2010 a világban

Ha jól számolom, a mögöttünk levő évben az előrejelzésekkel hivatásszerűen foglalkozó nagy nemzetközi szervezetek (IMF, OECD, Eurostat) legalább háromszor módosították prognózisaikat, és mindannyiszor felfelé - kezdi Acél Endre a 2010-ről szóló prognózisát a 168 Óra legújabb számában.

A legfejlettebb ipari országokat tömörítő ernyőszervezet (OECD) – amelynek történetesen mi is tagja vagyunk – júniusban még csak 0,7 százalékra taksálta a hozzá tartozó országok várható növekedését, ezt azonban novemberben 1,9 százalékra módosította. Optimizmusát döntő mértékben az Európán kívüli országok, mindenekelőtt az Egyesült Államok várható gyarapodásából merítette; itt háromszor akkora adattal (!) számolt, mint annak előtte (0,9 – 2,5 százalék). De nulláról csaknem 1 százalékra növelte az eurózóna gyarapodását is, ami magyar szempontból lényegesebb. Ugyanez az adat a londoni The Economist igencsak megbízható „értékbecslőinél” ennél is magasabb (1,2 százalék).

Válságtémákban – legalább egy-kettőben – Barack Obamának jóval többet kell felmutatnia 2010-ben, mint 2009-ben. Még ha odahaza keresztülviszi is magasztos egészségügyi reformját, előbb-utóbb rásütik a bélyeget, hogy képtelen eljátszani azt a vezérszerepet, amelyet az Egyesült Államok elnökének hivatalból el kell játszania.

Ezenközben az Európai Unió kipróbálja majd, milyen is a lisszaboni szerződéssel élni. Működése demokratikusabb lesz, mint eddig volt, de én nemigen látom egy olyan közös európai politikának a körvonalait, amely most már komolyan szembenézne a szinte mindenütt elkerülhetetlen reformokkal. Nehogy azt higgye valaki, hogy az adó-, a nyugdíj- és az egész szociális ellátórendszer csak Magyarországon szorul gyökeres felülvizsgálatra. A nagy válság végképp elsöpörte a „jóléti államok” fenntarthatóságának igézetét, csak épp az a merészség látszik hiányozni az illúziók eloszlatásához, amely a bátran osztogató állam létrehozásában megnyilvánult – anno.

A teljes elemzést a csütörtöki 168 Órában olvashatják.