2019/4 Súlyos seb a tudománynak
Ez nem pusztán udvariassági, pontosabban udvariatlansági kérdés, hiszen a kutatóhálózat jövője és az Akadémia finanszírozása a tét, miközben decemberben az MTA tagsága 90 százalékos többséggel biztosította a támogatásáról Lovászt. A tudóstársadalom megosztása egyelőre nem sikerült a tárcavezetőnek, de a tudatosan fenntartott információhiány és a nyomában járó egzisztenciális bizonytalanság idővel megtörheti a kutatók egységfrontját. A legnehezebb helyzetben azok a tudományos műhelyek vannak, amelyek az Orbán-kormány közpolitikai döntéseinek következményeit kutatják, a tervezett új finanszírozási rendszer várhatóan elsőként az ő munkájukat fogja ellehetetleníteni. Akadnak, akik már most rendkívül nehéz helyzetben vannak. Például Máté Dezső társadalomkutató, akit tavaly többször is listázott a Figyelő az angol nyelven írt, A roma LMBTQ első szikrái című cikke miatt. A roma származású Máté Dezső hányatott gyerekkor után jutott el egyetemre, és most diplomásként értetlenül áll a sötét időket idéző listázások előtt. A lapunknak adott interjúban elmondja, hogy a kormánysajtóban megjelent lejárató cikkek hatására megnőtt az érdeklődés a munkája iránt, még ha ilyen súlyos áron is, de a téma bekerült a köztudatba. Herskovits Eszter és Ónody-Molnár Dóra összeállítása.
Legyen népfelkelés – A harmincéves Pozsgay-interjú története
Történelmi utunk címmel látott napvilágot harminc éve egy ma már bizonytalan identitásúnak tűnő testület – az MSZMP programalkotó bizottságának történelmi albizottsága – tömör kis elaborátuma. A bizottság nem vállalkozott kevesebbre, mint hogy a rendszer és Magyarország több évtizedes múltját értelmezze, és a szerveződő pártkongresszus előtt a Központi Bizottság elé terjessze. Az eredményt a testület tudós tagjai 1989. január 27-én, egy pénteki napon a párt székházában véglegesítették. Az előzetes változatot a szöveget alkotó Berend T. Iván akadémiai elnök minden résztvevőnek megküldte. Néhány apró módosítás azért született ezen az ülésen. A szövegbe például váratlanul bekerült egy apró szócsere: az ellenforradalom minősítést a bizottság a népfelkelés kifejezésre változtatta. A csekély módosítás aztán hatalmas galibához, a párt széthullásához vezetett. A levezető elnök, Pozsgay Imre a szöveg láttán felpattant és elrohant, majd a népfelkelés szót a másnapi 168 Órában, a kor leghallgatottabb politikai műsorában világgá kürtölte. Az interjúból világszenzáció, Pozsgayból politikai sztár lett. Az állampárt zsugorodni kezdett, tíz hónap múlva pedig megszűnt. Buják Attila cikke.
Csupán mindennek meg kell változnia
Három elkötelezett ember beszélgetett arról hétfő este a Pesti Evangélikus Egyház telt házas gyülekezeti nagytermében, a budapesti Deák téren, mit tehetne az állam és mit tehetnének az egyházak a hajléktalanság ellen, a hajléktalanokért. Ferge Zsuzsa szociológus, Beer Miklós váci katolikus püspök és Iványi Gábor metodista lelkész eszmecseréjén, amelyet az Egyház és Társadalom online közéleti folyóirat szervezett, mindössze az a követelmény merült fel, változzon meg a társadalom, az egyház és az egyén, hogy végre többet, jóval többet lehessen tenni a megoldásért és egymásért. Lakner Zoltán beszámolója.
A bátorság próbái
Szót emelni ott, ahol a nőktől csöndet várnak – ez a szlogenje a WMN.hu online magazin által alapított Bátorság-díjnak, amelyet olyan nőknek ítélnek oda, akik kiállásukkal, közéleti szerepvállalásukkal példát mutatnak mindannyiunknak. Múlt év végén harmadjára adták át az elismerést. A népes olvasótábor szavazatai alapján 2018 egyik legbátrabb nője Szalai Kriszta színész, író, producer lett. Jelenleg a szombathelyi Weöres Sándor Színházban játszik, de láthatjuk a Hatszín Teátrumban is. A Maradjunk annyiban című előadás forgatókönyvét egy hajléktalan nő valós történetei alapján írta, rendezte és játssza is a színésznő, aki a Bátorság-díjat a hajléktalanok segítéséért és a társadalmi érzékenyítésért érdemelte ki. Sándor Zsuzsanna cikke.
Kétmegállós irodalom – Herczeg Szonja, a gerillanovellista
Budapest, Pécs, Székesfehérvár, Verőce, villamosok, buszok, MÁV-állomások, kávéházak, utcai padok – egyre több helyen tűnik fel egy bizonyos fehér boríték, ráírva: Egy novella az útra? Herczeg Szonja újságíró, első könyves író az akciójával példát szeretne mutatni azoknak, akik akár a szerkesztők, a kiadók elutasításától vagy a szakmai véleményektől tartva nem merik közreadni az írásaikat. Szerinte az irodalom szubjektív, merni kell megmutatni, ami megszületett. Nem csak az az alkotás okozhat örömöt, amiről hivatalosan is kimondták, hogy alkalmas rá. Szabó Brigitta írása.
Nem tűzöm ki a fehér zászlót
Olyan megosztott országban élünk, hogy ha kifejteném a véleményemet a nyilvánosság előtt bármilyen politikai kérdésben, azonnal elveszíteném a közönségem felét, holott én nem jobboldali vagy baloldali beállítottságú embereknek énekelek, hanem mindenkinek – mondta a 168 Órának Korda György, akinek évtizedeken át visszatérő álma volt, hogy egy nagy operaház színpadán áll. A nyolcvanadik születésnapját ünneplő énekest a közönség nem engedi visszavonulni, így aztán fellépésekkel és kártyázással igyekszik karbantartani magát. Elmesélte, hogy hatévesen csak a vakszerencse mentette meg a biztos haláltól, hogy miért nem lett belőle Károlyi György, hogy miért éppen Balázs Klári mellett hagyott fel a bohém életével, és arról is beszélt, miként reagáltak a kábelgyár melósai, amikor 1958-ban segédmunkásnak jelentkezett az üzembe. Cseri Péter interjúja.
