Maradunk és harcolunk – Ajánló lapunk 2019. augusztus 1-i számából
Maradunk és harcolunk
„A legelején, amikor az Akadémia finanszírozását megváltoztató törvény kijött, nagyon közel kerültem ahhoz, hogy tiltakozásképp lemondjak. Máig sem tudom, hogy jó vagy nem jó, de egyeztetve a többi választott vezetővel, azt mondtuk: ha felállunk, akkor nem képviseli senki az Akadémia érdekeit, hiszen hónapokba telik, amíg új elnököt választanak. Ezért a harcot választottuk. Azóta folyamatos lépéskényszerben vagyok”
– nyilatkozza Ónody-Molnár Dórának Lovász László, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, aki most először beszél arról is, miként élte meg a kormányzat rohamát, és mikor érezte meg, hogy politikai logika diktálja a tudománnyal kapcsolatos álláspontot.
Ferencvárosi vádak és viták
Az ellenzéki pártok többsége nem akar a független Baranyi Krisztina mögé felsorakozni, pedig a felmérések szerint ő a legesélyesebb ellenzéki polgármesterjelölt Ferencvárosban. Őt konfliktusos aspiránsnak tartják, helyette a szerintük kompromisszumra képesebb Jancsó Andrea momentumos helyi képviselőt támogatják. Baranyi szerint egyszerűen arról van szó, hogy az uniós választás után a Momentum borított mindent, és elkérte magának a kerületet. Úgy véli, ha ő az MSZP és a Fidesz közötti, a parkolási ügyekben bizonyítható együttműködést feltárja, akkor nem konfliktusokat keres, hanem a munkáját végzi. Egyik ellenzéki polgármesterjelölt sem akar visszalépni a másik javára, ráadásul lapzártáig az is kérdéses volt, hogy augusztus elején megtartják-e a ferencvárosi előválasztást, hogy a kerület lakói dönthessenek a jelöltek között. Pungor András riportja.
Van félnivalója a Fidesznek
Életünk, mindennapjaink része lett, hogy mi történik az Európai Unióban. Ha Nagy-Britannia kiválása megrázkódtatásokat okoz, azt mi is megérezzük majd. Hazai belpolitikává lesz, hogy Ursula von der Leyen EB-elnök megelégszik-e a bizottság élén azzal a végrehajtói feladattal, amelyet Orbán Viktor a tusnádfürdői beszédében szánt neki, vagy politikai tényezővé erősödik. Képessé válik-e arra, hogy kompromisszumépítőként járuljon hozzá a feszültségek kezeléséhez, akár a menekültpolitikában, akár a jogállamiság ügyében, akár abban, miként reagál az unió a klímakatasztrófa fenyegetésére? Krekó Péter politikai elemzővel Barát József beszélgetett.
Vészhelyzet
Sikeres felhívást fogalmazott meg a Pedagógusok Szakszervezete Országos Ifjúsági Tagozatának vezetője: arra kérte tanártársait, osszák meg egy fényképen a közösségi oldalakon, hány év tanulás és oktatás után mekkora a keresetük. A világhálót elárasztották a keserű bejegyzések, amelyekből világosan látszik, hogy bármit kommunikál is a kormány, a pedagógusok rendkívül elégedetlenek, és ha a piaci szféráétól ennyire elválik a keresetük, akkor a már most is vészes tanárhiány pillanatokon belül még súlyosabbá válik, ami kezelhetetlen problémákat okozhat. Csakhogy a kommunikáció mindennél fontosabb: Radó Péter oktatáskutató szerint például alapvetően politikai kommunikációs oka van annak is, hogy a köznevelési törvény módosításával megszigorították a magántanulói státusz megszerzését, illetve megnehezítették az alternatív iskolák dolgát. Úgy véli, hogy miközben a kormány felkínálta a középosztálynak a menekülési utat az egyre romló állami oktatásból a sokkal jobban finanszírozott egyháziba, mégis, a felső-középosztály érdekérvényesítésre leginkább képes csoportjai kilépnek a rendszerből, és a magántanulói státusz segítségével saját iskolát alapítanak. De ha ez így van, miért nincs sokkal nagyobb tiltakozás a lépés ellen? Ennek két oka is lehetséges. Radó szerint ezek egyike az, hogy különalkukkal és korrupcióval az elit úgyis kivívja magának a különutasság lehetőségét. A másik, s erről már Kende Ágnes szociológus nyilatkozik Ónody-Molnár Dórának, hogy a módosítás csak keveseket érint: a középosztálybeli szülők gyerekeinek jó része már egyházi iskolába jár.
A csábítás trükkje
Az internetes jegyüzér cég, a ViaGoGo súlyos jogsértéseiről tudnak a netszolgáltatók, amelyek a klikkeléseket fogadják, tudnak a koncertszervező cégek, amelyeknek az eseményeire eladják az átverős jegyeket, tudnak róla a bankok, amelyek a pénzt átutalják, sőt tud a bankfelügyelet meg a fogyasztóvédelmi hatóság is, ahová a népek panaszkodni járnak. És persze mindenről tud a rendőrség, amely együttérzően fogadja a legelszántabbak feljelentését. Maguk a jegyüzérek is tudják, hogy amúgy mindenki mindent tud. Mégsem történik semmi, továbbra is hosszú tömött sorokban sétálnak bele az emberek a csapdába, minden egyes vásárlással elbukva több tízezer forintot. A pechesebbek inkább százezer vagy akár millió feletti összeget is.
