomán többen máris az eurózóna esetleges felbomlásáról beszélnek. Ez ugyan nyilvánvaló túlzás, de az tény, hogy a közös valuta stabilitását biztosító kritériumoktól több ország nagyon messze áll. Mindennek következményeként az euró is jócskán gyengült a dollárhoz képest, sőt további gyengítésére hatalmas spekuláció indult.

A kialakult helyzet azzal fenyeget, hogy a bizalmatlanná váló befektetők pénzeket vonnak ki az uniós piacokról, ami az árfolyamok csökkenéséhez vezet. Ennek jelei máris mutatkoznak és hosszabb távon komoly kockázatot jelenthetnek. Ennek a folyamatnak csak az szabhat gátat, ha a vezető gazdaságokban a növekedés felgyorsul és a fogyasztás is felpörög, aminek egyelőre csupán halvány jelei vannak. Meghatározó lesz Németország teljesítménye, amely az EU egész gazdaságára ösztönzően hathat.

Ami a mi szűkebb régiónkat illeti, tudomásul kell vennünk, hogy meghatározóan függünk a külső hatásoktól. A prognózisok szerint ez év végétől az uniós átlagnál gyorsabb növekedésre számíthatunk ugyan, de mozgásterünket behatárolja az erősebb országok helyzete. Ez a pénzpiacokon is egyértelműen érezteti a hatását, az itteni mozgásokat a külső befektetők magatartása határozza meg. Jó példa erre a magyar tőzsde, ahol a részvények háromnegyede külföldiek kezén van. A legfrissebb adatok szerint a tőzsdei papírok piaci összértéke az év végén 5700 milliárd forint volt, és ennek csupán öt és fél százaléka volt lakossági és kevesebb mint tíz százaléka hazai vállalati tulajdonban, a pénzintézetek részesedése mintegy nyolc százalék volt.

Egyértelmű tehát, hogy a hazai tőzsdei mozgások alapvetően a külső befektetők bizalmától függnek. Elég a portfóliók minimális átsúlyozása ahhoz, hogy a pénzkiáramlás jelentősen visszavesse az árfolyamokat, és ezzel párhuzamban a forint is veszítsen értékéből. Mivel rendkívül kicsi piac vagyunk, a spekulációknak is jobban ki vagyunk téve, hiszen viszonylag alacsony összegekkel lehet komolyan manipulálni. A bizonytalanságot növeli, hogy választások előtt állunk, és nem tudni, a következő kormány milyen gazdaságpolitikát kíván folytatni. Amíg ez el nem dől, a nagy befektetők inkább kivárnak, a tőzsdei árfolyamok tehát az elkövetkező hónapokban főleg a nemzetközi trendeknek megfelelően alakulnak majd.

A kockázat így ma a szokásosnál is nagyobb a részvényeknél, és bármit is mondanak az elemzők, megjósolhatatlan, mi lesz. Ezért aki kerülni akarja a veszélyeket, jobb, ha egyelőre távol marad a tőzsdétől, és megvárja, miként alakulnak a dolgok. Aki pedig már boldog részvénytulajdonos, legyen résen és figyelje a híreket, vagy pedig egyelőre tegye félre az egészet és spekuláljon hosszú távra.